...Aztán teltek a napok, el is felejtettem a Tomit.

Köszönöm szépen termelődik az endorfin magától is, nemkell hozzá tesztoszteron.

Sőt általában a lehető legjobb dolog számomra távolmaradni a hímegyedektől, mert vagy én alázom le őket, vagy ők engem. 

Szóval lélekben túl is léptem a dolgon, kemény egynapos regenerálódási idő után.

Tomika meg úgy gondolta, talán óriási hibát vétett, és elkezdett nekem irogatni.

Énmeg úgy kicsit leszartam. 

De irogatott tovább, énmeg akkor már nagyon leszartam.

Mikor mégtöbbet írogatott, feladtam a harcot, meghát énis érző szívű kedves ember vagyok, így megkérdeztem tőle, hogy pontosan MI A FASZT AKARSZ? 

Akkor szépen elmondta, hogy azthitte én játszom vele, úgyhogy gondolta rövidre zárja a kapcsolatot, jól elküld, és akkor élhetünk boldogan.

Hát mondtam is neki, hogy már rég élnék boldogan ha elhúznál a pék faszára. De nem értette. 

Írt egy 60 oldalas novellát arról, miért is lenne jó, ha esélyt adnék újra ennek az egésznek. Én meg játszottam a durcás kislányt, akit jól megbántottak. 

- Jóva' Tomi, majd meglátjuk. Majd összefutunk valamikor. 

Tudod ez a terkószöveg. Ez azt jelenti természetesen, hogy baromira nem fogunk összefutni, csak higgadjál már le, meg ne zaklassá' és akkor minden jólesz. 

Őszintén szólva eléggé kiábrándító volt nekem a Tomi. (meg gondolom énis neki)

Szóval az eleve szakítással kezdődő párkapcsolat, ami még párkapcsolati funkcióit sem töltötte be, nem éppen egy életbiztosítás.

(ja, meg senki sem mondta, hogy könnyű eset vagyok)

Szóval a Tomi az nem szakadt le, folyton írt, hogy akkor nyélbe üthetnénk a találkozást.

- Figyelj Tomi, lezártam kettőnket, hagyjuk békén egymást.

- Hát figyelj, én meg szerveztem egy sütést és épp meghívnálak. 

- Hát hihetetlen de igaz, énis szerveztem egy sütést.

- Szombatra?

- Igen, szombatra. 

- Szóval ugyanakkor sütünk?

- Igen, csak nem ugyanott. 

- Én délután, te?

- Én este.

- Megoldjuk okosba?

- Tomi mennem kell majd megbeszéljük. 

El is foglaltam magam a sütögetés előkészítésével. Bepakoltam minden lószart, 600 tonna a táskámban. Persze baromira késésben, mert a jó melós szombaton is dolgozik.

Tomi hív:

- Szia! Csak azért hívlak, hogy mit vegyek neked az én sütésemre?

- Tomi, baszki nem megyek a sütésedre.

- Akkor ne vegyek neked semmit?

- Nagyon kedves vagy, éppen egy autót vehetnél.

- Hát jó, akkor szép estét.

Átbicajoztam a fél városon, megjelöltük a spanokkal a bázist. Nekiálltunk fát gyűjteni, ami után úgy néztem ki mint egy neandervölgyi harcikurva. 

Csöng a telóm. Hív Tomi.

- Szia Tomi! Csak nem megvan az autóm?

- Nem, az nincs, de éppen útban vagyok a te sütésedre.

(aztakurva de kitartóvagy)

Szóval a nagy semmiből megjelent a Tomi, mindenki csak nézett, hogy ez most haver, vagy hozzátartozóm, vagy nagyapám vagy kiafranc?! Gyorsan letudtuk a kötelező köröket.

HÁT Ő TOMI. 

Ő MEG MINDENKI.

Érezzétek jól egymást. 

Mindig van egy fontos pillanat az életben, amikor a táskádban lévő bort elő kell kapni, és jól elpusztítani. 

Ez most is így volt.

A Tomi mindenkivel beszélgetett csak velem nem, amitől fasza idegrohamot kaptam az erdő közepén.

(a nőt... SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT SE AKARD MEGÉRTENI.. ja meg a FÉRFIT SE)

Szóval a fagyűjtésnek álcázott idegrohamom után, nyugodt emberként odameditáltam magam a többiekhez. 

Amikor már az alkoholszint elérte a meg nem engedett határt, a Tomi jól megfogta a kezem és elvitt sétálni.

Amiből persze rendkívűl lamúros csókolózás kerekedett. 

A Tomika az erdő közepén a fülembe súgta hogy:

- Én feleségül veszlek...  (IGENIGENIGENIGEN BASSZUS IGEEEN)

...ha majd csináljuk análisan.  (?????!!!!!!!!)

Folyt. köv ;)