Elmentünk nyaralni Alexszel. Kitaláltuk még télen, hogy ebben az évben csapunk egy nagy lazulós hetet valahol a világ végén, ahol még sohasem voltunk. Tekintettel arra, hogy tavaly nyáron még betanultam az új munkahelyemen, esélyem sem volt elmenni sehová.

Szóval ráböktünk a térképen egy országra, lefoglaltunk két repjegyet, kerestünk olcsó szállást, különösképp olyat amihez van medence.

Már nagyon vártuk, rengeteget vásárolgattam előtte, mivel rájöttem, hogy ilyen nyaralásokhoz semmim sincsen, papucsot, strandtáskát, naptejet, eztazt amazt.

Szóval már a nyaralás előtt is kész ráfizetés volt a nyaralás.

Rodosz, Görögország egy piciny szigete, szinte semmiről sem szól csak a turizmusról. Az emberek nagyon kedvesek, előzékenyek.

Az első nap lementünk a partra, a homokba jól belefurtuk a lábunkat, buta női magazinokat lapozgattam, és néha megmártóztam a tengerben. Kicsi kagylókat gyűjtögettem, ami több órára kivont a forgalomból, annyira lefoglalt. A víz annyira kristálytiszta volt, hogyha nagyon figyeltél, ki lehetett szúrni a víz alján lévő csodaszép kavicsokat, kagylókat. Borzasztóan addiktív volt.

Rodoszon nagy közkívánatnak örvend a férfi pénisz ábrázolása. Én még ennyi nagybetűs FARKAT, életemben nem láttam. Minden létező helyen lehetett péniszt vásárolni. Képeslapon, kulcstartón, tányérkán, plüssállatban, dísztárgyként, fafaragásként, vázaként, mindenhogy.

Így ezt az uticélt a kisgyerekeseknek nem ajánlanám. Eléggé arcbanyomakodó mindenhol a FASZ.

(Én egy elég szabadszellemű ember vagyok, de ez nekem is sok volt. Sokkkk.)

Rodoszon gondoltuk körbejárjuk a nevezetességeket, de sajnos nem sok volt. A legtöbbet csak a túristákért hozták létre. Pl. Ilyen volt a Hét Forrás nevű hely, (Epta Piges)

Konkrétan ez egy kicsi erdő, amiben csorog egy kis víz. Leraktak a környékre vagy 60 kacsát, aztán annyi.

Ha hét forrást akartok látni, inkább menjetek el Lillafüredre.

Aztán itt a nagyon híres Pillangók völgye (Petaloudes) ami szintén minden túristacsalogató könyvben benne van. Elvileg itt több ezer pillangó lakik, és repked egyszerre. Ezt mindenképpen meg akartam nézni, de aztán egy vendéglőben volt szerencsénk beszélni Edittel, - már 20 éve kivándorolt magyar - aki elmondta, hogy el ne menjünk, mert az is egy nagy szar. A nyárból csak egy hétig vannak pillangók, és az is csak szeptember körül, szóval felesleges költenünk az időnket meg a pénzünket.

Ekkor már kapizsgáltuk, hogy Rodosz nagyon erőlteti a látványosságait, amik igazából nincsenek. Itt homokos tengerpart van, meg tenger. Azt kell szeretni, azért kell idejönni.

Szóval az első pár nap után lemondtunk a túristáskodás öröméről, és ténylegesen elkezdtünk semmit sem csinálni. Ettünk, napoztunk, és két óránként fürödtünk egész nap. (és persze csiszoltam az egyre profibbá váló amatőr fotósi tehetségemet. - vállveregetés)

Volt egy csomó csacsi, akiket nagyon sajnáltam. Rengeteg túristát szállítanak szamarakkal Lingosban. Elmondhatatlanul előtört belőlem az állatszerető aktivista, mert ezek a szamarak annyira békések és szófogadóak voltak, hogy tudtam, nagyon kemény betörés eredménye lehet. Emellett egész nap álltak a 40 fokos melegben, úgy, hogy vizet sem láttam adni nekik soha. Szóval a szamaraktól elszomorodtam nagyon. Egytől egyig, mind nagyon szomorúnak tűnt. (Szóval próbáljátok meg kibírni a nyaralást csacsigolás nélkül, és nem támogatni ezt.)

