Eljött a Karácsony, a már hónapok óta áhított relaxációs-wellness-hízókúrás-instant diabétesztől átitatott Karácsony.

Tényleg nagyon régóta vártam már, mert nekem a karácsony pihenést, csöndet és melegséget jelent. Bár sok helyen a karácsonyt hangos családi vacsorák, családlátogatások jellemzik, nálunk ez mindig csöndes beburkolózós, világtól elvonulós időszakot jelent.

Minden évben keresek egy bájos önként jelentkezőt aki segít, (általában Ricsi barátomat, bár 1-2 éve már ő is feladta a harcot) hogy karácsonyfát shoppingoljunk. Ebben az évben, mivel már hivatalosan is Pesten élek, átadtam a fa shoppingolós stafétabotot Muternak. 

Megkapta az útravalóul szolgáló paramétereket miszerint "legyen legalább olyan magas mint én, és legyen nagyon pufi. Nembaj ha aránytalan, csak legyen nagyon pufi." 

Elmondhatom sikerült betartania az előírtakat, és jó munkát végzett.

Eljöttek Mamiék, akiknek megint le kellett fektetni a szabályokat.

- Na figyeljetek! Mielőtt kinyitnánk az ajándékokat meg kell ígérnetek, hogy nem mondjátok el ebben az évben is hogy nem kellett volna, meg inkább itthagyjuk nektek, jajj ez de sok pénz volt, minek költitek ránk a pénzt című monológokat. Ha mégis így történne garantálom hogy kibaszom az ajándékokat a picsába.

(lehet kicsit erősnek tűnik, de annyi karácsonyi traumát éltünk már át Muterral emiatt, hogy muszáj kicsit bekeményíteni)

Amikor elmennek Mamiék, Muterral még kicsit összeülünk, dumálgatunk, sütizünk, aztán szép lassan mindenki elvonul a saját csöndjébe. 

Én rendszerint ipari olvasást és filmnézést gyakorlok meleg váltásban.

Ezt kb. 3-4 napig vagyok képes csinálni, aztán megunom és áthívom karácsonyozni a spanokat pár órára. Ilyenkor velük is filmet bámulunk, szétpopcornozzuk a szobát, és szétajándékozzuk egymást. Aztán megint 1 napos olvasós-filmnézést tartok. Ilyentájt már gyakran kombinálom a műveletet szemöldökszedéssel, sütievéssel, körömlakkozással, ipari fészbukozással. Irogatok olyanoknak is, akiknek általában nem írnék, de most van rá idő, énmeg kihasználom hogy újra kezdek szociálisan aktívvá válni.

Miután ebbe is kellően kiéltem magam, kicsit felpezsdítem - előkészítem a májam a szilveszterre, és elmegyek italozni a barátokkal. Ez is mindig fontos pontja a karácsonyi programfüzetnek, ugyanis ekkora már kellően kipihent vagyok ahhoz hogy emberek közé menjek.

Ebben az évben (meg az elmúlt háromban) csúcsra járattam az energiáimat, kb úgy nézek ki mint egy élőhalott.

Erre való tekintettel beiktatok egy fodrászt, és nagy erdei sétákat is.

Apropó az élőhalottról jut eszembe.

Pesten még továbbra is tart a felújítás, bár már eljutottunk odáig, hogy már csak egy szobát kell bebútoroznunk. Alex a karácsony előtti utolsó percig bútorokat szerelt össze, takarítottunk, és pakoltunk.

Gondolom nem kell elmondjam mennyire hányok már az egésztől.

Függönyeink és karnisaink még nincsenek szóval nálunk forgatják a ValóVilág 8-at, mert minden szájbavert szomszéd a mi életünket bámulja. A félkezű srác, és a totálkóma csaj története.

Az első pár hétben még zavart, hogy semmi sem választ el minket a külvilágtól, de miután tudatosult, hogy ez a helyzet még hónapokig eltarthat (mivel nincs fúrónk amivel a vasbetont a falban átfúrhatnánk) így erőteljesen leszarjuk már az egészet. Szóval ha meztelen nőt akarsz látni, csak ugorj át reggel fél 7-kor a szomszédba (ahonnan csodálatos panoráma nyílik az ablakunkra) és láthatod hogyan rohangálok mint a mérgezett egér szanaszét a lakásban. 

Amúgy a szomszédokat tekintve nagyon úgy fest a dolog, hogy blogírásra érdemleges szereplőket találtam, ugyanis a közvetlen szomszédunk egy nyugdíjas alkoholista néni, aki minden este elkezd énekelni mint az állat. Amikor a felújítás közepén jártunk, egyszer bekopogtunk hozzá, hogy figyelmeztessük déltől lesz egy kisebb kopácsolás, de hamar végzünk, szóval ne hívja a rendőröket, mi csak kedves új szomszédok vagyunk. Sajnos nem reagált a dologra túl jól, sőt közölte, hogy ő igazából már reggel 7 óta hallja a hangokat, szóval már most elkezdhetnénk halkabbak lenni. 

Felettünk egy dáma néni lakik. Tuti valami professzor aki egyetemen tanít. A néni előre köszön, értelmes mondatokat rak egymás után, kezet nyújtott, bemutatkozott, és kölcsön adta a pince kulcsot is. Totál le voltunk nyűgözve tőle. 

Lakik a házban még egy törött lábú kisfiú is, aki minden reggel lebiceg az ötödikről, és lecsókolomozik a lépcsőházban. Csípem nagyon, már vele is összehaverkodtam.

Illetve lakik még nálunk egy nagyon furcsa fószer. Idióta sapkákban jár, és van két gyereke. Asszonyt még nem láttam vele a három hét alatt, szóval a nő tuti lelépett valami dzsigolóval külföldre. 

Az oldalszomszédainkkal igazi szimbiózisban élünk, ugyanis ha a két 5 éves gyerek felébred, akkor sajnos mindenkinek fel kell kelni. A falak papírvékonyak, így pontosan nyomon tudjuk követni a napi ritmusukat, családi drámáikat, anyaaaaaaaaaa felkelteeeeeeeeeeeem című reggeli ébresztőiket, a reggeli és esti fogócskát a lakásban, ami hangilag úgy jön át hozzánk mintha technora táncolnának. 

Témaváltás.

A szilvesztert nagyon várom, ha minden igaz Mesi barátnőmmel töltöm. Mesi messziről híres az atomhárd házibulijairól. A 2 évvel ezelőttihez is édes emlék fűz.

Emberek hánytak le az erkélyről.

Imádtam. 

Ezúton pedig megragadom az alkalmat, és innen a meleg kuckómból mindenkinek alkoholban, diabéteszben, elcsendesülésben és ajándékokban gazdag Boldog Karácsonyt kívánok.