Szoktam szervezni sütögetést a pajtásaimnak. Mindenki összeül az erdő közepén, iszik meg süt. Nagyokat beszélgetünk meg nevetünk, ahogy az lenni szokott.
Aznap zsenialitásom megint megmutatkozott.
Vettem két csomag popcornt, (tudod a mikrósat) hogy majd jól kipattogtatom a tűzfelett/mellett/alatt/közelében. Persze mindenki jól kiröhögött, merthogy nem sok rációt láttak abban, hogy tűznél ez kivitelezhető.
Láss csodát! Tényleg nem működik a mikrós popcorn tábortűznél. Gondolkozok is rajta hogy felhívom a gyártót, és jól elbeszélgetek velük.
A kukorica dolga nem az, hogy hő hatására pattog? De. Akkor én nem életrevaló kukoricákat kaptam?
Eme filozófiai kérdéssel bíbelődtem egész este, amíg meg nem moccant valami az ágak között.
Keményen összefostuk magunkat a csajokkal.
Zsuzsika előkapta a biciklilámpát és jól belehadonászott az erdőbe.
- GYERE ELŐ TEEE!
- NE BUJKÁJJÁÁ, SOKAN VAGYUNK!!
A hangok persze csak jöttek a sötétből, mi meg egyre kisebbre húztuk össze magunkat..
- Hátizé, menjünk szerintem.
De Zsuzsika csak héderel lámpástól, és keresi az áldozatát.
- HOL VAGYMÁÁR??
- HÚZZÁL EL A FRANCBAAA!
Szóval végül Zsuzsikától jobban féltünk, mint az ágak között garázdálkodó hajléktalantól.
Nagynehezen felhívtam a Lacikát:
- Figyi Laci! Félünk nagyon, nem néznétek ki az erdőre hozzánk?
- Há' mer' mivanmá'?
- Azthiszem Zsuzsa megőrült.
