Már nagyon régóta vártam, hogy valamelyik frissen megszült Budapesti barátságom kivirágozzon.

3 hónap után eljött az idő, hogy a munkatársam Ildikó meghívjon magához péntek esti vodka partira.

Első hallásra elég meredeknek tűnt, ugyanis már nem vagyok ivós formában. Nagyon ritkán iszom, és amikor igen, akkor is bort. Szóval vettem is egy jó kis Rosét, és nekivágtam Budának. Előtte másfél órát vaciláltam mit kellene felvenni, de aztán Alex lebeszélt, hogy semmi szexi, semmi dögös, merthát úgyis vodkázni megyek, totál értelmetlen kiöltözni. 

(Alexnek persze nem említhettem hogy a vodka partira még 4 férfi is hivatalos - Ildikó barátai - így próbáltam volna kihozni a maxot magamból. Persze Alex segítségével nem sikerült, így magamra rántottam valami rongyot.)

Nekivágtam, elindultam. Természetesen fingom sem volt hogy hova tartok, lelki szemeim előtt láttam a gugli térképet.

Felszálltam a kiválasztott buszra, aztán egy adott pillanatban bekérdeztem egy vadidegen szétpiercingelt lánykát, hogy mégis hol kellene nekem leszállni. A lányka segített, én meg leszálltam. Sajnos továbbra sem tudtam, hogy merre kell menjek, így előrántottam 65 papírfecnit a táskámból és kértem a lánykát, segítsen már beazonosítani az objektumot.

Sajnos a papírkákat elfújta a szél, így szaladhattunk a lánykával szanaszét, hogy a 10 sávos úton megtaláljuk az objektum címét tartalmazó papirost.

Miután megfogtuk az összes papírt, rájöttünk hogy a cím egyiken sincs rajta..

Szóóóóval a lánytól elköszöntem, és teljesen intuitíve, megtaláltam magamtól a házat. a hét sikere

Felmentem a jóöreg szocreál panelba, megölelgettem az Ildikót, és örültünk egymásnak mint vakgyerek a szemüvegnek. Borozgattunk, megbeszéltük az élet értelmét, lazulgattunk.

Aztán jött a barátja aki fél üveg bort rám borított...

Én meg csak ültem ott tátott szájjal és érzékeltem hogy a csontomig beépül a bor.

(Akkor már örültem, hogy nem öltöztem ki mint a kurvaisten)

Ígyhát nekikezdtem énis lealjasodni.

Beültem 5 idegennel az erkélyre cigizni, amitől kaptam egy instant füstmérgezést, és jól megbeszéltük ki milyet hányt évekkel ezelőtt.

Olyan 1 óra körül az energiaszintem mocskosul lecsökkent, kezdtem egy vakondra hasonlítani, így megkértem az Ildikót kísérjen már le a buszmegállóig, mert halvány fogalmam sincs merre van az arra.

Ildikó, én, és Sanya (aki kutya), nekiiindultunk késő esti buszt fogni.

Sanyakutya viszont út közben elszökött, és csak szaladt.. szaladt..

Ildikó ahogy észrevette, elkezdett szaladni a másik irányba.

- Ildiiii izéé, a kutya elszökött, nem kéne elkapni??!

- De!!

- De éppen a másik irányba szaladsz!!?

- Tudom!!!

- De Ildi!! A kutya a másik irányba szalad!!

- Tudooom!! Ilyenkor a kutyától el kell szaladni!

- Mivan??

- Szaladj a másik irányba!

- El a kutyától?

- El igen!

- De miérrrt??

- A kutya megijed ha otthagyod!

- Dehát őő hagyott ott!! Elszalad a kutya Ildi!!

- Ne törődj vele! SZALADJ EL!

(ezt most muszáj elképzelned. 2 benyomott ittas lány ordibálva rohan körbe körbe hajnal 2-kor.)

Így ment ez negyed órán keresztül, amikor végre mind a ketten jól elszaladtunk.

És láss csodát, a kutya utánunk jött.

Megijedt hogy otthagyjuk.

Ildikó kutyanevelési szokásait ezen az estén Oscar díjjal jutalmaztam.