Meló

 2012.03.15. 02:27

Lett nekem diákmunkám, egy nagy-nagy áruházban.

Ilyen kertészeti dolgokat árulnak (a világért se mondanám ki a nevét, mert még kivágnak mint.. cicát üríteni)

A pénztárban dolgozom, szóval van, és lesz sztori bőven.

Lássuk az első napomat.

Megérkezek falfehéren, remeg kezem-lábam, mert ugye nagy a felelősség, sok sok pénzzel kell bánni stb. Először azthiszik a halálomon vagyok, nemis értik mibajom. (nemgázos, mert mindenki hanyat homlok engem akar tanítani, meg segíteni -> persze ez csak a látszat. valójában attól félnek beájulok valahol, vagy lefejelem a kasszát.)

Hamar beletanulok a kasszás, meg kódleolvasós, meg kertészkedős életbe. (a színem is kezd visszajönni)

Most, hogy már nem vagyok full ideg, elkezdek kinyílni a világra. Rájövök mennyi mindenről fogalmam sincs micsoda.

Jön egy csávókám, vesz valami kis kenőcsöt. Miközben pötyögök, meg számlát írok, meg kódokat olvasok (mesteri szinten) megkérdezem miez.

- Szia! Megkérdezhetem mi az amit vettél?

- Fa ápoló.

- Be kell kenni vele a fádat?

- Aha igen. (a pasi mögött már 5 méteres sor áll)

- Tökjó! Meséld már el mikor kell bekenni vele egy fát, mert nekem is van egy fám. Sőt ha itt tartunk, nem tudnád elmondani mikortól kell metszeni a gyümölcsfát? Mert nekem tényleg van egy fám. De ez ilyen 3 éves, szóval ilyen pici. Meg kis vékony. Meg kell azt metszeni? Illetve ezt a kenőcsöt mikor kenjem rá?

 (a sor,a pasi mögött már 10 méternél jár)

Őszintén szólva, ittmár nemérdekelt a sor. (sőt az első percben sem)

Épp most nyílok ki a világra!

Miután végignyomtunk egy jó 20 perces csevejt a csümölcsfák életéről, gondozásáról, metszéséről, már nyugodt szívvel engedtem el.

 

 

Másik fickó: hoz valami nagy átlátszó üvegszerű valamit. (vonalkód fasorbase)

Nézem nézem.. hmm hmm.. ha tudnám miez, talán még a kódját is tudnám.

- Te Marika! Te tudod miez?

- Nem! (még jó hogy bazdmeg 20 éve itt dolgozol, és ötvenezer ilyet láttál)

Megkérdezem a pasit:

- Mi ez?

Aztmondja: - Nemtudom. (dekurvajó hogy megvetted, azt a betyármindenségit)

Potom 1 óra alatt rájövünk mi lehet a kódja. (és közben arra is rájövök, hogy ez tuti a NASA-nak valami speckós alkatrésze, esetleg valami semmirese jó bizbasz- viszek énis haza)

 

Jön egy 60 körüli nő, bunda, fux, zsíros pénztárca, úgykell.

Aztmondja: ne haragudjak de nem venné ki a kocsiból a cuccot mer nehéz. (Óhát nincs gond, van szárnyam, csak tudnám hogy a faszba tetted akkor a kosárba?!)

Látom ilyen 30kg.. Najó egye fene. (én úgyis SPORTEMBER VAGYOK) Odahurcibálom a csippanós vonalkódos kábelemet, és majd jól lecsippantom valahogy.

Vonalkód sehol..

- Hát meg kell fordítani drágaa!! (mondja nekem cinikus mosollyal ez a világtalan)

(hogy rohadjál meg dejól tudod)

Látom ezen a barominagy zsákon egy tehén feje van.

Miközben csuklóból megfordítom könnyedén a 30 kilós zsákot, leledzik rajta egy lyuk.

Nem kicsi. Nagy. Kurvanagy. 

Elkezd ömleni belőle a szutyok.

- Elnézést csókolom, míg kezdek ezzel valamit, meg lehet tudni hogy miez? (tudod épp kinyílok a világra)

- Ez kérem, a legjobb tehén trágya amit valaha látott.

Überkirály, könyékig vagyok 30 kg tehénszarban.

 

 

Más: Megjelenik egy házaspár, szerintem épp a válást megelőzően. A nő ölébe vagy 3 cserepes virág, plusz egy ordítozó kölyök. Mögötte a pasi vagy 5 nagy csomag gipsszel. Nemcsak a gyerek, ők is ordítanak.

- Hogy rohadjá meg, mondtam hogy nemkéne megvenni!!

- Hát bazd meg te ócska senkiházi!!

- Kussoltasddd már el ezt a gyereket, mer kibaszom innen!

A nő odabassza a nekem a virágokat, ebből kettő az ölemben landol. Segáz, a tehénszar után egy kis virágföld meg se kottyan. A pasi is odavágja a gipszet, na az már meredekebb sztori, mert 3 óra elteltével se jön le a kezemről.

 

Van itt egy biztonsági őr gyerek, 21 éves, Pista.

Úgy döntött hogy kifog magának, jön egésznap poénkodni, meg lökni valami magasröptűt, amitől legyőzhetetlen kényszert érzek, hogy a kódleolvasóval belelézerezzek a szemébe. Percek alatt elérte a tűrésharátomat. A kedvenc poénja, hogy amikor vééégre nincs vásárló, és van egy percem leülni, akkor elkiáltja magát hogy:

- Ehhez a kasszához is lehet jönni!!! (széles vigyorral az arcán)

Ilyenkor persze a vásárló sprintet nyom és hozza a saját disznó-tehén-birka-tyúk szarát, és végetnemérő sor következik. (Pista, én ígérem neked, jól megleszünk..)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://namajdmost.blog.hu/api/trackback/id/tr74317576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása