Igen, igen kaptam ajándék utat Máltára.

Miután megtudtam, olyan 1 hét után végetért a sokk, így tudtam koncentrálni a feladataimra. Vettem egy nagyonfrankó utikönyvet is, hogy tényleg tutimenő Málta specialista legyek. 

Eljött a nagy nap, hajnal 3, Alex és én csipás fejjel elkészültünk, és kitaxiztunk a reptérre.

Kérdezte a taxis hová tartunk, de nemnagyon mertük elmondani hogy Máltára, merthát az milyen drága, meg sznobos, meg a szomszéd tehene is dögöljön meg. A magyar mentalitással mi nem mertünk szembe szállni, el ne mondd már hogy nyaralni mész, mert akkor biztos loptál-csaltál, tele vagy lével, más meg éhezik, szóval rohadjál meg te senkiházi. Ígyhát próbáltuk inkább kódba tolatni ezt a Máltai utat, dehát szegény naív proli lelkemnek mégiscsak nagydolog ez, szóval elfecsegtem én, ha kellett, ha nem.

A reptéren kaptam egy ilyen utazási-kultúrsokkot, hogy "utazoooook utazoooook utazooook", pörögtem mint a kurvaélet hajnal 4-kor, Alex meg pillázott még, szerintem azt sem tudta hogy hol van. 

Repültünk majdnem 3 órát, rátapadtam az ablaküvegre és csodáltam a szépséges kilátást, ezalatt Alex átbogarászta a Máltás útkönyvünket.

Amikor leszálltunk a repülőről megcsapott az überkemény mediterrán klíma, jó párás kis 35 fok. Nyomtunk is a reptér közepén egy fullos kis sztriptízt, gyorsan átvedlettünk turistába.

Ahogy kijöttünk a reptérről kaptam egy laza pálmafás sokkot is. "bazeeeeg, pálmafaaa, igazi pálmafaaa, látod hogy pálmafa??? LÁTOD?"

Ezután kifilóztuk melyik busz megy hová, és majdhogynem randomra felszálltunk egy Qawra-ba (úgy ejtsed: Aura) menő buszra.

A buszon se klíma, se kinyitható ablak nem volt, így a 40 fokos alaphőmérsékletet hamar meg kellett szokni. Szerintem itt beájulhattam, mert a másfél órás busz út valahogy kimaradt. 

Amikor végre megérkeztünk, lepattantunk a buszról és nyomtunk egy gyors sprintet a legközelebbi kávézóig hogy magunkba öntsük olyan 4 liter vizet. 

Itt újra kaptam egy pálmafa sokkot, ötvözve egy tengerparti sokkal.

Tudom, hihetetlen de igaz: nem sikerült eltévednünk, szinte azonnal megtaláltuk a szállásunkat.

Fontos információ: Máltán pókok helyett, gyíkok vannak a falon. (nem akarjuk tudni mit csinálnak ott)

Rögtön másnapi programnak kitaláltam hogy menjünk strandolni, barnuljunk, pihenjünk, pancsoljunk meg ehhez hasonló nagyvilági relaxok. 

El is mentünk a csudiszép Golden Bay-re, ami ilyen igazi képeslap látványt volt.

Itt nagyon határozottan mondhatom: Leégtem mint a szar. 

Gyakorlatilag másnap reggel mozdulni sem tudtam, csak meredtem magam elé, és sipákoltam hogy nekem kurvára fáj mindenem. Szóval a harmadik napot kőkemény agonizálással és szenvedéssel töltöttük el. 

Estére kikecmeregtünk a kéróból és nyomattunk jópár sört meg vizipipát, hogy érezzük hogy élünk. És tényleg! Éreztem hogy élek. :)

Másnap elmentünk Mdina-ba (ejtsed úgy: Medina tudod mint a bor)

Állatjó kis város volt, ezeréves kőfalakkal, iszonyatos történelemmel. Ezek a várfalak védtek Napóleontól meg sok híres történelmi arctól. Ezek a falak már akkor védték a várost, amikor a magyarok még azon gondolkoztak hogy foglaljanak-e hont, szóval kicsiny nemzetiségünk kispista a Máltaiakéhoz képest. 

