Második melónap.

Elindulok itthonról, suhanok szemcsiben, napfényben, mosolyogva. Már profi pénztáros vagyok, laza kis szombati nap.

Bevillanok az irodába.

- Helló sziasztok!

- Te mit keresel itt?

- Ööö dolgozni jöttem.

- Mi olyan diákot kértünk aki érti a dolgát.

- Hát én értem a dolgom. (hogy baszódnál meg)

- Hány napot is dolgoztál eddig?

- Egyet.

- Ma tömeg van, nagyon nehéz lesz, tudod?

- Hát hogyne tudnám.... (nem mintha múltkor über-katartikus élmény lett volna)

Beülök a kasszába, kígyózó sorok, mint az éhes etióp kisgyerekek, rabolnak rám ezerrel. Szinte verekednek a helyért. Mintha az utolsó kenyereket osztanám. Özönlenek, özönlenek.

Mellettem ül egy nő, a Klárika. Üvölt torka szakadtából az emberekkel, ő nem lacafacázik. Hátranéz.

- NA EZT IS MOST ÜLTETIK IDE HOGY A KURVAÉLETBASSZAMEG!! (nyelek egy nagyot, jó kis nap lesz..)

Elvileg nekem ettől a nőtől kéne segítséget kérnem, de az első percben letettem róla, inkább nemtudom, elbaszok mindent, elmenekülök, megölöm magam vagy bármi.

Odaszól:

- Ha már ittvagy, szóljál ha nemtudsz valamit, mert én nemfogok szívni miattad, hogy szakadjon le az ég bazdmeg!!

(életemben nem láttam még ilyet, igazi vásárló-orientált magatartás, igazi példakép lesz ő...)

Hát persze rögtön jön valami számlázós, visszacserélős, kuponos ügylet.

- Izé Klárika bocsi! Van itt ez az izé, és nem akarom elrontani, izé tudnál segíteni egy percre?

-  BAZDMEG VÁRJÁL A SORODRA AZ ÉG ÁLDJON MEG, KURVASOK AZ EMBER NEMLÁTOD??!! (esküszöm nemkamuzom ígyvolt)

A vásárló is néz, de csak mereven előre, rá se mer nézni Klárikára, még lefejeli nekifutásból. Énis lapítok mint szar a fűben, milesz most?

Klárika végül rámszán fél másodpercet az életéből és segít nekem.

Na, így megy ez órákon át, hömpölyög a tömeg, Klárika hangjától meg zeng az egész kasszás tér. Ennek köszönhetően mindenki az én soromba áll, mert én kedves mosolygós meg segítőkész lány vagyok. Meg rám van aggatva egy kurvanagy mosolygós kitűző, amire rá van írva hogy tanuló vagyok. Szóval idejönnek a perverzek, fiatal lányokat kedvelők, meg a Klárikát gyűlölők. Egy-két vásárlóval össze is mosolygunk a Klárika miatt, mert az csak mondja és mondja megállás nélkül. Mivel a többi vásárló is látja hogy elképesztően jófej vagyok, meg csöndes, meg hatékony, meg tökéletes, meg SPORTEMBER ígyhát mégtöbben állnak hozzám.

Így a nagy tömegben lefőttem vagy 10 szer mint a kávé, de profizmusom határtalan.

Klárika ordít:

- VETTEK TRÁGYÁT, FORDÍTSD MÁR MEG!!

- Ja hogy én?.. (izé hol a vásárló pici keze? meg hol a tiéd Klárika?)

- IGEN TE KI A FASZOMHOZ BESZÉLEK SZERINTED??

- Ja megyek, megyek hogyne.

Hát így csuklóból megfordítom megintcsak a szutykos szaros zsákot, ami már a frankó 50 kilós kiszerelés.

A mai napot amúgy a TEHÉNTRÁGYA hivatalos, nemzetközi, ünnepévé avattam. Úgy veszik az emberek a tehéntrágyát mint a cukrot. Nem lenne ez gáz, ha nem 20kg-tól kezdődne a kiszerelése, nem lenne a csomagolása csupa sár és szutyok, illetve nem lenne folyton kiszakadva a csomagolás, és nem ömlene belőle a szar.

Jön egy csávókám olyan 120 kilóka, pénz ezerrel miegymás fux. Vesz vagy 3szor 50 kila tehénszart.

- Bocsi nem látom a vonalkódot, megfordítanád?

- Nem.

- De ne haragudj nagyon nehéz, akkor segítenél?

- Nem.

Nézek rá, és nemértem. Komolyan nemértem. Ezt mondod az asszonynak is amikor a szekrényt kell arrébb tenni? Ledöbbenek az emberi taplóságon.  Szóval átforgatom a 3szor 50 kila tehénszart mert jómunkásember vagyok.

Közben hallom Klárika még mindig aktív:

- HÁT NEM ÉRTI HOGY NINCS RAJTA VONALKÓD?? HÚZZON VISSZA HOZZON MÁSIKAT!! NEMTETSZIK? EL LEHET MENNI, HOGY A KURVAÉLETBASSZAMÁRMEG!

