Még nyáron történt, emlékezetes nap volt, onnantól van időszámításom a Mesivel.

Tudni kell hogy akkoriban nagyon padlóra voltam verve az ex miatt, szóval így lazán szuicidba toltam, de jelzem TÚLÉLTEM.

(Az akkori emocionális világom elég gyér volt, mondhatni stagnált a minusz 3 és a borderline személyiségzavar között. (ez azóta sem változott) A napjaim nagyon változatosak voltak. Elsősorban azért kűzdöttem, hogy megpályázzam a "Nekem van a legszarabb napom" címet, illetve kidobáltam az ex holmiját egy kurvanagy konténerbe, aztán másnap szépen kikukáztam. Aztán megint kidobáltam és.. újra kikukáztam. Így teltek a szép nyári napok. Azóta vagyok a szomszédok kedvence, akik olyan 10 méterre kerülnek azóta is)

Szóval szép időszak volt ez az életemben. Az egyik legnagyobb tanulság ebből az időszakból, hogy sohasem érezheted elég rosszul magad.

Éppen a "Nekem van a legszarabb napom"-at játszottuk Zsuzsival egy parkban. Bátran megnyugodtam hogy tényleg minden TOTÁLSZAR.

De... (mindig van de..)

Leült tőlünk 3 méterre egy csaj meg egy srác. Bámultak jól bele a képünkbe, mi meg nem tudtunk rendesen agonizálni. Volt vagy 30ezer pad, de nekik pont a velünk szemben lévő, legközelebbire kellett letolni a seggüket. (Már sírni, meg szenvedni meg önsajnálni se lehet rendesen?)

20 percen keresztül kussoltunk a Zsuzsival, hátha észre veszik magukat, hogy itt éppen önsajnálás folyik, szóval lehetne húzni a vérbe. De a helyzet nem változott. Siralmas arccal bámultak ránk. 

Már majdnem odadobtunk egy laza: MI A FASZ VAN?-költői kérdést, amikor végre a lányka kinyitotta a száját, az enyémnél is elkeseredettebb pofikával: 

- Nem tudnátok segíteni nekünk? (NEM)

- Mondjad

- Van itt egy cica és meg kell mentenünk. (áááááááá)

- Nem tudtok egy állatorvost? (de... kettőt is...)

- Nem

- Akkor szegényt itt kell hagyjuk. (Hát nem hiszem el...)

- Jó.. mivan a macskával?

- Nincs szeme... (MIVAAAN?)

- Hogy hogy nincs szeme?

- Úgy ahogy mondom. Nincs neki. 

- Mégis hovalett?

- Éppen sétáltunk, és egyszercsak kiugrott a bokorból egy kiscica, és nemvolt neki szeme! Megijedtünk és otthagytuk! De ez csak szaladt utánunk!  (éjdesmáriaszentjózsef)

- És most holvan?

- Lemaradt, de ott nyávog! Meg kell mentenünk!

(nézem ennek a lánynak a szemeit, mondom ez übernagyon kikészül ha most nem mentheti meg ezt a szerencsétlen állatot. Szóval agonizáláson kívül más dolgom éppen nincs, szóval akár meg is nézhetem miről van szó.. meghát.. nehogy szarabb napja legyen mint nekem...)

A lány megmutatja hol található a "szemtelen" macska. Else tudom képzelni mitől retteg ennyire, amikor hirtelen a bokorból előugrik egy kismacska és jéé NINCS SZEME. 

A macska kiszagol, vagy ráérez, vagy tökömtudja, de kiszúr (mer' ugye meglátni nem láthatott meg) és elkezd ROHANNI FELÉM, kínkeservesen nyávogva, SZEMTELENÜL.

Iszonyat para volt, tényleg komolyba összefostam magam, szóval énis elkezdtem rohanni. Ezt a kört még lejátszottuk vagy háromszor, amikor Zsuzsa megunta és elkapta a macskát valami tökös mozdulattal.

A macska persze nekiesett a karjának, szóval mégjobban összefostuk magunkat. (ennek örömére elkereszteltük Júdásnak)

Akkor már tudtuk: Zsuzsa tutira szopornyicára van ítélve.

