Van nekem egy nagyszerű nagymamám, aki nagyon vallásos, így minden adandó alkalommal kapunk tőle egy csomó szentelt vizet meg hasonlókat.

Néha megjelenik egy szentelt almával, ezzel-azzal, és azt kötelező jelleggel meg kell enni. Merthát ártani nem árt, meghát mégis szentelt, szóval együk meg szépen.

Ellentmondás nincs.

Már jópár hónapja véget ért a lakásfelújítás, szóval nagymuter megjelent fél liter szentelt vízzel, amit a falu papjával bizniszelt, és közölte hogy most aztán meg kell szenteljük az új lakást.

Én a feladatot nagyon komolyan vettem, mégsem szentel minden nap az ember, főleg nem lakást, szóval kiválasztottunk egy napot, beálltunk a lakás közepére és elmondtunk egy Miatyánkot Alexszel.

Igazából nagyon ördögűzősre sikerült, ugyanis a Miatyánk után nemes egyszerűséggel szétcsaptam a szentelt vizet a konyhában, és minden helységben.

Ennek az lett a következménye, hogy fél napig szenteltvíz tócsákba lépkedtünk, mert ugye azt nem lehet felmosni, annak ott van jó helye ahol van.

Aztán valahogy híre ment a melóban hogy lakást szentelek, és ennek örömére kaptam is lakásszentelős felkérést.

Pályát tévesztettem.