Továbbra is rendkívül sportember vagyok, szóval kibicajoztunk a Vekeri tóhoz Zsuzsikával. Röpke 26km az egész odavissza, szóval abszolut megéri hogy napozgathass a tóparton.

Hazafelé jövet, a csodálatos naplementében nyomattuk a spinninget, (szakadt farmer, pulcsi, lebarnult-leégett testrészek) amikoris valami bitangjó zene ütötte meg a fülünket.

Ez még a várostábla környékén lehetett, szóval eléggé külvárosi/idegen/huazannyaholvagyunk?/milyenhelyez? érzés fogadott. 

Valójában nem lehetett eldönteni, hogy ez a mennyország vagy a pokol legmélyebb bugyra. Mindenesetre közelebb merészkedtünk, hogy megnézzük milyen partytime folyik itten. 

Most szeretném prezentálni egy csodálatos fotóval: (mertmár tutira bennevagyok a globalizációs-android-modernizációban és kifejezhetetlenül naprakész vagyok)

 Jól nézd meg ezt a képet. A hely neve (nemes egyszerűséggel) KOCSMA. Nincs neki más neve. Egyszerűen KOCSMA. Ez már első nekifutásra kiverte a biztosítékot. Második nekifutásra pedig az, hogy az emberek az utcán táncoltak a KOCSMA előtt, merthogy a KOCSMÁBAN nem volt hely. A KOCSMA kapacitása kimerült egyetlenegy kiváltságos táncospárban (tehát a pultos meg a tsávója táncolt az 1x1 méteres helyen, minden más vendég az utcára kényszerült) Akkor esett le, hogy kérlekszépen ez egy igazi TALPONÁLLÓ. 

Tudod az a hely, amire gyerekkorodban az anyukád megtanít: semmiképpen se menjél be. Itt sok alkoholista bácsi van, nagyon veszélyes hely. Aztán ahogy felnősz, valóban leesik a tantusz, hogy ez bizony valóban lepraság. Azért néha, amikor elmész egy ilyen hely előtt, betekintesz fél szemmel, és konstatálod hogy valóban itt csak 50 feletti leépült alkoholisták ácsorognak, minden áldott nap ugyanúgy. Szóval nem is baj, hogy fiatal lányként nem ismered ezt a világot. (meg idősebbként sem)

Most azonban mégis megálltunk egy ilyen előtt, és akkora dínom-dánom volt, hogy kaptunk egy ilyen 5 perces kultúrsokkot, meg MI A FASZ VAN?-érzést, hogy húú baszki ez egész jó. Csakúgy csődült ki a vidámság az utcára, köszönhetően a bent szintetizátorozó mulatóst és shukár-cigány zenét játszó fickónak.

(nyugodtan csekkoljad a képet, látszik a szintis fószer)

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni hogy én szeretem a cigányzenét meg a mulatóst is. Nagy álmom-vágyam már régóta elmenni egy igazi falusi diszkóba, ahol ömlik a zenegépből Nótár Mary, LL Junior, Mc Haver, meg a többi trágyadomb zene, amitől nekifutásból nekirohan a falnak a magyar lakosság 99%-a. 

Nekem tetszik ez a világ, nagyon őszintének és ösztöninek tartom, itt lehet üvölteni torkodszakadtából azokat a nótákat, amiket amúgy mindenki ismer, csak szégyelli, illetve leköpködi.  Gondolok itt a: Mikor a vodka a fejedbe száll / Utcára nyílik a kocsmaajtó és hasonló szörnyűségekre. 

Valójában én már levezettem ezt egy gyerekkori traumára, amikoris lépten-nyomon falusi lagzikba cipeltek el kicsi poronty koromban. Tetszett a mulatozás (a szó szerinti igazi mulatozás) az önfeledtség, és minden ami ezzel jár. Persze énis betagozódtam olyan 23 évig ebbe a tömeges köpködésbe, aztán szépen gondoltam egyet, és jól megmondtam mindenkinek hogy éééén bizony szeretem a mulatóst. Természetesen azóta is minden barátom poénkodós céltáblája vagyok ezzel kapcsolatban, ugyanakkor néha látom az irigységet az arcokon, amikor egy-egy társasági összejövetelen kikerülhetetlenül belefutunk egy-két ilyen dalba, és olyankor én vagyok a világ legboldogabb embere, dalolok/énekelek/boldogvagyok. Ők meg szorongnak meg grimaszolnak, de a szívem legmélyén tudom, csak irigyek. (éljen az önáltatás..)

Na szóval nagyhirtelen teljesült minden álmom-vágyam, és ott álltunk egy talponálló kocsma előtt, amiből dőlt a mulatós. 

(nézzed meg a képen a táncoló párt, aki kint az utcán pörög-forog, szarva minden másra. Na én ezt hívom igazi mulatozásnak. Mikor látsz te ilyet?)

