Én ilyen nagyon szétszórt lány is tudok lenni ha nagyon akarok, meghát biciklivel lótok-futok a városban éjjel-nappal,  a meló és az egyetem között. Szóval egy szép gecinyirkos gecihideg őszi napon, éppen nagy suhanásban voltam, amikoris a biciklimhez érve feltűnt, hogy ellopták a biciklilámpám. 

Elvihette volna az egész biciklit is, de legyek megtisztelve, neki csak új lámpa kellett.

Az nemgond, hogy az ótvar mocsok-trucsok faleveles trágyaszar sötétben beleszaladok egy vadárokba mert nemlátok, LÉNYEG hogy a világtalan végre rajosh-pujáró-lámpás-rájder lett.

Jól lekáromkodtam az eget is, hogy a kezed törne le, az ég szakadna rád, harapna meg egy kutya, és hasonló jókívánságok. 

Jól el is mondtam mindenkinek aki csak az utamba került hogy:

Ellopta valami tetüfészek a lámpámat!

Mindenki jól együttérzett, szolidált velem a fél város.

Lelki szemeim előtt mindenki leszerelte a bicikli lámpáját, és jól eldobta a bús picsába!! Ettől én meg elkezdtem jólérezni magam, és úgydöntöttem szarok rá, kemény vagyok, lámpa nélkül járok.

Már viszonylag megnyugodott a lelkem, elfogadtam ezt a mocsok világot úgy ahogy van

amikor...

észrevettem...

hogy a lámpa a biciklin van.

csupán..

én nem vettem észre.