Itt amúgy Alex kapott kultúrsokkot, simogatta ezeket a nagyonöreg, nagyonszép falakat. Órákon át sztoriztunk az itteni történelemről, olvasgattuk az útikönyvet, és magunkba szívtuk a történelmet. 

Bementünk a várbörtönbe is, ahol szépen bemutatták, hogy hogyan kínozták sok évvel ezelőtt az embereket. 

Mdina után Valetta felé vettük az irányt (főváros) és utaztunk 2 órát busszal. 

Apropó busz.

(Namost azvan a Máltai buszokkal hogy vagy atomcsotrogány szétesőfélben lévő 40 fokos retró járgányok, vagy hipermenő szétlégkondizott csodajárgányok. Ha régi szarra szálltál, megrohadtál a melegben, ha légkondisra akkor szétfagytál. Ezek aztán nem viccelnek a hideggel.

Szóval a Valettába tartó busz légkondi nyílásait beragasztottam rágóval és újsággal, mint a legmenőbb Meggájvör, merthát nem akartam kurvabeteg lenni.

Hozzá kell tennem, hogy a Máltai buszsofőrök azok ilyen ultramenő arcok, ők az ország nagyjai. Ledudálják egymást a gecibe, vagy éppen megállnak a forgalom közepén dumázni a haverral. Ha kedve támad megáll és eltol egy cigit, ha jegyet akarsz venni, int hogy húzzál azonnal a helyedre, ne zavarjad már őt jegyvétellel. Ő MAGASRÓL SZARIK A JEGYEDRE. Neki küldetése van, őt nem érdekli a jegy. Ő menő arc, megteheti. Amúgy baromi segítőkészek, képes megállni és órákig magyarázni neked hogy mit-hol találsz. Az, hogy az utasok sietnek valahová az le van szarva! Mindig a küldetés a lényeg! Imádtuk őket. Gondoltam is, hogy hozok a csajoknak haza egy ilyen Máltai buszsofőrt szuvenír gyanánt, de sajnos repjegy nélkül nem engedték fel velem a gépre.)

Szóval eljutottunk Valettába.

Valetta szintén nagyvárfalas, erődös, központos, történelmes városka. Alex itt újabb kultúrsokkot kapott.

Valetta belvárosa eléggé dzsipánós, szóval bantus, rézbőrűs, cigányos, olaszos. ezt most értsed ahogy akarod 

Az emberek nagy része kint ült az utca közepén, cigányasszonynak tűnő nénik bámultak meg minket, szemét, meg kosz volt sokfelé, a kutyák az utca közepére szartak. Szóval inkább ilyen olasz gettónak tűnt. amit nem mertem lefotózni mert féltem hogy leszúrnak 

A következő napon Gozóra mentünk. Ez Máltától egy teljesen különálló sziget.

Kérlekszépen a történet szerint Odüsszeusz itt találkozott a szirénekkel. :)

Komppal kellett elmennünk Gozóra, ahol majdnem kidobtam a taccsot, vizuáltam a Titanicot, és alig vártam hogy szálljunk lefelé, merthát alattam még ekkora víz nemvolt ami hajóstul mindenestől libegett volna velem jobbra-balra. (a szédülős betegségemnek nem tett túl jót)

Gozó az igazi ultramenő hely, Madonnának is van itt egy laza vityillója. Szép, tiszta, olaszos, látványosságos, tengeres. Az aznapi felfedező expedíciót én szerveztem, így jól elvittem Alexet az Azure Window-hoz.

Ez itt ni:

Itt olyan Istenes élményem volt, éreztem ám hogy milyen pici porszemnyi teremtménye vagyok ennek a nagyvilágnak. A tenger zúgott, morajlott, dübörgött, ezek a nagy kövek meg ott álltak és formálódtak évezredek óta. Durva élmény volt.