Zsuzsikával úgy döntöttünk, hogy nem engedünk a társadalmi nyomásnak, és most szépen ittmaradunk, és belekóstolunk a talponállós kocsmázásba.

(szép is ez két diplomával.. bár gondolom nem én leszek az első..)

Bementünk szakadt tróger biciklizősbe (pont beleillettük a csendéletbe) és leállítottuk a pultosjányt: Ne táncoljá' szolgáljá' ki, legyél olyan kedves. 

- Milyen töményet kértek?

Izééé, töményet... Hát én ciki-nemciki, még sosem ittam töményet. Egyszer Mesi barátnőmmel betolattam 2 vodkát, de kb. ennyi az előtörténet.

- Valami csajos piád nincs?

- Hát van cseresznye, körte..

- Cherry-re gondolsz?

- Nem nem

- Najó, adjál valamit, tökmindegy mit.

- Hubertus jólesz?

- Biztos

Na így kezdődött, hogy a talponállóban elkezdtünk felesezni. Persze folytattuk az utcán, merthogy bent nem volt hely. Mielőtt kimentünk volna, megakadt a szemem valamin, amit szerintem kommentár nélkül megosztok most veletek. 

Marketing a 21. században.

Szóval kimentünk az utcára pörögni-forogni, elmondhatatlan élmény volt. Amúgy rájöttem, hogy az ilyen rendkívül elfuserált helyeket felkarolom, reklámozom, megsztárolom és jólesz. (Amúgy minden szombaton ZENÉS EST címen fut a party, akinek van kedve és érdekli, szívesen bevezetem a rejtelmekbe. Bár félő senkit sem érdekel. Nó para. Megszoktam.)

Az este vége felé közeledve, leheveredtünk Zsuzsikával a fűbe, előkaptam az okostelefont (istentudjahány feles után) és jól bekapcsoltam a csillagnézegetős, csillagképes alkalmazást. (gyengébbek kedvéért: odatartod a telót az ég felé, az meg kirajzolja neked, hogy éppen milyen csillagképet látsz.)

Na itt kaptunk egy félórás flasht Zsuzsikával, ugyanis a kocsma a ZSIRÁF csillagkép alatt állt. Zsiráf.. érted.. 

Szóval ha meg akarod keresni a kocsmát kövesd szigorúan a ZSIRÁF csillagképet. 

Nagynehezen búcsút intettünk a KOCSMÁNAK, de a kocsma nem engedett minket, és közölte a pultos lány, hogy a ház vendégei vagyunk még két sörre. (mekkora dzsuker hely?!)

Ahogy felest sem, úgy sört sem iszom, így odaadtuk két 60 körüli csávesznek a sörünket, és neki indultunk a hazaútnak, ami még laza 10km volt. 

Suhantunk mintha forma1-es futamon lennénk, mondanom sem kell igazi kihívás volt.

Mire beértünk a városba, már nyertünk akkora rutint az alkoholos biciklizésben, hogy magabiztosságunk a ZSIRÁF csillagképet is túlszárnyalta.

Éppen lazulgattunk olyan 30km/órával amikor Zsuzsika belebombázódott egy pasiba.

Nekem olyan 20m után tűnt fel, hogy HEJJ HUNVAGY MÁN ZSUZSI?!

Megállok már, hol lehet ez a lány, erre látom mellettem röhög 3 csaj:

- Nézzétek már mekkorát repült a kiscsaj!

Nekem se kellett több... (konstatáltam hogy Zsuzsika valóban atombombásat játszik)

- Te meg mit röhögsz?

- Hát vicces volt ahogy a lány elesett.

- Örüljé' hogy van még szád amivel nevetni tudsz, mert mindjárt elkenem!

- Jó bocsi..

- Inkább segíteni kellene neki nem gondolod? Vagy nyalassam fel veled a betont hogy megtudd milyen érzés? 

Jó.. hát kicsit túlkaptam a dolgot, dehát lendületben voltam, 10km-óta csak suhanok, most nem várhatjuk hogy leülök a betonra és elalszom. (meg amúgyis hirhedt igazságharcos vagyok, szóval ha erkölcsi értékek forognak kockán, előveszem a dominát.)

Míg itt védtem az erkölcsös humánus értékrendet, addig a Zsuzsika továbbra is kilapulva feküdt a betonon, addig, amíg végül fel nem szedte a földről az, akivel egymásba csapódtak. 

- Mivan? Neki mentél? Nem tudsz az orrod elé nézni? Zsuzsika jól vagy?

- Jójó bocsi véletlen volt..

(nemgáz hogy mi suhanunk, meg ittaskodunk, lényeg hogy itt most jól megjelöljem a területem)

Zsuzsika majdhogynem tolószékre ítélve felkászálódott a biciklire, és olyan 1km/óra sebességgel hazaküzdöttük magunkat.

Nyitom az ajtót, muter toporog..

- Nem úgy volt hogy napozni mész?

- De igen..

- Hajnal 3 van!! Hol napoztál?

- Ööö a zsiráf csillagkép alatt.