Bementem az első melós napomra. 

Ez ilyen szoftverfejlesztős cég, mindenki informatikus, okos meg hímnemű.

Nagyban tanulok, és szívom magamba a tudást, hogy mihamarabb; nagyszerű infóscég alkalmazott legyek, amikoris megpillantom a "Tomi" legjobb haverját. 

(olvass vissza: "Tomi és én" mesegyönyörű romantikus eposz.

Röviden azért elmondom, hogy eléggé viharvert rövidtávú próbálkozás volt, el is köszöntem a Tomitól, a haverjai meg végül jól megutáltak, hogy szegény fiú végül egyedül maradt. Dehát ezvan, mit csináljak ha nem csengetett a szerelem, meg hasonló marhaságok.)

Szóval megjelent a Tomi legjobb haverja, aztán megjelent a másik, és a harmadik, illetve a 4.

Tomi összes haverja egy helyen dolgozik. Méghozzá ott ahol én...

Kicsit belterjes, kicsit vérfertőzős, kicsit szorongós, kicsit idiótánérzős, de a miénk.

Szóval vannak itt nagy fejelfordítások, meg furcsán nézések, meg "mi a szart keres itt a ribanc" tekintetek.

És ha ez még nem volna elég, Tomi jelenlegi barátnője is itt dolgozik. Sőt, kapaszkodjál! Ő volt az, aki (mint később kiderült) interjúztatott, és végül felvett. Nem akarom látni az arcát amikor kiderül, hogy a pasija ex csaját vette fel...