Szóval minden évben, augusztusban eljönnek hozzánk a Perseidák, avagy a csodálatosanszép meteorraj; Szent Lőrinc könnyei. 

Mivel minden csillagászati jelenséget - Hold, meg bolygó, meg Vénusz-áthaladás, meg Kékhold, meg Szuperhold, meg Holdfogyatkozás, meg Uránusz-Vénusz együttállásos dolgot rendkívül preferálok - így az öreg Szent Lőrinc könnyei sem maradhattak ki a repertoáromból. 

Engem aztán nem érdekel az időjárás, tűzön vízen keresztül kémlelem az eget. Jól belevésem a tudatomba/lelkembe/szívembe a pillanatot, hogy majd jól elmondhassam az unokáimnak hogy:

"hééé! Csodálatos égi eseményeket látott nagyanyátok!" 

Azt azért még hozzá tenném, hogy akkor születtem amikor itt járt a Halley-üstökös (tanuld meg: 76 évente köszön be)

Szóval a zsigereimben is érzem ezeket az üstökösös, meteoros, bolygós, Istenigyönyörűségeket.  

A gond csak az, hogy néha az időjárás beleszarik a levesbe.

Így volt ez azon a szent napon is, amikor a Vénusz áthaladt a Nap előtt.

 Hosszas tervezgetés előzte meg a Nap nézegetését:

"Adjon már valaki egy kormos üveget! Nincs?... Oké! Jó lesz anélkül is!"

"Igen reggel fél 5-kor fogunk találkozni! Nem érdekel hogy álmos vagy! Nézzed meg velem!"

Hát összeverbuváltam a Zsuzsikát; majd jól felkelünk korán, és hajnali fél 5 kor randevúzunk, hogy kémlelhessük az eget. 

Okés, felkeltünk mindketten hajnali 4kor, meditáltunk fél órát, (tudod ez a reggeli rituális bambulás) aztán szépen kitekintettünk az ablakon. És IGEN! Az élmény rendkívül priceless.. 

Az eső az szakad.. 

- Te Zsuzsi, most mit csináljunk?

- Hát nem fogom a borús eget nézni szakadó esőben, hajnalban.

- NEMHISZEM EL, LÁTNOM KELL!

- Édesem, visszafekszem aludni..

- NE, NE TEDD LE A TELEFONT! 

- Úgyse látunk semmit..

- AZMINDEGY!

- Nem mindegy..

- Akkor mi lenne ha megnéznénk online közvetítésben?

- Ugye most hülyéskedsz?

- NEM!

- Lefekszem aludni...

- Zsuzsi ezt nem hagyhatod ki! Már úgyis felkeltünk, a NASA meg éppen közvetíti! Hát nem csodálatos?

- Akkor megnézhetjük holnap is felvételről..

- AZNEMUGYANAZ! 

- Aludni akarok..

- NEM SZÉGYELLED MAGAD? MIT FOGSZ MONDANI AZ UNOKÁIDNAK? MUSZÁJ LESZ ÉLŐBEN MEGNÉZNED, MERT HITELTELEN LESZEL AZ UNOKÁID ELŐTT! 

- Mutasd azt a kurva oldalt... 

Naszóval így vettem rá a Zsuzsikát, hogy hajnalban bámulja a monitoron azt a pici pontot ami az elkövetkezendő 2 órában alig mozdult valamit.

Muter bejött reggel 5-kor, látja bámulom ezt a képet, amin semmilyen változás sem látható.

- Te mit csinálsz?

- Nézem a Vénuszt!

- Reggel 5kor?

- Igen! Most vonul át!

- Szerintem meg feküdj le aludni..

- Anya! Ez óriási dolog, gyere ülj ide mellém és nézzed!

Muter kitett magáért, laza 10 percig bámulta a monitort, aztán felállt:

- Ezér' a szarér' felkelni..

és otthagyott.

Nembaj, nem bántom, hisz ő nem akkor született amikor itt járt a Halley-üstökös. NEM ÉRTHETI. 

Szóval voltak ilyen elvetemüléseim az elmúlt években. Aztán a napokban újabb csodálatos égi esemény lopta be magát a szívembe. 

