Eltelt már egy hónap hogy Pestre költöztem - összeköltöztem - összepárkapcsolatozódtam.

Néha kapok ilyen flash élményeket, hogy tavaly ilyenkor még egyik helyről rúgtak ki a másikba, nyomtam a szingli létet, minden őrült fia-borja megtalált, és sirattam minden exet aki kipofozott a kapcsolatunkból. Most reggelente amikor még a csipától ragad össze az ember szeme, van egy jó kis reggeli 20 perc a napomban amikor kiülök az erkélyre és merengek az élet dolgain. Ilyenkor meg mindig eszembe jut, hogy egy év alatt mennyi fasza király dolog történt velem.  

Egy ilyen reggeli csipásszemű merengés közben aztán eszembe jutott, hogy amióta ide költöztem mást se csinálok csak hajtom a lét, a pasimmal meg nem megyünk sehová. 

Na ez aztán elkezdett gyűlni bennem, merthát Alex barátom rendre mássza a hegyeket Szlovákiában meg Lengyelországban, én meg ülök itthon mint a leprásgyerek. 

Szóval lenyomtam az első összeköltözött csajos hisztit, hogyhát te nem szeretsz, meg mér' nem megyünk sehová, meg faszér' nincs közös hétvégénk.

Szóval jól kitaláltuk hogy elmegyünk valahová hétvégére. Vagyis inkább Alex, mert én még csóringernek számítok, és a közös hétvége szponzori pozíciója rá marad. 

Ígyhát nagy dobpergés közepette kitalálta hogy sátorozzunk.

SÁTOROZZUNK.

Namost én megfogadtam az utolsó metálvillás, dagonyázzunk a sárban fesztiválom után (vagy 7 éve) hogy én bizony soha a büdös szájbabaszott életbe nem sátorozok többet.

Nemcsak azért mert nyáron éjjel-nappal a sátorban izzadsz,  hanem mert igénytelen, nehéz, macerás, retkes, szúnyogcsípős, megázós LÓSZAR AZ EGÉSZ.

Na persze ezt nem mondhattam Alexnek.. Nagyon lelkes volt, hipp hopp vett is egy sátrat. Még csak kamilláztam az ötlettől, ő már szétshoppingolta a tesco-t, és vett sátrat, meg hálózsákokat, meg túratáskákat, meg polifómot vagy mi a szart. 

Szóval rohadtul bajba voltam. Próbáltam én finoman közölni vele, hogy nemtudja mire vállalkozik, de nem értette. Elhomályosult tekintettel várta a napot mikor mehetünk sátorozni.

Ugyanis ő még sosem sátorozott.

SOSEM.

Azt meg ugye minden férfinak csinálnia kell legalább egyszer az életben. Plusz Alex a természet gyermeke, hegymászós bolondság van, naná hogy kurvára sátorozni kell a hőségriadóban. (Mindig szivatom is vele, hogy tuti úgy végzi majd mint Erős Zsolt, és lassan elkezdheti a Serpa iskolát)

Lehetetlenség volt lebeszélni.

Úgy döntöttem kussolok hát, legyen ez egy erőpróba, hátha megszerettem azóta sátorozni. Én örülök hogy együtt vagyunk, ő meg kiéli magát mint ősférfi. 

Fel is keltünk reggel az adott napon, bepakoltunk egy-egy gecinagy táskába. Azt írták hogy 60 literes, de nem gondoltam volna, hogy azt tele is fogjuk pakolni. 

Nembaj rákészültem. Vettem vagy 2 doboz cigit biztos ami biztos, meg vagy 4 doboz sört, 4 energia italt, hogy ettől majd alpári paraszt kempingezős csaj leszek. és láss csodát bevált.

Csak egy óra volt az út a lakásunktól a Déli pályaudvarig. Mondanom sem kell hogy leimádkoztam a szűzmáriát is, hogy szálljunk már fel a tetüszar vonatra mert leszakad a vállam.

Úgy néztünk ki mint akik a holdra készülnek. A metrón levertem a táskára szerelt polifómmal az emberek fejét, Alex meg nekitolatott akinek csak tudott.

Imádtuk.

Utolsó rákészülés gyanánt végig aludtam a 2 és fél órás vonatútból lett 3 órás utat. (szeretlek MÁV)

Amikor leszálltunk, megcsapott a laza 40 fok, izzadtunk mint kurva a templomban. 

Fél órát bolyongtunk a Révfülöpi kempinget keresve. Útközben találtunk egy cirkuszt ahová a belépő CSAK 3500 Ft volt, mondtam is Alexnek ha szar lesz a sátrazás minden barátom jegyét fizetnie kell.

Megtaláltuk a kempinget, - már az összeesés határán - amikor közölte a recepciós fiú, hogy most csendes pihenő van, a recepció zárva, majd egy óra múlva jöttünk vissza. Én meg már nyitottam a számat, hogy elmentek ti a kurva anyátokba, ez egy rohadt szabadtéri kemping, nem egy szobát kell kiadnotok te majom. 

Ígyhát leverettük magunkat a balcsipartra (mert ugye Révfülöp a Balaton partján van) és jól meghánytam vetettem hogy nekem bizony a fürdőruhám a táska alján van, szóval szépen megvárom míg rámrohad a ruha. 