Meg is nyugszom, nincs itt baj, kezdem érteni Klárika miért olyan amilyen. Itt már kezdtem példaképpé avatni.

Oda fordul hozzám:

- TE BAZDMEG, TUDSZ MINDENT? MEGY A MUNKA? (érzem a figyelmességet és a kedvességet valahol mélyen a hangjában.) Gondoltam odaszólok hogy:

"jaja BAZDMEG, mint az ágyba szarás" (de aztán meggondoltam magam)

Olyan 4-5 óra eltelte után kezd oszlani a tömeg, lehet ideiglenesen elfogyott a tehénszar. Most volt időm először szétnézni.

MITLÁTOK?

A biztonságiőr Pistit.

Engem csekkolgat.

Hát én nem csekkolgatom vissza, hátha ma nem épít le egy-két zúzós übergáz poénnal.

Félszemmel látom közeledik. (Húazannya ez idejön)

- Szia! Ezt neked hoztam. Tudtam hogy jösz ma dolgozni.  (és letesz elém egy csokit. Nem valami ótvart, minőséget, húha)

Nézem, nézem a csokit magam előtt.

- Hát izé köszi szépen.

Mosolygok, visszamosolyog.

Franc se érti, múltkor agyonszivat, most meg csokit hoz.

Hát játszom vagy félórát a bambát, elmajszolom a csokit.

Figyel.. (mi a faszt nézel??)

Még mindig néz. (Klárika ments már meg..)

Feltűnően nincs vásárló a nagy roham után, úgyhogy Pistike újra közeledik. Most remélem hogy hoz valami italt, vagy más ajándékot, de semmi. Beszélgetni akar.

Bele is csap a közepibe nekije.

- Hány éves vagy?

- 25

- Éste?

- 21. Az baj?

- Nekem ugyan hótmindegy.

- Van barátod? (na tessék bele is csap, meredek. Viszont tetszik Pisti bátorsága, szóval folytatom a dialógust)

- Nincs

- Neked van barátnőd?

- Van. (MIVAN?)

- Hát akkor jó. (mia fasznak hozol csokit, meg faggatsz akkor a gyerekkori traumáimról?)

- ...De már nagyon rossz a kapcsolatunk. (ha tudnád ezt hányszor hallottam, és egyiknek sem hittem el..)

Le is vakerálom magamról. Kezdetnek bőven elég volt ennyi diskurzus.

Valahol nemtudom hová tegyem még a gyereket, mert természetesen szimpatikus a figyelgetése, meg kedveskedése, és nemutolsósorban a bátorsága amit mindig nagyra méltányolok egy pasasnál.

Szépen eltelik végül a nap, sok sok tehénszarral, meg fűmaggal, cserepes évelő növényekkel, meg Klárikával (akit végül nagy cimborámnak nevezek ki, persze csak merő félelemből)

Na viszem a kasszát, leadni a dellát.

Hallom Pistike a másik biztonságiőrrel majdnem ökölharcot vív hogy ő kísérhessen be. Nyer. (fasza, bátorság próba 2 pirospont) Addig persze lépten nyomon csevegne:

- És hol is laksz?

- Itt meg itt.

- Ó az jó, énis ottlakok a közelben! (édesjóistenem..)

- Nem lenne kedved találkozni velem?

- Ö Pisti nemtudom. Majd megbeszéljük ezt jó? (tényleg egészen lányos zavaromba kerültem, magam sem értem)

- Mikor jösz dolgozni legközelebb?

- Pisti.. nemtudom.. majd ha hívnak..

(közben amúgy 5en lelőhettek volna, kirabolhattak volna, szétverhették volna a kasszával a fejem.. ja meg az övét is. Pisti rendkívül professzionális biztonságiőr. Főleg ha udvarol.)

Fogom, otthagyom.

Lerendezem a dolgom, megyek az öltözőbe, húzzak már innneeeeennn...

Látom, Pisti az öltöző előtt héderel.. Véletlenül sem máshol kéne lennie..

- Öööö ezt szeretném odaadni.

..és átnyújt egy gyűrött blokkot.. meredek rá bénán.

- Ezmiez?

- Ráírtam a nevem, ha gondolod a neten beszélhetnénk. (bátorságpróba 3 pirospont)

- Majd meglátom.

És ahogy kimondom, megjelenik Pisti főnöke, aki észreveszi a blokk átadós kontaktot. Nagy csodálkozó tekintettel néz ránk. Rögtön vágó hogy valami sumák van, meg a gyerek véletlenül se a dolgát végzi, hanem öltözős lányokkal kontaktol. Dobok egy totálbéna mosolyt főnökúrnak, és elhúzok öltözni. Pistikét meg magára hagyom, oldja meg. Faszér kódorog melóidőbe utánam.

Hazafelé jövet, nézem ezt a totálbéna blokkot, rajta a neve. Azt se értem egyáltalán miért vettem el.

Lecsekkolom a neten, és meglátom a barátnőjét. Aki egy ATOMTERMINÁTOR BULDÓZER. 

Tuti LEDÓZEROL A GECIBE.

Akkor rájöttem, jó sokáig nem megyek most dolgozni, magam helyet küldök egy kis tehéntrágyát.

Abból sose elég.