Na, szóval ez is egy elcseszett este mellékterméke, de ebben legalább bepótoltam az egészheti nevetésmentességet.
Vannak ilyen totál leharcolt pillanatok amikor az ember chat-re téved. (se egy jó film, se egy haver aki ráér, csak a - 20fok odakint, minden otthoni létező könyvet kiolvastál, már szétkattingattad a fészbukot) Felmész és akkor eléd tárul ez a csodálatos világ, ahol az ilyen totál leépült arcok próbálják túlélni az aznapi éjszakát. (Magunk között: éncsak Szarfalvának hívom.)
Na.. de majd csinálok csetes sztorikból is bejegyzést, van bőven mit mesélni. (mondjuk vigyázni kell, mert ilyen sztorik hallatán az ember IQ-ja drasztikusan esni kezd)
Szóval rámír egy srác, kedves fiú, hívjuk mondjuk Olivérnek. Az első körben kijelenti hogy maximális figyelmet kér ha vele beszélek, szal vagy meredsz a monitorra, levegőt sem veszel és koncentrálsz, vagy húzol a francba. Na kiváló alkalom: így közlöm inkább húzok a francba.
Rázárom az ablakot.
De újra ír.
Megint rázárom.
Újra ír. Kikéri magának.
Letiltom.
Béke.
Le is fekszem, gondoltam ebből a csetből ennyi is bőven elég volt. Aztán a másnapi protokoll szerint megnézem a mailjeim, és mi fogad? Egy hosszabb levélke arról, hogy milyen elszállt ember vagyok, és mennyire magasról kommunikálok. Cöööhhh. Mondom magamban: Ki a szar ez? (Hát a cukimókus Olivér)
Visszaírok neki: - Ne haragudj nekem van életem (pedig nincs) szóval ha nem gond, nem veled basznám el az időm. (valójában veled is elbaszhatom) Szóval légyszi nyugtasd meg az önérzeted és keress mást játszadozni.
Na valahogy így kezdődött a kapcsolatunk. Merthát neki erre a levelemre aztán válaszolni kellett, mégdurvábbat, még megmondósabbat, mégérzékenyebbet, nagyobb felbontásban. Szóval úgy döntöttem van valami ebben a srácban, ha már ennyi időt pazarol rám, szóval csevegjünk.
Csevegünk minden nap olyan 6 órát, ebből 5 és felet vitatkozással, veszekedéssel töltünk. (kb ebben ki is merülünk, de fasza energiavámpír dolog ez, eszembe sincs gondolni exre) Nade, lényeg!
Kiderül a srácról rapper, van neki producere meg minden. Hú mondom az nagyon király, írjál már rólam számot. Eltelik pár nap, láss csodát. Ír rólam számot.
A szám címe: (kapaszkodj!!!!!!!)
A CSAJ GECIDURVA..
Hát nemlehet szavakba önteni mit éreztem. A legszebb dal amit rólam írhattak. (amúgy tényleg mocskosul cuki volt a srác, egy rossz szavam sincs rá, szívdobogtató élmény volt, még így gecidurván is.. :D )
Elsztoriztam barátnőknek, merthát ezt elkell, hogy hééé írtak rólam dalt, csak amikor mondani kell a címét.. hát nemtudom hogy tálaljam. De megértőek, jófejek, főleg velem együtt örülnek. (mindenfajta cinizmus és szarkazmus nélkül) Főleg Meli.
Szóval éppen már vagy 3 órája vitatkozok telefonba az Olivérrel a legapróbb semmiről (ja, hogy áttértünk telefonra, mert az olcsóbb mint a cset.. Na meg telóba osztani egymást az überkemény, kiélhetem az egészheti stresszt, és nyugodtan konfrontálódhatok a muteron kívül kívül mással is) Már éppen megnyugodtak a kedélyek, lecsillapodtunk, már egészen emberi beszélgetésbe kezdtünk, amikor is csippan a Skype-om. (a srác vérszemet kap, hogy nem MAXIMÁLISAN rá figyelek)
Kedves Melinda barátnőm hiányolt:
"- Ugye nem a repper-nepper fiúcskával veszekszel éppen?!"
- De. (jelzem a legapróbb leheletnyi finom gépeléssel próbálok jeltadni magamról, mert ha Olivér repper-nepper úr meghallja hogy levegőt vettem, egy láncfűrésszel levágja a kezem)
- "MINDENT TUDOK MITCSINÁLSSSZ!!! Figyeljéé!" (itt már éreztem hogy baj lesz ha Meli tovább folytatja...)
- "Mondjad neki írjon rólam is egy számot, mondjuk legyen a címe gecikurva!" (Meli én így szeretlek)
Szóval a gecikurvánál elszakadt nálam valami, és valami orbitális hangerővel beleröhögtem a telefonba. Tudod ez pont olyan, mint amikor a suliban órán csöndbe kéne lenni, te meg pukkadozol, és ha elkezdődik nemtudod abbahagyni. Na ez is olyan volt csak gázabb. Még elmagyarázni se próbáltam min nevetek (még legalább fél óráig..)
Szegény srácnak behorpadt a feje szerintem, mert azóta sem keresett.
