Igen! Udvarol nekem egy pap!

Már laza 3 hete nem adja fel a menetet, pedig már nem egyszer figyelmeztettem, hogy hiszek az ufókban, csípem a Dalai Lámát, nem vetem meg a jó borokat (gondolom azt hitte misebor) és perverz beteg állat is vagyok, szóval hagyjon békén. 

Minden nap küld vagy 3 szép verset, én meg mindig elmondom hogy neeem neeem, nem te vagy az akit keresek.

Ő szépen leírja minden nap, hogy hogyan kaszál a templom udvarán, én meg ettől annyira begerjedek, hogy képtelen vagyok válaszolni neki. 

Szóval papúr plátói viszonyban él önmagával, mert bár nem érti, én mégis értem kapcsolatunk ellehetetlenülésének miértjeit. 

Kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy azért megvan ennek a maga szépsége:

- Minden reggel feloldoz az esti bűneim alól

- Kaszálhatunk együtt a templom udvarában

- Van ostya mindig nasinak

- Misebor!!!?

- és ööö ENNYI.

Megkérdeztem mi is annyira vonzó neki bennem, erre - kapaszkodjál:

- Hát elég izgalmasnak talállak

(Egy pap valóban izgalomra vágyik? Nem azért választotta ezt az életformát, hogy hozzám hasonló izgalmak ne történjenek vele?..)

Szóval mondtam is neki:

- Szerintem elég lenne heti egyszer eljárnod gokartozni, vagy paintball-ozni, mit szólsz?

- Szerintem írok neked egy szép verset. 

- Szerintem írjál a gokartozásról egy szép verset.