Aztán összespanolgattam egy gyíkocskával, aki azt hitte a színes körmömre hogy lepke. Így többször megpróbálta bekapni az újjam. Mai hipercuki rovatunk következik:

A Gozói napunk után, óriási szelek jöttek, gyakorlatilag élvezhetetlenné vált a Máltai lét. Nem volt az a hajgumi ami összefogta volna a hajad a viharos szélben. Ígyhát valami benti programot kellett kitalálnunk. Elmentünk a Nemzeti Akváriumba, ami mindkettőnknek atomnagy élmény volt. Gyakorlatilag itt láthatod, hogy milyen állatkák élnek a tengerben.  Itt újra 10 évesnek éreztük magunkat.

Az utolsó napon gyűjtögettünk még jó turistához méltóan tengeri kagylókákat, csigákat meg olyan dolgokat amiket csak irigyelünk ha látunk mások polcán. Szóval délelőtt gyűjtögettünk, felfedeztünk.

Délutánra szétváltunk Alex barátommal, és megbeszéltük hogy randizunk este az egyik sörözőben. Útközben vettem egy vizet, mert kiszáradtam mint a sivatag, amikor szembe jött velem egy néger fickó. Tudod olyan igazi Sean Paul-os, befont hajú, izmos, szexi, pénzzel kitömött lányok álma, klippből kilépő Sean Paul pasas.

Aztmondja nekem hogy egy ilyen széplány miért járkál vízzel az utcán?! (itt kamilláztam 5 percet, hogy vajon tényleg hozzám beszél-e)

Hátmondom mert szomjas vagyok azér'

Ő meg mondta hogy menjünk inkább inni együtt, nemkell itt baszakodni a vízzel. Igyunk inkább együtt álkoholt.

Fájó szívvel de elmondtam neki, hogy a pasimmal megyek éppen álkoholt hörpinteni, szóval borzasztóan, elmondhatatlanul sajnálom de ma nem leszek az italozós-meghágós bulája. Bár a felajánlás igen kecsegtető itt Máltán egy Sean Paul-al, de az erkölcseim túl tiszták ahhoz, hogy bemocskoljam a nyaralást, szóval dobtam egy bájos mosolyt és fájó szívvel ugyan, de mentem italozni a pasasommal..

..Aminek persze az lett a vége, hogy benyomtunk mint a kurvaég, szétszakadt a nadrág a seggemen, és pornószínésznőnek képzeltem magam az este végére. 

Ígyhát másnap hajnal 4-kor amikor indulni kellett a reptérre, igen-igen a túlélésért vívtunk harcot.

Felszálltunk egy klímamentes rozoga-őskorszaki Málta jelképévé váló buszra, és zötykölődtünk 2 órát a reptérre. Csakhogy rámjött a hányhatnék, meg a szédülés, merthát menőbuszsofőr kolléga az nem baszakodik senkivel, így hasítottunk a kis kanyargós utakon jobbra meg balra. Néha az ablakon fejeltem ki, néha meg Alex nyakában voltam. 

Mondtam Alexnek hogy add ide a gyógyszeres táskám mert én bizony hányni fogok. Alex meg atomra beparázott, szóval előturkáltuk a gyógyszereket.

Van nekem szédülés elleni lóbaszó kúpom. 

Ezt a szédüléseimre kaptam még anno, amikor kiderült, hogy rajtam csak a lóbaszó szédülésmentesítő kúp segíthet. Ez ilyen nagyondurva cucc, percek alatt elmulasztja a szédülést meg hányingert.Cserébe meg úgy kiüt, hogy 5 perc alatt elalszol, és úgy nézel ki mint egy heroinista.

Egy baja van csak neki, hogy fel kell dugni szépen a popsidba.

most elképzelheted mennyire szarul kellett lennem ahhoz, hogy egy kúpot akarjak felnyomni a hátsómba egy férfiakkal teletömött busz közepén

Persze a kúp eltört a kezemben, így használni ilyen extrém körülmények között nem tudtam. (pedig szép kis blogsztori lett volna)

A hányás végül elmúlt, buszsofőr bácsi megkegyelmezett nekünk és megérkeztünk a reptérre. Totál agyonverve pedig elindultunk kicsiny hazánk felé.