Van nekünk egy 4 emeletes vityillónk, abban lakik sok érdekes ember. Mindaddig nem tűnt fel, amíg Marika és Józsi jelenlétükkel nem bolygatták meg szerény életünket. (De róluk majd később.)

Az elmúlt évek alatt sokféle ember megfordult már nálunk, de a mostani felállás a legütősebb.

A földszinten lakik a néger drogbáró. (igen, jól hallottad)

Ütős hapsi, fekete mint az éjszaka, álnevén csak: külföldi orvostanhallgató cserediák.

Jellegzetessége, hogy minden ablak el van barikádozva, heti egyszer jön ki a házból, de hozzá viszont annál többen jönnek. Taxik sora szokott megállni a ház előtt, kipattannak belőle fekete gettószülemények, és bevonulnak a drogbáróhoz. Rendszerint én engedem be őket a házba, mert drogbáró úr még a kaputelefont is baszik felvenni. A taxis meg ugye vár a ház előtt, ketyeg az óra, énmeg mindig kurvára megsajnálom őket. Drogbáró úrnál 10 percnél többet senki sem tölt el, csakúgy jönnek és mennek a niga' fazonok. 

Mondtam is muternak hogy tuti drogtanya üzemel a földszinten, ő meg mondta hogy kerüljem el őket messziről.(Arra még nem jöttünk rá, milyen módon repüljek fel a 2.-ra)

A néger fiúk nagyon kedvesek, rám sem mernek nézni, gondolom félnek hogy egy kihallgatás során beazonosítom őket. Amúgy ha akarnék se tudnék nem asszociálni valami erős pornófilmre ha megjelennek, szóval én örülök azért hogy ittvannak. (Ugyanakkor tartok azért tőle, hogy egy nap lerohan minket a TEK, vagy egy jobbikos náci kisegység felgyújtja az egész házat.)

Mellettük lakik a Kati néni, akivel keménybe összeszólalkoztunk a nyáron, mert szúrta a szemét hogy a biciklimet a lépcsőházban tartom. Aztmondta nem fér el tőle, ami persze nem volt igaz, mert potom 5 méter helye volt még a házból való kijutásra, szóval mondtam neki hogy: Katinéni ne nézzél már hülyének!

Katinéni meg kimosolygott, és mondta hogy takarítsam el sürgősen mert őt zavarja. Azóta Katinénivel elfordítjuk a fejünket ha látjuk egymást. 

Katinéni mellett lakik az öreg Józsibá. A Józsibá igazi partiarc, tudod az az iszogatós fajta, aki mindenhez ért, de végülis semmihez. Nincsen neki asszonya, szóval minden reggel elmegy dolgozni, és este mocsok részegbe jön haza. De ő teljesen szerethető ember, ha már hunyorog, meg bandzsít, ki kell kerülni és annyi.

Muter rendszerint befogja valami házimelóra. Ő szereli nálunk a csöveket, a gázt, az ablakot, a mosógépet, a bútorokat, a lefolyót, a budit, meg mindent. Mutertől cserébe kap süteményt meg uborkát, meg minden olyan holmit ami már nekünk nemkell. Józsibá melója amúgysem ér többet ettől, mondhatni nem egy életbiztosítás, a szerelés garanciája kb 2 hétig tart. Szóval elég gyakori vendég nálunk. Egyvalamire kell figyelni ha ittvan, hogy sose legyél kettesben vele. Hát ő is férfi, mozdul néha a lompos ha zárt térben van egy nővel, szóval muterral mindig ki kell logisztikázzuk, hogy mindketten itthon legyünk ha jön a Józsibá, mert mindig félünk hogy egy váratlan pillanatban ránk ugrik és megerőszakít. Józsibá mindentől eltekintve tényleg jóarc, mindig ő az első aki felköszönt szülinapokkor meg ünnepekkor, mert minden infót leskubiz rólunk a neten. 

A Józsibá melletti házat kivette egy fogorvos, áldja meg a Jóisten.

Csinált oda magánpraxist, fúr, farag, kőműveskedik az emberek szájában egésznap, bár még bemenni hozzá beteget én még nem láttam. Egész álló nap terjeng a fogorvosi kórház szag, és akárhányszor mászkálsz a házban, szembe csap a megbaszott lelkiismeret, hogy elkéne menni fogorvoshoz, csak nem most, hanem majd legközelebb.

Az első emeleten csak két lakásban laknak, a maradékban pedig szerintem tetemek ezrei lehetnek, mert ott évek óta lakót nem láttam. (Kivéve azt a vergődős csitrit aki feljött hozzánk kikérni magának, hogy hangosan nyomom a zenét. Én meg cserébe méghangosabban nyomtam pár hétig, mire feljött zokogva, hogy neki gyengék az idegei és el fog költözni ha így folytatom. Mondtam neki, okés nemgond, figyelek majd, de 1 hónap után mégiscsak elköltözött. Ő volt az utolsó túlélő aki alánk mert költözni.)

Az első emeleten laknak a Jehováék. Senki vallási nézeteit sem szeretném megsérteni, dehát így hívjuk őket, mert a Jehova, az akárhogy is hívjuk Jehova. Szóval ott laknak 4-en, ultrakedves emberek, szeretnek sokat beszélni, naponta 3 szor megbeszélni hogy milyen szar az idő. Minden Jehova barátjukat felküldik hozzánk, hogy jól megtérítsenek.

Én jókislány vagyok, szóval minden szírszar papírt elveszek tőlük, hogy meg ne bántsam őket. Ennek meg az a következménye, hogy heti egyszer tuti kopogtat valami új Jehova az ajtón. Gondolom mindig felküldik hozzánk az új hívőket, lehet rajtam gyakorolni, mert én úgyis végighallgatom 500adjára is, hogy hogyan juthatok a paradicsomba. Minden héten ugyanolyan kedves tekintettel bámulom a kislányos képeiket amin ölelgetnek gyerekek őzikéket meg oroszlánokat.

(Egyszer azért egy ilyen Jehova bácsival is összekaptam. Tapasztalataim szerint a Jehova bácsik agresszívabbak mint a nénik, velük vitatkozni nem szabad. Bólogassál.

Mondta nekem a bácsika, hogy ugyan mit tudok én a vallásról, gyarló ember vagyok énis, de ha szeretném felvilágosít szívesen arról, mi történik a világban, és elmondja mi a vallások lényege. Én meg mondtam neki hogy:

- Ne tessék haragudni, de vallásfilozófiát tanultam 3 évig az egyetemen, meg filozófus vagyok, szerintem tényleg nemkellene vitatkoznunk, mert elvileg papírom van róla, hogy nagy valószínüséggel igazam lehet.

Persze kurva mérges lett, és egészen az anyázásig elment. Szóval ti ne kövessétek el ezt a hibát.)

A Jehováék mellett lakik a dilinyós Judit meg az anyja.. de azt nagy örömötökre egy következő sztoriban mesélem el. 

Folyt. Köv ;)