Előkapok most egy nyári történetet, ami inkább megbotránkoztató mint vicces, mindenesetre úgy gondolom rendkívül tanulságos.

Nyáron csináltam az egyetemi gyakorlatot a rendőrségen. (épp érzelmi hullávasúton az exel - hetek óta nem jelentkezett) Mindig gyalog jártam haza, szépidő, egészség miegymás. Aztán eljöttek ezek a dögmeleg napok, amikor az ember így ösztönből szalad az árnyékba, folyik le az a harmatnyi festék is ami rajtad van, a rád olvadó napszemüvegről már szót sem ejtek. Szóóóval menjünk haza busszal, mert az olyan vagány, van klíma és legalább negyed óráig hűsölhetek. (persze 20 percet vársz a megállóban a betonon, tűző napon.. Nem probléma, már rég otthon lennék, DEHÁT a klíma az klíma.)

Már elmondtam vagy 30 Miatyánkot mire megjött a busz. Felvonszolom magam. Ahogy a busz belsejéhez érek, már szinte látszik az áhitat az arcomon. Megnyugvás, szeretet, világbéke. Talán ez volt az a pillanat, (így utólag) amikor jobb lett volna megrohadni inkább a betonon. Ugyanis bájos pillantást vetett rám egy fiatalember. (szerintem őt is megüthette kicsit a meleg, mert tényleg úgy néztem ki mint egy partra vetett hal)

Néz, néz.. biztos halucinálok a hirtelen jólevegőtől (jólevegő -> klíma   ... ezt se minden nap használja így az ember)

Eleresztek egy képességeimnek megfelelő mosolyt, aztán tudatosodik, hogy le kell szállni. Kűzdök a hőmérséklettel, meg önmagammal hogy ééérjek már haza. Megyek megyek, oldalra nézek, jön mellettem a pasas. Ó mondom micsoda véletlen. Ő is oldalra néz, rám mosolyog. Megyek tovább. Ez megy már 10 perce, döbbenetes véletlen, hogy pont arra jön amerre én ;) Aztán megunom:

- Te valami perverz vagy?

- Dehogy (mosolyog)

- Csak mert van nálam paprika spray és nem félek használni!

- Nálam meg van bicska, és nem félek használni! (szóval veszi a poént, jó arc, nevetés)

- Elkisérhetlek egy darabig? (hát ő még nem tudja de 2 és félperc múlva hazaérek)

Már nem is tudom miről, de nagyon jó beszélgetést kanyarintottunk ezalatt a két és fél perc alatt. (közben megsúgom, hogy valójában minden lány titkos álma, hogy valaki kiszúrja a buszon és leszólítsa)

- Te miattam szálltál le a buszról? (közben hazaértünk, megálltunk az ajtóban)

- Igen, mert nem hiszed el, de nagyon régen találkoztam ilyen lánnyal mint te. Nem tudtam levenni rólad a szemem, bla bla (itt már kezdett fröcsögni a sztori, de még mindig volt annyira imponáló az egész, hogy kellő szimpátiát ébresszen)

Aztán ahogy így magyaráz kézzel lábbal, megakad a szemem a kezén. Rajta aranygyűrű....

- Házas vagy?

- Éééén? Nem, dehogy, Ááá ez ezüst..  Mikor találkozunk legközelebb?

- Ha találkoznunk kell, akkor találkozni fogunk. Ezzel a busszal járok, szóval akár még elő is fordulhat.

Elköszönés, viszlátszia.

Fénysebességgel gép elé ültem, és mindenfajta közösségi oldalakon lecsekkoltam a pasast.  És tádááám: Házas. Gyerek, asszonyka, miegymás. (kurvaanyázás hogy az ilyen mocsokszemét mi a fa.ért talál meg)

Hát onnantól kezdve, nem jártam busszal. Meg rittyentettem egy szép levelet a mukinak, amiben leírtam mennyire ócska senkiházi, a közelembe ne kerüljön. Persze írt a levelemre vagy 5-öt, hogy ő most válik, meg sok más sületlenség. Természetesen ezeket már kommentár nélkül hagytam.

Repülünk most egy kicsit az időben..