Néztem ezt a macskát, és nézett ki olyan borzasztóan hogy őszintén szólva simán átengedtem neki a legszarabb napot.

Felhívtunk vagy 3 állatorvost, ezt megelőzte 56 ismerősnek való telefonálgatás hogy: - Héé keressé' má' nekem egy állatorvost.  Végül  aztmondta a doki így látatlanba, hogy altassuk el. (hát persze, ránézek és elaltatom.. így megy ez)

Láttam hogy a csaj totál kibukott, a srác se másképp.. Zsuzsika meg éppen a szopornyica ellen kűzd ezer karmolással a kezén.

Aztán furmányos agyamba bevillant, hogy a házunk környékén lakik valami aberrált macskás nő, na az majd jól rendbehozza, vagy befogadja, vagy elaltatja, vagy bármi. Guberáltunk valami kartondobozt, az amúgyis szopornyicás Zsuzsa belebaszta a dobozba, és így indultunk neki 4-en. 

Közbe vaciláltam ezerrel, hogy a nyanyának van már 120 macskája, tuti elfog hajtani ha hozok egy újat. Segáz, megoldom.

- Csókolom! Zavarhatok egy percre?

- Tessék, hallgatom.

- Szerintem elhagyta a kismacskáját.

- Hogy mondja?

- Hát itt volt ez a kismacska az Ön háza mellett, gondoltam csak az Öné lehet, nem akartam már otthagyni szegényt.

- Nekem 3 kiscicám van, de megvan mind.

- Á az lehetetlen! Biztos hogy a magáé!

- Mitől olyan biztos benne?

- Hátöö.. Nemtudom. De maga annyira kedvesnek tűnik, meg annyira szép, meg gyönyörű, meg csodálatos állatai vannak, hogy legalább nézze meg.

- Najó, félperc és megnézem.

Zsuzsika szorongatja a ház előtt a dobozt, fel se merjük nyitni a tetejét, mert a vérmacska kiugrik és jól megöl mindenkit.

A néni jön, kezébe veszi a dobozt (mindannyian elfordítottuk a fejünket, nem akartuk látni ahogy ez a kis torz állat szétkapja a nénit félperc alatt)

A néni kinyitja a dobozt, kiemeli a macskát, és lazán BELENYÚL A SZEMÉBE.

Aztmondja:

- Jéé neked nincs szemed. (és szépen belenyúl a szeme helyébe újra)

Hát a gyomrunk az felfordult, ritkán látni ilyen gyomorforgató dolgot. A néni ezt a csöpnyi undi vadállatot félperc alatt megszelidítette, mi meg pislogunk mint hal a szatyorban.

A nagy undor közepette, a csaj aki a macskát találta (ezek után csak Mesi) elővesz egy GYROST  a táskájából, és lazán elkezd ENNI. 

- Ööööö megéheztél?

- Hát ja!

- Hubazmeg

Ottantájt kezdett derengeni hogy a csaj amúgy atom partyarc, szóval így rossz ember nem lehet.

Szépen elköszöntünk, és örömködtünk vagy 2 és fél percet hogy a macskának mánazonnal lett gazdája szemtelenül. 

Hát ezt így meg kéne ünnepelni.. A nagy barátság, meg állatmentés örömére vettünk egy üveg pezsgőt.

Meg mégegyet. Meg mégegyet. Mesi előránt a táskájából egy kiló epret. (el nem tudom képzelni hogy ez a táska mit tudhat, de van benne gyros is meg eper is) - ja és rájöttem a csaj se 100as szal nyugodtan lehet a barátom. Telenyomatjuk a pezsgőt eperrel, csapatjuk a luxust. (a legótvarabb kocsmában)

Közben rájöttünk hogy gecijó állatotmenteni. Ennek örömére elmentünk még kajálni, és ha már csapatjuk a luxust, mit is ehetnénk ha nem RÁKOT? Szóval a nagy alkoholizmus hevében, ettünk rákot is. Jelzem ekkora luxusrandom bulin azóta sem voltam. 

Egy fél évvel később aztán újra ettem rákot, és rájöttem hogy az csak töménytelen alkohol elfogyasztása után elfogadható.