Egy átlagos, napozni és olvasni vágyós délután volt.
Kimentem a tóhoz, kinéztem a megfelelő helyet, és leheveredtem töltődni.
Megint sikerült a legtökéletesebb helyre leülni ahhoz, hogy blogtémát találjak.
Tőlem pár méterre több, 60 és a halál közötti pasas napozott. Olyansfajta fiatalos amcsi nagypapák gyülekezete. Félmeztelenül, napszemcsiben, jópofán, lógatták bele a pélót az októberi napfénybe. Nem igazán zavartak, szeretem én a mindenféle embereket.
Természetesen akarva-akaratlanul elkaptam a beszélgetéseket. Többek között elkaptam egy baromi nagy távcsövet is amivel engem kémleltek.
Jól látok? Távcső?
- Ti látjátok ezt a Csibét itt?
- Hogyne látnám, hát majdnem szívrohamot kaptam!
- Na add már ide azt a távcsövet!
- Majd akkor adom, ha kipengeted érte az 5000-et!
- Jajj ez a vacak 1000-et ér.
- Mutasd már a Csibét!
Itt elkezdtem imitálni az olvasást. A franc tud ellazulni, amikor 5 méterről távcsővel?! kémlel egy csapat kisnyugdíjas.
- Nézzed már a bőrét, hát nem állt meg a ketyegőd tőle?
- Ú de szép bőre van, azannya, az úristen mindenit, hát nézd már meg te is Ferkó.
- Hiába mondod, egy ezrest adok érte!
- Hát nézd, van egy mérlegem is! Lehozzam hogy megnézd?
- Na kíváncsi vagyok én, milyen mérleg az!
- Nagyon jó kis mérleg meglásd!
(Namondom ez akkora király kis esettanulmány lehet, hogy elkezdtem jegyzetelni)
- Te figyelj Csibe! (lép oda hozzám az egyik bácsi)
- Van nekem szőrtelen barackom, kérsz? (az arcán sunyi mosoly, de csupa szeretet)
- Hát ha tetszik adni, kérek.
A bicaja kosarából lazán előkap vagy 6 kg almát és barackot.
- Na ittvan édesangyalom. Vegyél almát is, barackot is. Amennyi jól esik. Tudod én nem ehetek, cukros vagyok, egyed csak.
- Hát ennyi gyümölcstől én is cukros leszek, szóval csak egyet kérek. Köszönöm szépen!
Elveszek egyet, de a bácsi belezúz a táskámba még vagy 6-ot.
Az egyik bácsi odaszól a kisnyugdíjas tömegből:
- Jó ember ez, ne féljél tőle! Egy baja van csak, hogy élve született!
- Pityu jól mondja! Józsi csak 10 évet ült börtönbe leszíjjazva, ne féljél tőle!
Mindenki kacag, mókázik. Én sem tudom elég komolyan venni őket, szóval én is nevetgélek velük.
- Na hozod már Józsi azt a mérleget?
- Ó hagyjad már, biztos valami zsibogós szar!
- Szar az anyád, te marhafejű!
(Józsi biciklire pattan és elmegy a mérlegért. Ez már csak így megy. Mindenképp el kell seftelni a házat is. Simán hazamennek bármiért, amit rá lehet sózni a haverokra.)
- Hát neked hogy néz ki a kutyád?
- Ez? A Csöpi? Hát szépkutya! Mibajod vele?
- Hát ez egy genetikai hulladék!
- Hulladék a nejed meg te! Milyen áporodott szagod van te?
- Bármit is mondasz, ez a kutya egy genetikai hulladék!
Megjelenik még egy öreg bácsi, lassan már osztálytalálkozó gyanús.
- Eljöttél te golyófejű? De rég láttam a hülye fejedet!
(Itt már kb. folytak a könnyeim a nevetéstől)
- Hallottátok hogy Gyuri nyeregboltot fog nyitni? Van neki már vagy 5 nyerge! Leteszi őket a rekaméra egymás mellé. Néha átül egyikre, másikra. Néha a gyereket is ráteszi, nézheti róla a tv-t, had örüljön azis!
A nagy kacagásomban, hirtelen belémpukkan biciklivel a Józsi biciklivel.
- Megjöttem!
Valami iszonyat erővel csapódott be, és landolt a földön.
- Erős ez a fék, hogy basszameg a kurvaélet!
- Nézzétek már a trógert hogy elesett!
Felkaparom barackos Józsit a földről. Vérzik a keze, elszakadt a nadrágja.
- Nézzed már még a cukrom is felment! Na mindegy, itt a mérleg te anyaszomorító.
- Mi a szar ez? Mérleg?
- Mérleg hát bómaxos!
Ezen a ponton, fogják magukat a bácsik, és egyenként ráállnak a mérlegre ott a tó mellett, és elkezdenek méritkőzni.
- Jó szar a mérleged, 2000-et adok azért érte!
- Hagyjad már, meg ne vedd!
- Adok érte távcsövet is, úgy beszéljetek!
- Rátehetem a hulladék kutyát?
- Rátehetem a biciklit?
- Rátehetem a Csibét?
(na így megy ez még félórán át.)
- Az unokámat műteni fogják fitymaszűkülettel!
- Aztamindenit! Szegény gyerek!
- Ó hagyjad! Nem lesz semmi baja! Levágják azt a kis bűrt, és majd odalökik a kutyáknak.
- Tényleg?
- Tényleg hát! Az enyimet is odalökték!