Tél, hideg. (szintén ex fiús bánkódás) Shoppingolok karácsonyi ajándékot éppen, kisírt szemekkel, mélabúsan, más dimenzióban. Aztán valami furcsa érzés kerít a hatalmába (tudjátok mikor a horror filmekben, jön az a vészjósló zene) Oldalra nézek: hátbazdmeg ez ottvaaaan!

Jó, baromi gyorsan imitálom tovább a parfümök szagolgatását, hátha nem vesz észre. Ennyire naív megintcsak én lehetek. Látom félszemmel figyel, és AKÁRCSAK ÉN, ő is vásárlást IMITÁL.  Na mondom a kurv' anyád, arrébb imitálom magam egy sorral. Itt is feltűnésmentesen imitálom a katrancok jobbra-balra tologatását. Látom jön utánam, ő is ugyanitt imitál. Mintha nem látnám, vak lennék, vagy csak amnéziában szenvednék. Libegtetem a kicsi kosárkát, nosza arrébb egy sorral.

És követ.

Követ, és imitál.

Döbbenetes. Jön mögöttem. (mi a fa.t kell ilyenkor csinálni?)

Egyszer csak eltűnik.. Hú megunta. Boldogság, na húzás hazafelé.

Hirtelen a semmiből megjelenik előttem (ez persze azt jelenti, hogy körbefutotta az egész sort és polcokat, csakhogy hátulról elém kerüljön.) Ha nem lettem volna iszonyatosan bekakkantva még nevethettem is volna a helyzet komikumán, hogy egy férfi futkos körbe körbe a bevásárlóközpontban.

Megjelenik előttem, és tovább IMITÁL vásárlást.

Megunom. Berágok. Odaszólok neki:

- Mit akarsz?

-Én? Semmit. (és imitál tovább)

- Ne szivass már ember, mondjad mit akarsz!

Odajön hozzám, véletlenül sem tiszteletben tartva az intim szférám, jól belemászik a képembe. (itt érzékelem, hogy több mint 2méter,) Nekitámaszkodik a polcnak, keményen sarokba szorítva. (nagyokat nyelek, most milesz?)

- Nézd, én már elváltam, adj nekem még egy esélyt.

- Ne haragudj de ez nem így megy, az első 5 percben a szemembe hazudtál, elküldtelek, nem voltam érthető? (úgytűnik nem)

- Mindenkinek jár tiszta lap! (és akkor majdnem megszakad a szívem, mert eszembe jut, hogy én sem kaptam igazi tiszta lapot. Az elrontott hazugságainkat sosem mossuk le magunkról, ha meggebedünk akkor sem. Eszembe jut, mennyire szíven vagyok még mindig szúrva, mennyire iszonyatosan hiányzik az a srác, aki sosem hitt bennem többé a szarságaim után.)

(van a Vitni Júsztonnak - béke poraira -  egy száma, amiben arról énekel, hogy a legjobbtól tanultam meg.. hogyan legyen kemény a szívem....  )

És akkor nagylevegő, bekeményítek, elküldöm a gyereket a francba. Közli megvan a számom. Mondom az kizárt.

- Honnan?

- Az internetről.  -.-

- Az kizárt.

Utoljára világosan elmondom, ne merjen keresni, molesztálni, megbántalmazni, kérlelni, aranyoskodni, esélyeket kérni, "mer' nem vagy te nekem senkim"

Hazajövök, lecsekkolom a számom.. Titkos.. Interneten, mindenhol.. (ennyire kezdő nemvagyok) Hogy honnan tudja a számom? Mai napig nemtudni.. (de remélem letörik a keze annak aki megadta)

Éppen hogy hazaérek, fogad egy sms: "Köszönöm" (na mondom ez mekkora degenerált)

És láss csodát, az egész karácsonyomat elhalmozta cukimókus sms-ekkel. Ilyen totál lejárt, "az angyalaimat küldöm hozzád" ótvar üzikkel.

Lecsekkoltam mégegyszer nyeten..

és NOCSAK ugyanúgy házas, kiscsalád, szeretet.

Mondjuk örömmel látom hogy a gyerek szépen cseperedik. :D