Ez szintén egy lelkemet érzékenyen érintő témakör, tele-tele mélyreható tanulságokkal.

Van már nekem egy diplomám az ősidőkből. Most eljött megint az idő, hogy csináljak egy másikat. Hát megkell hagyni, elég lazára vettem ezt a szakdolgozat írósdit. Mondtam is mindenkinek aki készült ezerrel, hogy:

- Ne készüljééé, ne fosááá' ráérsz még! Én 3 nap alatt megírok 5-ösre egy szakdogát! Miaz!? SEMMI

Esküszöm csak a tapasztalat beszélt belőlem, nem kell ám az ilyesmit túlkapni.

Én más eszközöket részesítettem előnyben a szakdolgozat megírását illetően, például:

- kipihent alvás biztosítása

- napi 8 és fél óra zenehallgatás (max hangerő)

- laza szieszta minden étkezés után

- napi 4 óra beszélgetés barátnőkkel

- utazgatás

- esti többórás melankólia

- borozás barátokkal

- táncolás barátokkal

- sétálás barátokkal

- lelkisegély nyújtása bármikor, bárkinek

Szóval minden napomat rendesen kihasználtam, amit az egyetem a szakdoga írására adományozott.

Összerittyentettem ezt a csodát (jelzem nem Schmitt-eltem!) szépen elküldtem tanárbácsinak, és ennyi.

Laza 1 hetet vártam a válaszra, mindhiába. Mondjuk megkell hagyni, nem vagyok az a nagyon parázós alkat, én  békés Buddha harcos vagyok, nemkell kétségbe esni.

Aztán mint a nagykönyvben, a leadási határidő előtt 3 nappal, írt a kedves Prof-Doktor-Okosember-Tanárbácsi hogy hááát kicsit LAPOS a szakdolgozat, de nemgázos vihetem köttetni.

...LAPOS...

Na most, ez olyan mintha azt mondanák: túl egyszerű vagy. Az én önérzetem meg az ilyen elejtett szavakat elég nehezen viseli. Szóval úgy hajnal 1-kor, megkaptam eme sokatmondó ímélt, és csak meredtem ki a fejemből.

Elő is vettem a behűtött boromat, öntöttem egy pohárral, és felmértem a lehetőségeimet. És akkor rájöttem:

ARMAGEDDON VAN

Ott csengtek a fülemben nagyvonalú, magasztos, önmagától elájult gondolataim, miszerint:

LAZÁN MEG LEHET ÍRNI EGY SZAKDOGÁT 3 NAP ALATT.

(nesze neked írjál akkor újat...)

Szóval másnap reggel 6-kor felkeltem, előkészítettem 15 energiaitalt, meg 20 könyvet, és nekiestem mint vakgyerek a szemüvegnek.

Természetesen minden barátom azthitte meghaltam. Édesanyukám pedig hozzám sem mert szólni, mert átváltoztam valami barbár, könyörtelen tömeggyilkossá. (Békés Buddha harcos?)

Ez ment 3 napon át reggel 6-tól hajnal 2-ig. Totális kiégés, de nesze barom: Hol a nagy arcod?

Szóval kicsit (!?) visszavettem ebből a: - Nekem már van diplomám, lazán összedobok egy frankót, ne féjjéé' -dologból.

Kész is lett, csak a szerkesztés lett SZAR.

Szóval a kétségbeesés hevében segítségért kapálózva, kaptam nagyszerű segítőtársat, aki frankón megszerkeszti. Amivel nincs gáz, csak a nyomtatás előtt pár órával mégis elcsúszott az egész, énmeg bölcsészvagyok, bénavagyok és jól bepánikoltam.

Természetesen pont ilyenkor nincs egy infós cimbi se, aki tutipöpec-tökéletesre beállítgatja a mindenséget.

Lazán elkap a sírás.

Lazán elkap mégegyszer. (jelzem: dolgozik az Istentudjahány energiaital.. az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot)

És mi a legjobb döntés amit ilyenkor hozhatsz?

Hát persze hogy felhívod az exet hogy csinálja meg. KIMÁST?

Persze ő már kész van az ő szakdolijával, vérprofi-istencsászár, nincs gondja ilyesmivel. Persze még csak a látszatát sem próbálom eltitkolni hogy kétségbe vagyok esve.

- Azonnal segítsél vagy megőrülök! (szép is ez)

Na majd segít, találkozzunk a nyomtatós fénymásolós arcoknál.

Találkozunk.

Lazán elküldöm a kurv' anyjába, hogy hogyan is mer készlenni hamarabb nálam, meg mi a faszér nem kérdezi meg magától, segíthet-e..

(a nőt ne akard megérteni soha..)

Szegény csak kamillázik, tényleg köpni-nyelni nemtud.

Tudja, jobban teszi ha most, márazonnal segít nekem, vagy a fejére borítom a világ szarát is.

Segít, de ígyis megkapja a világszarát.

Természetesen a fénymásolós-nyomtatós helyen kiderül, hogy ezen nemlehet segíteni. Szóval húzzak haza aztán majd online-ba megcsinálja nekem. Az idegeim a végkimerülés határán..

Hazamegyek, leülök. Átküldöm. Megcsinálja. Átküldi.

Vissza a fénymásolóba. Oké fasza. Kinyomtatom 3 példányba.

Ránézek. Elsírom magam. Hát ez geciszar. Elcsúszva megint az egész.

Kedves fénymásolós csajjal közlöm:

- Bocsi de rossz lett amit kinyomtattunk, szóval most húznék el mint a vadliba, mert idebőgök az kurvaég.

- Hát húzhatok, csak 1500 ft lesz.

- MENNYI?

- 1500.

- És ezzel a 200 oldal szarral mit csináljak?

- Amit akarsz.

Szóval kivágom idegből az 50kilós pénztárcám a pultra, kitépem a papírpezetót, és szinte futok ki az ajtón. 

A büdöséletbasszameg rohanok másik fénymásolóba. Az emberek messziről kikerülnek, látják vérszemet kaptam. 

Ott, valamifajta csoda folytán végül minden rendben. Szakdoga leadva bekötésre. Határidőre pont készlesz.

Természetesen nekifutásból veszek egy sört, riasztom barátnőt hogy élek, és kipocolunk a tűző napra.

...Ahol mondanom sem kell, agyonver félperc alatt a napon a sör, dehát ígyszép ez.

Másnap érte megyek. Megkapom. Leadom. Veszünk mégegy sört. Megint ki a napra. Megint hazavág.

Olyan laza 5 nap után sikerült regenerálódnom, mint fizikálisan, mint szellemileg..

...Amikoris kiderült, hogy meghosszabbították a leadási határidőt 1 héttel...