A rapszódia jelentése: Magas szárnyalású, csapongó menetű, szenvedélyes érzelmi tartalmú lírai költemény.

Nagyjából a rapszódikus jelző fejezi ki a legjobban, hogyan is éreztem magam az elmúlt hetekben. Alapvetően is van a rapszódikusságra egyfajta hajlamom, de az elmúlt hetekben annyi mindent történt, hogy néha csak kapkodtam a fejem, így felültem arra a bizonyos hullámvasútra. Igazi egyszer fent, egyszer lent állapot.

Azthiszem minden akkor kezdődött, amikor felszálltam egy Debrecenbe tartó vonatra, hogy megtaláljam anyuka szoknyája alatt hétvégi békémet. Barangoltam a fészbukon, amikor gondoltam megnézem újdonsült barátnőm Vera (http://namajdmost.blog.hu/2014/08/03/ejjelek_es_nappalok_680) ismerőseit. Megláttam az Exet, Vera barátai között, - mondom nocsak nocsak, ugyan milyen kapcsolódási pont lehet közöttük - így felhívtam a vonaton vadiúj barátnőmet.

Nem kellett volna.

Az ember mindig érzi mikor nem kellene. Amikor a zsigereidben is érzed, hogy jobblett volna hülyén meghalni, és bámulni inkább bele a világba. De nem. Neked mindig tudnod kell, még a halálos ítéletet is.

Tátott szájjal hallgattam Verát, aki elmesélte, hogy 3 éves kapcsolatunk alatt, az Ex minden egyes nap csetelt vele. Megbeszélték a kis ügyes bajos dolgaikat, és találkoztak Pesten. Felvitte romantikázni a várba, és természetesen egy szót sem ejtett arról 3 év alatt, hogy Én és Ő együtt vagyunk. Ennél a résznél kurvanagyokat nyeltem.

Megvolt a maguk kis birodalma, ahol megosztották a legmélyebb dolgaikat. Vera megesküdött, hogy ugyan nem volt köztük semmi, de ez abszolut nem javított semmit a helyzeten. vagy egyszerűen csak hallotta hogy éppen idegösszeroppanást kapok és nem akart rontani a helyzeten.

Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor kiderül, hogy éveken át hazugságban éltél. Hogy az adott pasi, éveken át büntetett téged olyan dolgokért, amiket ő viszont megengedett magának.

(Egyszer olvastam egy érdekes tanulmányt arról, hogy a nők és a férfiak féltékenysége miben különbözik leginkább. A híres neves tudósok arra jutottak, hogy a férfiakat leginkább az zavarja, ha a nőt egy másik pasi lefekteti. megdugja, megkeféli, megizéli, megszeretkezi, szóval úgy ahogy van a magáévá teszi. Míg a nőket leginkább az zavarja és semmisíti meg, ha a férfi a mindennapjaiba beenged egy másik nőt. Ha elkezdi megosztani vele az életét, ha beengedi a házába, és leülteti a kanapéjára amit anno együtt vett a barátnőjével. Tehát a nők leginkább a közös felségterületet, a közös alapot, és a kapcsolat szigetét féltik a legjobban. Ezért van az is, hogyha egy pasi félrekúr, a nők viszonylag nagy százalékban képesek megbocsájtani, míg ha ezt egy nő teszi, a pasik úgy ahogy van kibasszák a nőt az utcára, és otthagyják megrohadni.)

Szóval ez valami ilyesmi érzés volt. Valaki a fennségterületemen járt éveken át úgy, hogy én nem is tudtam róla.

És mivel a hazug embert hamarabb utolérik.. ez a pillanat is eljött végül.

Vajon mennyi az esélye annak, hogy 300 km-el arrébb, pont ahhoz az asztalhoz ülök le dolgozni, ahol ez a lány is dolgozik? Mennyi az esélye, hogy végül barátnők leszünk és ez végül kiderül?

Akarsz még undit hallani?

Amikor ezek a csodálatos hátbadöfögetések történtek, a barátnőm csak egy 15 éves, 2.-os gimnazista volt, az Ex meg 28 éves..

Paff.

Szarjon sünt, hányjon vasat.

Felszarvaztak, és ennyi idő elteltével is fáj. Nem mondom, hogy nem hullattam egy két könnycseppet.

