Az én pasim annyira nagyvonalú, meg utazós-mobil-természetjáró, hogy bedobta a közösbe: menjünk le a Balcsira a hosszú hétvégén.

Hát tűnődtem olyan másfél szempillantásig, aztán mondtam menjünk.

Jönnek a haverjai is, nem-e gáz?

Hát gáznak nemgáz, majd úgyis kieszközölök pár lopott órát, illetve napot, vagy akár az egész hosszú hétvégét. 

Megérkeztem hát a csodálatos, szavakkal le nem írható Zuglói Hilton megállóba. Mindig örül az ember ha ennyi alkoholistát, drogost, meg cigarettacsikket lát 1 helyen. A Zuglói vonatállomás tényleg a szívem csücske, ilyet tényleg csak amcsi gettós filmekben láthatsz. 

Mosolyogtunk ott nagyvonalúan negyed órát Alex barátommal, és vártuk hát az ő barátait. Meg is érkeztek hipp-hopp, jól bemutatásra kerültem, ez itt az asszony, szeressétek nade csak finoman. 

Ő itt a cégünk főkönyvelő asszonykája, ezmeg itt a pasija, informatikus kolléga.

Rögtön összébb is szorítottam a popsim, itt se lesz már borban-mámorban fetrengés, meg bikinis balatoni napozás, mégse hozhatok szégyent a kollégák előtt az Alexra.

Bevágódtunk az autóba és irány a Balcsi. Gondolom senkit sem fog meglepni amikor azt mondom, rögtön el is kezdett esni az eső, hiperszuper fellegek indultak meg velünk a Balaton felé.

Megismerkedés címén aludtam laza másfél órát a kocsiban, "majd megismerjük egymást" alapon. Hát fáradt vagyok basszátok meg, nektek is jobb ha kipihentebb vagyok. 

Elkapott minket a Badacsony előtt valami telibekúrt szupercella, szóval az életünket kockáztatva jutottunk el a szállásig. Szép ez a vihar, iszonyat látványos, csak éppen a biztonságérzetem üti a mínusz 2-őt.

Be is tértünk hát a tesco-ba, összeshoppingoltunk az elkövetkező napokra élelmet.

...AMIKOR megláttam ezeket a kicsi golyókba gyömöszölt kacatokat. (tudod vannak ezek a kis automatából kivehető átlátszó golyók, piti 100 forintos vackok. Nekem meg nagy lánykori álmom-vágyam, hogy egy pasi vegyen nekem ilyen kacatszar golyót, és abba legyen egy gyűrű - természetesen gyerekeknek - és akkor jó jelképesen kapok idióta gyűrűt. Ezt se akard megérteni, de gondolom már megszoktad.)

Szóval az Alex tudja az én nagy GOLYÓSLÁNYOSBUTASÁGOMAT, ígyhát finoman jeleztem neki, hogy nekem KURVÁRA KELL EGY ILYEN GOLYÓ, hátha éppen lesz benne egy gyerekgyűrű, és akkor én majd jól elolvadok.

Hát jólvan persze, vesz nekem, úriember. Csakhogy megláttam egy olyan automatát amiben csak gyűrűk voltak.

Láttam is az arcán a kétségbeesést, körbe járta vagy 40szer az összes golyókás automatát, hátha ki tudja kerülni ezt valahogy.

Persze nem tudta.

Szóval kivette a golyót, amiben persze gyűrű volt.

Olyan fancsali képpel adta oda, hogy rögtön tudtam szertefoszlott minden álmom. Szóval inkább fogtam azt a szart és kinyitás nélkül bebasztam a táskába. (A NŐT NE AKARD MEGÉRTENI.)

Megérkeztünk a szállásra végül, ahol kiderült, hogy pont a mi szobánkon nincsen AJTÓ. (nesze neked szexuális élet)

Hála az égnek az energiaszintem 6 órányi utazás után már a minimumot verte, szóval már kibukni sem volt kedvem. Persze Alex meg a haverok sörözni akartak, énmeg mondtam nekik: csak nyugodtan, jóéjszakát!

Másnap természetesen a korán lefekvés ellenére is úgy keltem fel mint a kihányt moslék.

Miután embert varázsoltam magamból, kérdeztem mi is lesz a mai program? Talán egy kis balatoni láblógatás? Esetleg egy kis napozás? Vagy balaton? Esetleg balaton? Netalántán balaton?

"Hát megnéznénk egy kilátót."

...minden ezzel a súlyos mondattal kezdődött. 

Megálltunk szépen egy hegy lábánál, és akkor mutatták a srácok, hogy na oda megyünk fel.

- HOVA?

- Oda.

- HOVA?

ezt játszottuk olyan 10 percig. 

Mondom kurvajófejleszek egy kilátó rohadtul belefér, csak nem hozhatok szégyent Alexre a barátai előtt.

(Azt azért hozzátenném, hogy zsigereimig alföldi lány vagyok. Szóval imádom ezeket a nagy hegyeket nézegetni, de a rajtuk való mászkálást nem igazán preferálom. Nem véletlenül kérem állandóan az Alexet - aki amúgy nagy hegymászó - hogy engem elnevigyél túrázni mert meghalsz!!)

De én...

Felmentem a hegyre.

Derekasan, kihúzott háttal.

