Tanulok én mindenfélét, többek közt politikát. Minden évben kiválaszt a tanszék egy országot, aztán megyünk oda okosodni. Meghallgatjuk képviselőurakat, meg jól megnézzük a parlamenteket kívülről, belülről, alulról, felülről. Most sem volt ez másképp, irány Pozsony, és Prága.
Hát sikerült 3 órát aludni az indulás előtt, úgyhogy az egész út alatt az ujjacskáimmal pöcköltem ki a szemem hogy el ne aludjak.
(igazából itt most mesélnem kell egy gyerekkori feldolgozatlan traumámról. Olyan cserfes őrült 18 éves lánykaként, fogtam magam és elmentem Lengyelországba Red Hot Chili Peppers koncertre. Baromi fárasztó busz út.. tátott szájjal, csorgó nyálacskával alszom, mert az jó. Amikoris arra kelek fel, hogy az előttem ülő két seggarc-picsa-kurva azon röhög hogy tátva van a szám. Hátistenem.. Mondom jó leszarom alszok ahogy tetszik. Aztán megint felkelek, mert ezek még mindig röhögnek. Sőt, már éppen azon hahotáznak, hogy milyen vicces lenne a SZÁMBA EGY SÜTIT DUGNI. Na azóta nem alszom sem buszon, sem autóban, sem repülőn, sem biciklin mert még valaki sütit dug a számba.)
Sikerül eljutni Pozsonyba nyitott szemekkel, miközben irigykedek mindenkire akinek kipihent manóarca van.
Bevágódunk a parlamentbe, képviselőúr előadást tart nekünk. Hova üljünk le? Persze hogy az első sorba.. Többse kellett kipróbáltam a "támadó kobra" alvási technikát. Kicsit sem gáz, csak 3 tanárom látja, meg ugye képviselőúr. (tegyük hozzá a mögöttem ülő 46 embert is)
Hát így bögdösnek keljél már fel. Visszanyomom a szemembe a táskákat, és örömmel konstatálom hogy ezután csak napszemüvegben vagyok hajlandó megjelenni. Este is.
Kedves pajtásom (anonimitási, intimitási, meg mindenfajta okokból nem is mondok róla többet) közli hogy háát ő otthon hagyta a pénzét. Nincs gond, úgyis 5 személyre szoktam pénzt vinni magammal, szivesen ellátok én egy egész falut is.. miért ne?! besegítek. A parlamenti tortúra után átlibbenünk egy másik párt székházába, meghallgatni hogyan gyűlölik ezek a képviselőurak a másik párt képviselőurát. Ritka izgi, főleg azért mert már halucinálok lassan a fáradtságtól, illetve az éhségtől. Merthát a 4 napra csomagolt kaját, azt meg kell enni odafelé úton 5 óra alatt. Berobbanunk a székházba (én befolyok) A képviselőurak szinte csókkal köszöntenek úgy örülnek nekünk. Asztalokon kosárkákba bekészítve rakás kaja, pia, kávé minden lószar. Jóságvan. Én még azthittem ez a halucinációm része.. de NEM.
Kedves pajtásom meginzultál, hogy tegyünk már el egy kis kaját. Jó oké, lehet velem beszélni. Fogom a 60 literes táskám, szétnyitom, és gyakorlatilag fél kg pogácsát, aprósüteményt, fánkot és minden ehetőt a táskámba boritok. Jön a pajtásom, - "tedd már el ezt is" - és a táskámba tuszkol még egy 2 literes ásványvizet. Érzem én hogy armageddon van, de ennyire? Igen, ennyire.
Szóval itt is végighallgattunk egy 2 órás agymosást, meg statisztika nézegetést, meg az ellenzéki párt köpködését. Jól belaktam, világbéke volt. És a tudat hogy a táskámban lapul egy egész pékáru bolt, különösen jóérzéssel töltött el. Aztán volt itt még ingyen toll, meg gyújtó meg sok apró pártos kütyü, abból is egy ovodának valót elzsákmányoltunk. Ezen a ponton már kezdett tökmindegy lenni mit viszek még el. pl. valaki anyját.
A nap végére, megérkezünk a hotelbe. Itt kitaláljuk pajtáskámmal, kéne valami emlék szuvenír lófasz. (mintha nem lenne a táskám tele ilyen ipari szarokkal, amiket már az első nap sikerült összeguberálni)
- Kéne egy kés minden hotelból - mondja.
Nemtéma lopunk kést. (KÉÉÉST?!!!)
Loptam kést. Kettőt. A hotel neve is bele van gravírozva, letagadhatatlan bizonyíték.
Aztán átlibbenek most 1 napot, és sitty sutty Prágában vagyunk.
Első dolgom innen is lopni kést. Rögtön kettőt. De annyira belejöttem, hogy loptam két kanalat is.
Már így tökre megnyugodtam a nap végére, hogy összeloptam mindent amit lehetett, amikor kedves pajtásom újra megszólal:
- Tök jók ezek a törölközők. Nem viszünk haza?
...Hogy a kurvaéletbe ne vinnénk...? Szóval loptunk ismét. Két törölközőt. Aztán az összes miniszappant, tusfürdőt, és fülpiszkálót. Nagyjából itt már ki lett elégítve a kleptomániánk.
Egyik reggel aztán addig szárítgattam a hajamat, meg próbáltam fel a 25. ruhám, hogy a csoport buszostól, emberestől ott hagyott minket a pajtáskámmal a picsába. (azt azért hozzá tenném, hogy a svédasztalos ingyenreggeli is keményen ki lett használva, mert már a 6. tányért pakoltuk meg. Próbáltunk szenyókat kreálni a hosszú napra, hogy még ezért se kelljen fizetnünk, de az ajtónálló gimnazista cseh kislány közölte hogy a kaját vagy itt esszük meg, vagy a szenyókák maradnak. Gondoltam kedves kislány, csaknem fejelném le pár szendvicsért, szóval otthagytuk.
Busz otthagyott, megy a bamba nézés. De segáz, maradjunk annyiban, hogy idegen városok felfedezése különös örömmel tölt el, főleg akkor ha nemkell egy idegenvezetőt hallgatnom egész nap, és menni utána csürhébe. (hát ezen az úton nem sok értelem ragadt ránk, maradjunk annyiban)
Bemegyünk a belvárosba, csatangolunk, überkirály kurvajó. És akkor mitlátunk?
SZEXUÁLIS KIEGÉSZÍTŐK MÚZEUMJA
Ezaz bazdmeg.
Én nemtudom ki találta ezt ki, de tuti ő is lekésett egyszer egy buszt, aztán hirtelen fényt kapott és a betervezett program helyett megtervezte ezt a múzeumot.
Bemenjünk?
Hát ez kérdés?... (végülis tanulmányi úton vagyunk, simán belefér...)
Kiperkálunk laza 500 KORONÁT a belépőért.. (jelzem kaját azt lopni kell.. )
Belibbenünk, lányos zavaromban lejövök kétszer az életemről.
(Menjen el mindenki, csak ennyit mondok.)
Este olyan 20 km-el a lábunkban megérkezünk a hotelba, hullafáradtan. Vacsoránál (itt nem loptam semmit) halljuk hogy a csoport többi tagja sztorizik milyen szép műemlékeket láttak, meg hűű de nagyon szép kis templomka állt ott a téren.
Valaki megszólal:
- Hú láttátok hogy van itt szexmúzeum?.. Tök durva!!.. Tök gáz!!... Ki az aki bemegy oda?
Pajtásommal lazán összenézünk és lapítunk mint szar a fűben.