- Zsu! Most itt lesznek a Perseidák!

- A mik?

- Szent Lőrinc könnyei!

- Fogalmazz érthetőbben..

- Sok sok sok hullócsillag, lehet kívánni baromisokat!

Zsuval mindig nagyon szerencsések voltunk a fontos időpontokat illetően. Egész augusztusban rohadás meleg volt.. és mit ad Isten? Mire ideértek Szent Lőrinc könnyei, egy laza 30 fokot esett a hőmérséklet. Nade minket semmi sem rettenthet el, nekünk kívánnunk kell, méghozzá elég sokat, nincs vesztegetni való időnk!

Összekapartuk magunkat este 11felé, lazán felvettem a téli bundás kabátot, meg 6 pulóvert (AUGUSZTUSBAN) úgyhogy a paprika spray-t otthon is hagytam, úgyse támad meg senki, mert úgy nézek ki mint egy YETI. 

(Zsuzsika meg úgy nézett ki mint a YETI GYEREKE)

Röhögtünk is rajta, vajon ki a félelmetesebb? A sátán, vagy a sátán kutyája? Na így van ez a Yetikkel is. Azthiszem Yetiharcban én nyertem. 

Lepocoltunk egy dombra, messze a városi fényektől. Előkaptam a Tihanyi boromat aminek azért története van, szóval itt most meg kell álljunk egy percre.

- Anya, ha mész a boltba, hozz már nekem egy Rosét lécci!

- Rosét?

- Igen, a bort!

- Ööö

- Jajj tudod, nem a piros, nem a sárga, hanem BARACKVIRÁGSZÍNŰ bor. Elég valami nagyon olcsó is, csak Rosé legyen. 

Muter átment a boltba, aztán viszajött. Hozott nekem Rosét. 

- Én neked bort a büdöséletbe többet nem veszek. Ilyen drága bort én még nem láttam! Minek iszol ilyen drága bort??

- Anya, minek veszel drágát? Mondtam hogy elég egy olcsó is. 

- De nem volt más..

- ... Na mutasd inkább mit vettél.

Aszondja hogy:

2011-es Cabernet-Merlot Rosé. Oltalom alatt álló, a Tihanyi Apátság szőlőbirtokáról. (az árát nem merem leírni)

Na szóval, az én muterom NEM SZAROZIK. Ezentúl mindig őt küldöm borér'.

Visszakanyarodva: elindultunk Yetiüzemmódban a dombocskára, jól le is heveredtünk. Előkaptam a kis tihanyi Rosém, és fetrengtünk, meg néztük a csillagokat. Nekifutásra fejbecsapkodott az übersznob rosé. Éreztem is hogy úrnő vagyok eléggé. 

Hát hullócsillag az nemvolt.

Kiabáltam Szent Lőrincnek hogy ríjjáá má' ember. De nem ríítt. Néha dobott egy-egy könnyet, azt gyorsan el is kívántuk. 

Aztán a semmiből megjelent egy figura, leült mellénk. 

- Szevasztok lányok!

- Na szevasz! Ki vagy te?

- Én? Hát 1977-ben születtem, régen díler voltam, mostmár csak füvet szívok, most meg azért jöttem, hogy ide fújjam a domb tövében lévő objektumra a nevemet, mert videót csinálok a zenémhez. 

- Akkor te most illegálkodsz?

- Igen.

- Köszi az életrajzot, egészen kimerítő volt. 

- Itthagyom nektek a kamerám, míg felfújom amit felkell.

- Ööö rendben, hagyd itt.

A srác lazán ránk hagyja a kameráját, meggyújt egy füves cigit, és elindul vandálkodni, hogy grefitiket meg tegeket fújkáljon a szemünk előtt az ojjektumra. Őszintén szólva köpni nyelni sem tudtunk, nem értettük honnan ez az Istenadta merészség. (talán a fű?)

A srác visszatért, addig meg Szent Lőrinc könnyezett. 

- Na köszi jányok hogy megfogtátok a kamerámat! Amúgy kit tisztelhetek bennetek?

- Rendőr vagyok.

- Bocs de mennem kell!

- Hová sietsz?