Szétnéztem a kilátóban, oké szép szép, de ennyit nem ért. (tudom hogy én vagyok ehhez a nature-suttyó)

Természetesen a haverokkal semmiről sem tudtam beszélgetni, a főkönyvelő asszony lepkekergetős, bogárgyűjtögetős elvarázsolt teremtés, az első 2 napban próbáltuk besorolni egymást a táplálékláncban. Hát nem sikerült.

Aztán kitaláltuk, hogy a kilátó után menjünk valami atompuccos badacsonyi borozóba. 

Mondtam is, hogy EZ A BESZÉD! 

Be is nyomtam vagy 4 fajta száraz bort, mellé kaptunk frissen sült forró pogácsát. Kánaán volt én mondom.

Már éppen meg akartam volna kezdeni a délutáni sziesztámat, amikor kitalálták a többiek hogy sétáljunk.

SÉTÁLJUNK.

Hát ez volt a másik kritikus pont, ahol jobb lett volna ha figyelek. 

Hát éppen borozok meg szép kilátást nézek, pogácsám is van, hova a picsába kell már megint menni?

Rajtam újfent nem múlt a jóság, szóval nekiiramodtam a többiek után, akik vészjóslóan az erdő felé indultak.

Nekem persze lüktetett az agyamban a bor, mellé pedig laza 35 fok volt.

Természetesen az ösvényke egyre picikébb lett, a fáktól már az eget sem láttam, és vészjóslóan elkezdett egyre meredekebbé válni az út.

Miután már elkezdett folyni a seggemen is a víz, tudatosítottam, hogy mi itt éppen TÚRÁZUNK.

10 méter felkapaszkodás. 10 méter lezuhanás.

Gondolom azt sem kell mondanom, hogy balerina cipőben és kiöltözve kell menni túrázni. (merthát nekem basznak szólni túrákról, kilátókról)

Éreztem hogy hamar eljutok a végkimerülésig, és azon a ponton biztos kibaszottnagy nyaklevessel kínálom meg a pasimat, aki persze már kb a mellkasára is tetováltathatta volna hogy: NEM VISZEM A CSAJOMAT TÚRÁZNI, hiszen annyiszor mondtam csak el neki.

A túrázást nem lehet méltósággal viselni. Ha igazán túrázol, méghozzá nagynagy magaslatokon, akkor még a füledből is folyik az izzadtság. Az első 5km után letettem a jópofiról, meg a "jó benyomást kell tennem a pasim haverjaira" című történetről. Örültem ha levegőt veszek.

Természetesen fejben lekáromkodtam a szűzmáriát is fejben, meg a telibebaszott balatont amit másfél nap után sem láttam még. A kedvenc kis felsőmről lemondtam, amin már akkor látszott, hogy törölgetni sem lesz már jó. A lábamról és a balerina cipőmről (amit 1 azaz EGY hete vettem!! szintén lemondtam)

- Na hogy érzed magad?

- Hallod, ilyen jól én még életemben nem voltam, nincs véletlenül még egy szájbakúrt hegy amit megmászhatnék? Vagy esetleg két hegy?? Esetleg átmegyünk a Mátrába is? Alpok? SEMMI? ENNYI? CSAKENNYI? 

A monológom közepén hátbavert hét ág, végigkarcolt 40 fa, megcsípett 150 szúnyog, szétcsapkodott a csalán, elfogyott a vizünk, és egészen Bud Spenceresen kezdtem kinézni.

Ha most nem szakítunk akkor soha. Ha most nem alakulok át kamionsofőrré akkor soha.

Leégtem mint a picsaszar, és 60 helyen vérzett a lábam.

Egy örökkévalóság volt míg leértünk a hegyről. Amikor a hegy aljában lévő templomhoz értünk, leültem elé, elnyomtam egy cigit, egy miatyánkot és átértékeltem az életemet. 

Alex csak ennyit kérdezett:

- Na ugye hogy jó volt?

Ismered azt az érzést amikor úgy felrúgnád az illetőt, hogy egy másik univerzumig repül?

Másnap persze felállni sem tudtam, hogy elmenjek a wc-ig. Mert vagy az izomláz ölt meg, vagy a csípések és a sérülések. 

Mondta Alex ha túráznánk ma is, akkor elmúlna az izomláz. Én meg mondtam neki, ha most felszállnék egy vonatra az biztos hogy sohatöbbé nem látnánk egymást.

Szóval megértette az üzenetet és nem mentünk túrázni.

Kérdezték mihez lenne akkor kedvem.

Mondtam hogy mostmár semmihez, de ha már így kérdezitek akkor talán a BALATONHOZ. 

Persze ahhoz nemvolt kedv. A Balatonon vagyunk és nincs hozzá KEDV. 

Szóval feladtam a harcot, elővettem egy Badacsonyos prospektust, találtam benne egy fasza kecskefarmot. Ahol volt sok kecske, nemkellett hozzá hegyetmászni.

Jól megsimogattam minden bamba kecskét. (persze csak amikhez le is tudtam hajolni) 

Az utolsó napon pedig cselhez folyamodtam, mondtam hogy megyek boltba. 

Dehát nemkell semmi a boltból! - hallottam a távolból, de úgy basztam be magam mögött az ajtót, hogy öröm volt nézni. Szóval egyéni balaton nézegetős pancsikolós túrára indultam. Majd azt mondom eltévedtem a boltba menet, belefér.

Így sikerült laza negyed órára intim kapcsolatba kerülnöm a Balatonnal. Jól megnéztem, kiáztattam a lábam és hálát adtam az égnek hogy mehetünk hazafelé.