DE aztán jött a feloldozás, meg a nagy levegő. Meg a tudat, hogy végül mégsem én voltam a hunyó. Beigazolódott minden megérzésem, és végül a bűntudat, - amit annyi évig éreztem amiatt, hogy ezt én basztam el, - súlya elszállt a vállamról.

Megfogalmaztam egy komolyabb kis levelet az Exnek, rengeteg csúnya szó volt benne, ilyenek mint csicska, geci, nyomorék   de végül nem küldtem el.

Felülemelkedtem.

Valójában már nem érdekel annyira, hogy ezzel valami komolyabb igazságharcos háborút indítsak el. Ugyanakkor jó lenne neki elmondani, hogy az egyik legjobb pesti barátnőm az ex titkos kapcsolata. Hiszem, hogy még lesz alkalom az életben, amikor egy személyes összefutás alkalmával vidáman mesélhetek Vera barátnőmről. Szeretném látni ahogy lefagy az arcáról a mosoly, és ennyi pont elég is lesz.

Aztán teltek a napok és rámült az ősz. Nagyon vártam már hogy eljöjjön. Nekem a mostani nyár mást sem jelentett, csak hajtást, betanulást a melóba, elmúlást és újrakezdést. Szóval az ősz nekem a biztonság, a megnyugvás, a lakás bemelegítése, és takaró alá bebújás.

Úgy döntöttem, most hogy már kellően megszoktam itt, már a meló miatt sem stresszelek, elkezdek plussz örömforrásokat keresni. Merthogy mostmár van időm ilyesmire.

Szomorúan vettem tudomásul a tényt, hogy az elmúlt 2 évben híztam 15 kilót. igen jól olvasod.

Az, hogy végül hányattatott sorsú munkáim után, (http://namajdmost.blog.hu/2012/03/15/melo_1465) végre normális irodai munkát kaptam, annak az összes káros hatásával (már nem olyan jó a szemem, és ülök egész nap) rányomta a bélyeget csodálatos testemre.

Eltűnt az életemből a mozgás és a sport. Régen imádtam táncolni, még képes voltam versenyezni is. Szóval összekapartam magam, találtam itt pesten egy menő Hip-Hop tánctanárt, és lesz ami lesz beiratkoztam.

Még elég nehéz 2 naponta rászánni magam meló után, hogy este 9-ig táncoljak, de bízom benne, hogy kitartok. :)

Ami mindenképpen újdonság még az elmúlt hetekben, hogy gasztro-hétvégéket kezdtünk tartani itthon. Minőségi kajákat csinálunk hétvégén, és rászánjuk az időt, hogy tanuljunk és ízletes finom ennivalót készítsünk.

Csináltam Melinda barátnőm javaslatára (http://selindam.blogspot.hu/) egy igazi olasz tavaszi rizottót gombával, a következő hétvégén pedig mennyei borsókrémlevest főztem baconnal. Abszolút sikerként könyvelem el.

Mostanában borzasztóan működik nálam az önmegvalósítás, meg a napok megfűszerezése. Ennek örömére komolyabban is elkezdtem fotózgatni, avagy miként látom én Budapestet. Nem nagy valami, de abszolút izgalmasabbá teszi a sétákat, és segít beleszeretni egy-egy pillanatba, annyira hogy azt meg akarjam örökíteni. Talán ez az Attraversiamo mellékterméke (http://namajdmost.blog.hu/2014/08/31/attraversiamo_838) avagy kezdem magam átengedni az itteni életnek.

Ha ez még nem lett volna elég, Alex és én a múlt héten lettünk 2 évesek. Elmentünk Csernus előadásra, kaptam rózsacsokrot, meg kajáltunk jókat. Van valami megnyugtatóan jó mostanában a kapcsolatunkban. Onnan tudom, hogy minden rendben van, hogy reggelente még mindig táncolunk indokolatlanul borzalmas zenékre, és azzal kezdődik mindig a nap hogy megöleljük egymást. Azthiszem én mindig olyan pasira vágytam, akivel az első dolgunk reggelente, hogy megöleljük egymást. Az érintés fontos. Nemkicsit.

Persze 2 év elteltével már semmi sem olyan mint az első héten. Gyakran vitatkozunk, meg nézeteltérünk, de gondolom ez így van rendben. A veszekedés élénkíti a szexet.

Most pedig láthatjátok csodálatos műalkotásaimat.

A gép forog az alkotó pihen.