Gondolom nem idegen senkinek:
- Á dehogy vagyok beteg, csak kicsit szarul érzem magam
- Köhögök eléggé, de nem vészes!
- Nem kell gyógyszer elmúlik!
- Biztos az idő miatt van!
- Okés, majd elmegyek orvoshoz ha nem javul.
- Jó jó, majd elmegyek
stb stb..
Na így jutottam odáig, hogy 3 hétnyi szenvedés után feladtam a küzdelmet önmagammal. Jó beismertem. Orvos kell.
Nekiindultam a forró 40 fokos aszfalton, hogy most jól kivizsgáltatom magam, merthát azzal ébredni hogy leszakad a fél arcod, nem egy életbiztosítás. El is döntöttem nem kell már tartós tej.
Várok a rendelőben. Tök üres.
Aztán megjelenik egy 8 év körüli kiskrapek. Gondoltam míg várok kontaktolok vele kicsit, hátha ezek lesznek az utolsó mondataim.
- Szia!
- Csókolom! (yeah...)
- Hogy vagy?
- Várom a papámat.
- Bent van?
- Igen. (abban a percben megüti a fülem valami kibaszottnagy lónyerítés. Hát igen. A papa keménybe fűzögeti meg flörtölgeti a dokinénit.)
- Beteg a papád?
- Igen eléggé. (azt hallom..)
Eltelt laza fél óra, de a papa csak mesélte a mocskosabbnál mocskosabb "dugós-baszós" poénjait dokinéninek. Természetesen az egész klinika hallotta, a kongó üres rendelő meg tolt neki olyan 5.1-es hangot, hogy már én kezdtem szégyellni magam.
- Na és mi az a sok karszalag a kezeden, csak nem fesztiváloztál? (übernagypoén egy 8évesnek)
- Mitcsináltam?
- Á mindegy, mik azok a szalagok a kezeden?
- Jaaa!! A fürdőből vannak! Minden nap a fürdőbe járok!
- Dejó neked!
- Mindig a fürdőben vagyok, ma is ott voltam.
- Látszik is, jó barna vagy.
- Én mindig a fürdőben vagyok. Csak télen nem.
Elmosolyodok. Hihetetlen, de nyílik az ajtó. Kilép a papa. (elfogyhattak a büdösmocskos poénjai) A papa szerintem Woodstockból menekült, már csak egy gitár hiányzott volna a nyakából.
Bemegyek leülök. A papa által varázsolt mosoly másodpercek alatt leolvad dokinéni arcáról.
- Tessék, miben segíthetek?
- Azthiszem beteg vagyok.
- Mi fáj? (hát őszintén szólva a szívem, de nem éppen emiatt jöttem. Báár ha tudna javasolni egy jó pszichológust megköszönném)
- A torkom
- Mióta?
- 3 hete
- És csak most jött?
- Hááááát igen.
- Köhög?
- Igen eléggé. (ha te azt tudnád.. nemtudnál mellettem aludni egy fél órát sem)
- Láza volt?
- Nem.
- Valami más panasz?
- Hát 5 napja már náthás is vagyok.
- És csak most jött??
- Hááát igen.
- Valami más panasz?
- Pár napja fáj a fejem is.
- Éss csak mooost jött??
- Hááááát igeeeeen. (alááázz kérlek, aláázz még)
- Van még valami más is?
- Hát ma reggel óta fáj az arcom.
- Az arca?
- Igen.
- Hogyhogy csak most jött?
- Khm. Bizottsági üléseim voltak a parlamentben.
- Igen?
- Nem.
- Ööö szóval az arca. Hol fáj?
- Itt meg itt, meg itt, meg itt.
- Hát el kellett volna jönnie hamarabb. (fejezzzzd mááár bee)
- Begyulladt itt sokminden. Lerakódott az arcüregben sok dolog. (milyen szépen mondja: DOLOG)
- Hát akkor felírom ezt meg ezt.
- Megkérdezhetem pontosan mi bajom van?
- Azt még nem tudnám megmondani. (éljen!)
- Mikor fog elmúlni?
- Hát ez majd kiderül. (ÉLJEN!)
- És az arcomnak a hideg vagy a meleg jó? Mitől kíméljem?
- Ne csináljon vele semmit. (ÉÉÉÉLJEEEN)
- Talán ha javasolhatom semmiképp se használjon most klímát, ventillátort, és ne tegye ki magát szélnek.
- Rendben. (Nem is értem, ezekre miért lenne szükségem nyár közepén. De oké, semmifajta hűtési technikával nem próbálkozom, pácolódom betegen tovább.)
Kiváltom a gyógyszert, hazaérek. Muter toporog az ajtóban.
- Na mivolt? Mibajod?
- Nemtudom.
- Hogyhogy nemtudod?
- Hát nemnagyon derült ki.
- Írt fel gyógyszert?
- Írt.
- És mire? A torkodra is, arcodra is?
- Valamelyikre mindenképp.
- Míg orvosnál voltál elmentem a patikába. Vettem neked Normaflore-t.
- Az még mindig bélflórára van..
- Igen. Meglátod milyen jót fog tenni.