Alex persze azonnal levetkőzött, énmeg utáltam hogy nő vagyok.

Nagynehezen sikerült feltérképezni a kempinget, amikor tudatosult hogy itt mindenki német. És itt mindenki rohadtul belepte a strandot. És itt minden kurvadrága, és itt mindenhol kurvameleg van, és mindenhol lakókocsi.

Jóvan leszarjuk, nyaralunk, Alex fizet, kussolok mosolygok jólesz. 

Kedves barátom laza másfél óra alatt felállította az 5 perces sátrat. Addig már elszívtam a cigim felét.

Hihetetlen de igaz, végül vízbe is jutottunk, örömködtünk és leégtünk már az első napon mint a picsaszar.

Meg kell hagyjam ezt a részt tényleg imádtam. Este ittunk valami noname bort, ettünk marhapörköltet, a németeknek szánt gecidrága étteremben, és tényleg éreztem hogy boldog és szerencsés kempingező lány vagyok. 

AMÍG.. el nem jött az éjszaka és rohadtul megnövekedett a libidó, merthát mi egy szerelmespár volnánk, balaton van, nyár van, piavan, kajavan, természetvan, hát hogy a picsába ne szexelgetnénk?

Mentünk is serényen a sátorba, lássuk mit dob a gép.

Hát meleget azt dobott. Meg szúnyogot is.

Sokat.

Szóval félperc alatt felbasztam az agyam, a libidónknak annyi lett, a légszomj beállt, és már nem volt kedvünk fejleszteni a kreativitást egy kis szabadtéri szexszel.

Az estém pokol volt.

Ha felkeltem egy szúnyog miatt, 3 csípett közben a seggembe. Miután azokat lecsaptam, már 3 kő fúródott a derekamba. Mire megtaláltam a megfelelő pozíciót addigra melegem lett. Mire végre elaludtam PISILNEM KELLETT. 

Ezen a ponton hajnal 3-kor már éreztem hogy kellene valamilyen stressz kezelő tréning, mert Alex az persze aludt békésen.

Idegből elmentem a kemping wcjébe pisilni, ami persze ZÁRVA volt. 

Úgyhogy keringtem fél órát a sötét erdőben a sátrak között mire találtam egy nyitott budiajtót. 

Visszamentem éééés kezdődött újra a kényelmetlen légszomjas szúnyogparti. Miután sikerült elaludni ÚJRA pisilnem kellett, amitől olyan ideges voltam hogy kivágódtam a sátorból, és azon gondolkoztam rápisilek valaki sátrára, de talán leginkább a miénkre.

Alex továbbra is békésen aludt, így úgy döntöttem feladom ezt az alvás dolgot. Jól el is mentem korahajnalban fürdeni a balcsiba. Istenkirály meditatív élmény volt. Eggyé váltam az univerzummal, és minden gondom elszállt.

Mert baromi nyugodt/empatikus/megértő/békés és jámbor lény vagyok, félre tettem az esti rémálmot és adtam a sátrazásnak mégegy esélyt. 

Ezután egész nap strandoltunk, nyomorogtunk a parton, hűsöltünk, kajáltunk és állatmenőnek éreztük magunkat.

Csak a szájbakúrt német gyerekekkel volt egy kis gond.

Ugyebár a pasimnak csak egy karja van.

(Ha nem olvastad volna: http://namajdmost.blog.hu/2013/01/14/oszinte_vallomas_554 )

A német gyerekek valami hiper sebességgel szúrják ki a félkezű embereket. Ezzel nincs gond, megszoktuk már hogy mindenki überparaszt és jól megbámul. (ilyenkor mindig világsztárnak képzelem magunkat) De a német gyerekek azok nagyon durvák. Azoknak semmi se szent. Visszafordulnak néznek folyamatosan. Azok elől elbújni se tudsz. Ettől csak az rosszabb, hogy Alex fél évig dolgozott Hamburgban szal vágatja a németet, meg hogy mit mondanak az emberek.

Szóval a német gyerekek jól beleszartak a levesbe, énmeg félelmetes grimaszokat vágtam nekik vissza amikor az Alex nem látta. Szóval mondhatni elszórakoztattam magam, és nem jött meg a kedvem a gyerekszüléshez. 

Az utolsó délutánon Alexet jól megkergette egy übernagy darázs, amitől úgy megijedt hogy ijedtében nekem szaladt. Nem nézett senki hülyének minket. 

A hétvégénk utolsó estéjén Alex megmutatta milyen is a jó fröccs. Szerintem bor pazarlás és megszentségtelenítés, mert finom bort nem keverünk semmivel se. (jól jegyezd meg!)

DE mivel most ittam először fröccsöt eléggé elszámoltam magam. Úgy fejbe vert mint falusi Marikát az alkoholista ura. Szóval mondhatnám hogy bebasztam mint a kurvaisten, de nem mondom.

Ennek köszönhetően viszont úgy aludtam mint a bunda.

Hazafelé úton késett 1 órát a vonatunk, a leégett vállunkra a 60kilós táska igazi gyógyír volt, és a hazatértünk utáni napon Alex már egy kész kemping listával állt elő, hogy hová szeretnénk menni legközelebb..