Éppen pengeélen táncoltak az idegeim aznap, szintén az ex miatt, aki már talált új barinőt meseszép életéhez. (előtte 2 nappal pedig engem ölelt, és súgta szeretlek) Szóval a vérnyomásom egészen verte az egeket, de no para mert már egy hete várok egy szülinapi bulit, és akkor most jól beiszok. Csak éppen nem gondoltam volna, hogy épp az agyi kisülésem után pár órával kell jópofizgatnom meg szülinaposkodnom valahol, ahol szinte senkit sem ismerek. Mondom nincs az az Isten hogy én most itthon üljek és sirassam magam, meg ezt a fickót. Neki indulok lesz ami lesz. Kicsíptem magam mint a kurvaég, megmarkoltam az üveg boromat, és gó Kingához. Megpróbáltam a legfrankóbb mosolyomat magamra erőltetni, hiszen előtte szakadt be a világom, már megint. Sziasztok, puszi, puszi. Ofkorsz nem ismerek senkit, szép is ez. Szóval megmozgatom magamban az emberfeletti energiákat, átadom az ajándékot. (Amiről kiderült hogy már adtam neki ugyanilyet egy előző alkalomra.. Meg is jegyezte, jó lesz a másik mellé.. Így legszivesebben lefejeltem volna sajátmagam, hogy hé nem lehetne ezt diszkréten csinálni? Hogy legalább ne vegyem észre hogy ugyanezt adtam? Hogy ne érzékeljem hogy még bénább vagyok, mint amennyire hittem magamról?) No de, nemgond. Kérdi Kinga: Mit hoztam? Hát mondom egy bort. Körbenézek a konyhában.. Torták, sütik, saslik, saláták, igazi lakodalmas reggelig eszünk-iszunk jóság.

- Ezt mind te sütötted Kinga?

- Nem, a többiek is hoztak sokmindent

Na hát az kiváló, mert nekem mélységes önsajnálatomban még ez se jutott eszembe. Szóval már Kingánál - 2 pont. És még csak 5 és fél perce vagyok itt..

Oké, szétnézek, bemutatkozok. Kingán és a hugán kívül senkit sem ismerek. Sok idegen nőegyed. Mindenki 25+os. Na nembaj, mert akkor most tanulok sokat az érett nők életéről, ismerkedem, barátkozom úgyis rámfér. Magamhoz ragadom a borom, bemutatkozgatok. 10 perc alatt megtudom, hogy nagyátlagban mindenkinek van párja, munkája, van sok története az életéről. Mégszorosabban markolom azt a bort a kezemben.

- Neked van munkád?

- Nincs.

- Párod van?

- Nincs

Szóval ezt lejátszom 5 csajjal, addigra már a borom fele hiányzik, kínomban eszek is folyamatosan. Minden szomorú szingli nő jelképét magamon hordom: túl sokat eszem, túl sokat iszom, és magamhoz képest túlságosan is kicsíptem magam, amitől már totál bénán érzem magam, mert én ilyen ereszd el a hajam bulira gyúrtam. Aztán kiderül a turpiszság itt mindenki logopédus.. vagy pszichológus. Nagyon király, elkezdenek szakmázni. 

- Nekem az rrrrrr betűm a legjobb!!

- Áááá képzeljétek egész nap úgy ssssszissszegett az a gyerek... énis szisssszegtem utána egésznap.

Hát ehhez már tényleg nem tudok mit hozzá szólni, kezdem igazi kakukktojásnak érezni magam. Főleg miután kiderül már csak én élek otthon, édesanyukámmal. Igazi gecinagy lemaradást érzek minden szinten. Na ezt hogy lehetne helyrehozni? Sok sok sok borral. Elindul az activity, ennél a pontnál már jobban örültem ennek mint bárminek. Csak ne emlékeztessen az elcseszett életemre. Minden feladványra rekord gyorsasággal reagáltam, szinte mondhatni mindent megnyertem. Igazi játékromboló személyiség voltam. Nade.. ebben legalább voltak sikereim. Meg is jegyezték a többiek:

- Na itt valami nem stimmel, hogy te mindenre rávágod a megoldást!!

- Ó szegénykéim, ennyire látszik hogy otthon ültem egész héten? És ez a legizgalmasabb dolog amibe végre belevethetem magam? :)

Aztán üvegezésbe fogunk (nem, nem a csókolózós gyerekkorunk édes élményeit idéző üvegezésbe) olyansfajta üvegezésbe amit 25+os nők játszanak egymás között, csakhogy kitöltsék a szülinapi parti idejét, ismerkedés címszó alatt. Na ezis megvolt. Jól elszomorodtam megint, hogy tőlem csak olyanokat tudtak kérdezni hogy:

- Mióta nincs párod? - Mi volt a legdurvább sztori amit csináltál pasival? -Szexeltél már úgy valakivel hogy nem tudtad hogy hívják? -Megcsaltál már valakit?

Húú király, tehát a büdöscédaszigli jelmez újra rajtam. Segáz, nincsgond, ezis a jobbá válás útja - gondolom én.

Aztán elkezdem sürgetni a többieket, menjünk már valahová bulizni. (ha már kicsíptem magam mint a kurvaég, illetve kezdtem vészesen belesüppedni a székbe. Gondoltam egy kis picsarázással meg ugrálással a dizsibe majd elmúlik minden bajom, ihatok a sajátmagam egészségére.) 1 órás vacilálás után eldöntjük indulunk. Lemegyünk a retróba (igazi kis cigánydiszkóuuu, mi csak így hívjuk a Kata barátnőmmel. Merthát tényleg mindenki megfordul itt, de a zene jó, én meg úgyis csak ugrálni akarok mint egy fogyatékos, szóval kurvamindegy hova megyünk)

Megérkezünk, szétnézek. Nem hiszek a szememnek. Mélységesebb a szinvonal mint ezelőtt bármikor. Ilyen faluvégéről bejött, fogatlan asszonyok és férfiak (igazából annak sem nevezhető hímegyedek, valahol a tápláléklánc legalján) Táncolunk, körénk gyűlik egy-két hímtag, akiknek mind a megjelenése, mind a megnyilvánulása hagy maga után némi kívánnivalót. És a legjobb!! A zene geciszar! :D

Beindul az egyet jobbra - egyet balra effektus. Aztán megcsapja az orrom valami iszonyat bűz. Ez az igazi mosdatlan büdösember szag. Az idegeim újra kezdik felmondani a szolgálatot.. arrébb megyek pár métert hátha itt nemérzem..  De igen, itt éppen torkon szúr valami iszonyat dúrva izzattságszag.  Najó itt a vége. Feladom.

-Bocsi Kinga, de megyek haza nem érzem jól magam.

(csendben fogadalmat tettem, ide soha a büdös életbe nem jövök többet.)