Az egész úgy kezdődött, hogy már megint rám jött a hoppáré: italozni kellene.

Mostanában ritkultak az ivós alkalmak, komoly dolgozó nő vagyok, nemlehet csakúgy őrjöngeni.

Hol vannak már a gyrosos Sanyis zabálások, kocsmakőre rókázások, hajnali duhajkodások? Morfondíroztam is a kérdésen 1 percig, aztán írtam a Ricsinek: szedjed össze magad, inni kellene! A Ricsi persze már nem veszi be az ilyesmit, heti 2szer ellövöm neki hogy bulizzunk a hétvégén, persze mire odaérünk lemondom 3szor. Szóval a Ricsi tolerancia küszöbe az megingott az utóbbi hónapokban, kemény meló elhitetni vele, hogy valóban megyünk is szórakozni.

- Ricsi menjünk már este valahovááá!

- Jóvan hagyjál.

- De most tényleg, menjünk már!

- Lemondod megint?

- Nem, dehogy!

- Tudom hogy lemondod szóval hagyjuk.

Na így kezdődött ezen az estén is. Este 8-kor elkezdtem haverokat verbuválni, mégpedig nem akárhová. Kiválasztottam városunk legszínvonaltalanabb, igénytelenebb helyét, miért is ne? (Hogy miért akarok én állandóan multikulti aberrált leépült szar helyekre járni, azt nemtudom.)

Valójában szeretem az üde színfoltokat, meg a blogsztorikat is, szóval miért ne menjünk olyan helyre amit nem ismerünk, és kihívásokkal kecsegtet?

Van itt nálunk az erdő mélyén, (gondolom nem véletlenül) egy objektum. Arról híres hogy csak dzsipók járnak oda. Én nagyon szeretem a dzsipókat, főleg ha zenélnek meg mulatnak, meg nem késelnek ketté, vagy fejelnek vissza anyámba. Szóval menjünk, hátha lesz mulatós is, azt meg úgyis szeretem. 

Elhívtam ugye a Ricsit aki amúgy egy Grumpy Cat, szóval szót érteni vele havi egyszer lehet, amikor éppen süt a nap. Elhívtam Rékát is, neki meg minden baja volt, fájt a torka meg fosik a dzsipóktól, na mondom ehhez már csak egy földönkívülit kell szerezzek, és nagyszerű bulinak nézhetünk elébe.

Na eszembe is jutott hogy elhívom a Marikát még. A Marika az nagyon különleges lány, már az első percben láttam, hogy ő se normális. Csoporttársam az egyetemen, 10 mondatnál többet sosem beszéltünk, de egyszer azért már sikerült inni együtt. Akkor láttam meg az ivós tehetségét nekije, mondom ő kell nekünk, beillesztjük, integráljuk, odaszeretjük a közösségünkbe. Mondta is márazonnal hogy jön a dzsipó buliba.

Összeguberált a Ricsi egy kis pálinkát, én még a szilveszteri gecidrága bor maradékát, és egy kis frankó behűtött vodkát.

(Amúgy ennek a vodkának is van sztorija, mert nálunk semmi sem megy egyszerűen. Nagymuter karácsonyra hozott egy üveg díszes vodkát, aztmondta kapta valami puccos szomszédtól. De ők nem isznak töményet, így rögtön rám és Muterre gondoltak, hogy biztos el fog az fogyni itt nálunk. Hát nagyon nem lőttek mellé.  Na jó, se Muter, se én nem iszunk töményet, Muter igazi antialkesz, énmeg csak ünnepnapokon vagy szutyok bulikban iszok bort, szóval inkább megőrzésre fogadtam el, mint fogyasztásra. Gondoltam is hogy jó menő leszek a haveroknál, hogy nyomatom az ingyen vodkát mer' nekem úgyse kell. Fel is kaptam egyszer buliba menet, Muter meg elkapott a fülemnél fogva, és mondta hogy azonnal tegyem lefelé. Hát én meg kicseleztem, kiöntöttem flakonba, a maradékot meg bekevertem vízzel. Szóval a díszes vodkás üvegben csak vodka ízű víz maradt, mondom nincs gond, jólesz Muternak, úgyse issza csak nézegeti.)

Szóval összegyűjtöttem a dzsipó buliba menet a lakás összes szeszesitalát, és megkínáltam vele az én nagyszerű barátaimat. A gond csak az volt, hogy Muter beszittyózta a vodka ízű vizet, alig maradt benne 2 korty. Az is víz. Meg se merem kérdezni hová lett, mert még észreveszi hogy benyúltam.

Szóval lecövekeltünk italozni az egyetem előtt, olyan szépek ott úgyis a fények, meg épp valami báli hálaadás volt, szóval szépen beillettünk a kint dohányzó báliruhások közé. Jött is a partyfotós, gondolta hogy jól mutatnánk pálinkával, italos üvegekkel kint csövesbe a báli vidámvasárnap képei között, de a többiek olyan félénkek józanok voltak, hogy nem akartak benne lenni a bolondságban. 

Mire odaértünk a szórakozóhely közelébe, a Marika az már keményen vízionált, talált is egy kiapadt tavat amibe belemászott, aztán eltűnt a sárban. Mi meg összefostuk magunkat, hogy hú bazdmeg a Marika az megőrült. Eltűnt a sötétben, csak pislogtunk magunk elé hogy "hú bazdmeg ne adjatok neki inni többet." Szóval a Marika az eltűnt, mi meg elindultunk a dzsipó buliba. Később aztán jött velünk szembe nyakig sárosan, és közölte hogy látomásai voltak, és az emberek aztmondták neki hogy vizenjáró. Na mondom Marika, öleljünk keblünkre, dejó hogy megvagy.

A hely természetesen ultraszar volt. Dzsipók, indiánok, bantuk, tömeggyilkosok, drogosok. Szeretjük az ilyesmit, csak nem hosszú ideig, szóval gyorsan bevágódtunk táncolni. Kicsi tánctér, közben fejen pörögnek az ultraraj sukár gyerekek. Próbálták leutánozni amit a klippekbe láttak, persze nem sok sikerrel. Egyik másik úgy rángatózott mintha az áram rázná, a többiek meg úgy mozogtak mintha műtét után lennének. 

Arról már beszélni sem szeretnék, hogy ultramenő lábszag terjengett az egész helyen. Mire nehezen megszokta az orrunk, valaki odafingott az orrunk alá, szóval keményen próbára tett minket a dzsipó night. Csak szabadon fiúk lányok, ti heti 3szor buliztok, nyugodtan engedjétek el magatokat! 

Ezután még a táncolós rúdra feldobta magát egy puncitárogatós platinaszőke cigánylány, amitől Ricsinek merevedése lett, nekem pedig gyomorbántalmaim. 

Már kezdtük feladni a harcot, - ebből bazdmeg nem lehet kihozni többet - de aztán Réka bevágta hogy kijött az aranyere. Szóval az i-re a pontot itt akartuk feltenni, de aztán a Marika hazafelé még felmászott valami kerítésre mert újra vízionált.

Nekem természetesen hazafelé megint szétbaszta a cipő a lábam, a többiek meg jól lehagytak, mert sietni kellett az aranyér miatt.