Amúgy Görögországban Istenieket ettünk. Próbáltam vigyázni itt is az egészséges kajálásra, merthát képes vagyok 1 hét alatt visszakajálni mindent amit leadtam, szóval tényleg nagyon igyekeztem. A vendéglátósok nagyon kedvesek, szinte már zavaróan, tenyérbemászóan aranyosak.(Az én magyar zártságomnak kicsit sok volt.) Konkrétan sehol sem tudtunk megenni egy tál kaját úgy, hogy ne jöttek volna oda legalább háromszor, hogy hogy ízlik a kaja, honnan jöttünk, hogy érezzük magunkat, visszajövünk-e még, hogy hívnak, hol lakunk stb. Ez egy idő után már borzasztóan kimerítő volt.

Isteni finomakat ettünk.

 És Isteni finomakat ittunk.

Tényleg megint azt éreztem, hogy milyen szerencsés lány vagyok, hogy ilyen csodálatos helyeken ihatok Frappét, ehetek a tengerparton salátát, hogy rendelhetek angolul, és beletúrhatom a lábam a homokba.

Minden nap pancsoltunk a medencében is, ami az én proli életemben eddig elképzelhetetlen lett volna.

Kiolvastam itt egy ezer oldalas Háború és Béke hosszadalmú könyvet, teljesen büszke voltam magamra.

Az egyik este vettük bort, chipset, fogtuk a kis kihangosítható zenelejátszónkat, és lementünk a partra. Belefeküdtünk a napernyős ágyakba, beszélgettünk, és táncoltunk a homokban Alexszel a parton. már csak egy lánykérés hiányzott volna..

Itt Rodoszon amúgy mindketten megtaláltuk a békénket, volt hogy órákig csak bámultunk magunk elé, és nem szóltunk egy szót sem. Életemben először ismertem meg milyen az, ha az ember tényleg pihen. Ilyen pihenős nyaralásom még sosem volt, mindig arról szokott szólni, hogy rohangálunk mindenfelé, és mindent meg akarunk élni, és tapasztalni. Rodoszon csak léteztünk. És ez a létezés mindennél többet ért.

Az utolsó napon rájöttünk, hogy kicsit elszámoltuk magunkat, mivel a repülőnk este 10-kor indult vissza Magyarországra, de a szállást reggel 10-kor kellett elhagyni.

Pofátlan módon tettünk egy próbát, és megkérdeztük maradhatnánk-e estig. A válasz egy egyértelmű igen volt, fizetnünk sem kellett többet, Magyarországon persze ilyesmi elő sem fordulhat, dobnak ki amilyen gyorsan csak lehet. (Aki szeretne ebbe a hotelbe menni Rodoszon - Falirakiban, az keresse a Lagonas Beach Hotelt. Csak jókat mondhatok. Egy kis marketinget pedig igazán megérdemelnek.)

És persze, mint már tudjátok, mindig történik valami borzalom a világban amikor nyaralni megyek. Most se volt ez másképpen. Éppen az utolsó napot töltöttük Rodoszon, amikor hírt kaptunk egy csomó lemészárolt túristáról egy Tunéziai tengerparton. Engem nagyon megrázott ez, hiszen az emberek nagyrésze éveken át spórol, hogy eljuthasson ilyen helyekre, és kicsit pihenhessen a tengerparton. Ilyenkor az ember totál védtelen, csak fekszik, és lélegzik. Ilyen védtelen embereket lemészárolni óriási bűn. Szóval Alex és én eléggé megrogytunk ettől az utolsó napon, hiszen simán lehettünk volna mi is az áldozatok között.

Nagylevegő.

Zárásképpen pár kép a műalkotásaimból. Nézelődjél.

Ha idáig letekertél szerencsés vagy, mert láthatsz rólam is képet.