Valamelyik nap eszembe jutott, hogy mennyi zenei stíluson lovagoltam át magam az elmúlt 10 évben. Minden zenei stílus kötődött egy korszakhoz, emberekhez, pasikhoz meg sok más egyébhez. 

Gondoltam jól átrágom magam az elmúlt időkön.

Lássuk csak!

Tinédzserkor:

Amikor még nem ütött be az őrjöngés, és még úgy éreztem hogy normális vagyok, tök sok Aquát, Spice Girlst, meg ilyesmiket hallgattam. Szerintem ott még teljesen rendben voltam. A gyerek 9-10-11 évesen hallgasson is csak pihepuha pop nótákat. Ha magyar zenékre kell visszaemlékezzek, akkor valamiért mindig a VIP ugrik be. Mutatom:

Emlékszem, megvettük Bogi barinőmmel az új kazettát, és jól rongyosra hallgattuk. Meg játszottunk klippeset is. (tudod üveg a kezedbe, tátogás, táncolás, meg utánzás a szobaközepén) Imádtuk.

Aztán valahogy ott kezdett elbaszódni a történet amikor bejött a Manu Chao:

Manu Chao nekem totál új világ volt, akkor kezdtem el megismerkedni az "elvont" és az "alternatív" fogalmaival. Engem a Manu Chao teljesen lenyűgözött, főleg azért, mert amikor elkezdték játszani a nótát, akkor még mindenki furcsálta, meg kérdezte hogy Mi a szar ez? Én meg már akkor is igazságharcos voltam, szóval jól a szárnyaim alá kaptam a Manu Chaot, és mivel rájöttem hogy totál menő másnak lenni mint a többiek, elkezdtem szeretni, meg kitekintgetni az atombiztos popkultúrából.

Virágos korszak:

A Virágos korszak azért Virágos, mert volt egy Virág nevű barátnőm. (ha-ha)

Oda meg vissza voltam érte, ugyanis csak évente egyszer láttuk egymást. A nagyszülei a szomszédban laktak, nyaranta lejött az öccsével nyaralgatni. Virág már arrébb járt pár IQ-val mint én, szóval ő akkor már nyomta a Doors dalait ezerrel. Én  kb megvilágosodtam, kinyílt az elmém. Virág mutogatta ezeket az überelvont dalokat. Megmutatta Jim Morrison verses köteteit is. Emlékszem egész nap csak a Doors ment, és verseket olvastunk fel egymásnak. Szerettük. Próbáltuk megérteni, időtutazni, elképzelni, lebegni. 

Következő évben újra jött Virág, akkor már bekeményített. Megmutatta nekem mi az az Offspring. (Hozzátenném azokban az években jól belezúgtam az öccsébe, meg ő is belém.Ő volt az első férfi (??!! fiú, kölyök) aki azt mondta nekem hogy szeretlek. Sosem-elfelejtős nyarak voltak.)

Szóval a következő években jött az Offspring. Az Americana album volt az, ami igazán elvitt a hangszeres zene világába. (ezt követte a Nirvanas korszak, de az mindenki életében eljött egyszer. Nekem csak futólag pár hónapra)

Ezután egy évvel, amikor újra találkoztunk Virággal, már cigizett. (ő mindig előttem tartott a világ megismerésének folyamatában) szóval nyomattuk az Offspringet meg az első szál cigiket. És vadultunk..

Metálos:

Ez a korszak elég erősre sikerült. Igazi szárnypróbálgatós, Muter türelmét próbáratevős, örjöngős, bakancsos, sört ivós, koncertrejárós - "de azért éjfélre legyél itthon" történet. Emlékszem amikor életemben először megütött egy üveg sör. Úgy szédültem tőle, hogy elkezdtem sírni a kocsma közepén. (eskü ígyvolt) Megtaláltam a szívemhez közel álló rockerkocsmát, és ott nyomultam ha kellett, ha nem. Akkoriban a zenei ízlésem nagyon mélyre süllyedt a Doors után. Tessék:

Ez a korszak amúgy egész sokáig eltartott - mondhatni évekig. Lett nekem orrpiercingem. (Orrkarika - had örüljön Muter.) Hála az égnek a Jóisten megmentette a lelkemet (mert hozzáteszem az akkori cimbik közül mindenki börtönben van, vagy hajléktalanként látom az utcán.. nagyon durva) szóval jött egy újabb váltás.

Filozófusos:

Hát ez egy nagyon mély történet, unokáknak mesélős, szívbe beleégős, könnybelábadós, igazán tiszta, szívnek jó dolog.

Emlékszem a napra, amikor bementem a Media Marktba venni valami szutyok cd-t. Véletlenül meghallottam egy dalt, és én abban a percben tudtam, hogy nekem ez KELL. Odamentem a pulthoz és megkérdeztem mi szól. Aztmondta az eladónéni, hogy ez Eleven Hold, és már csak 1db leértékelt kazetta van eladó, 99Ft-ért. Namondom azonnal adjad ide!

Szóval így kezdődött hogy alterlány lettem, könyvolvasós, koncerteken pityergős, Istennel beszélgetős, szépségeket keresős, filozófiát kívánó leány.

Oda is álltam egy adott napon Muter elé, és közöltem hogy én bizony Filozófus leszek.

Szegény Muter meg csak állt ott a konyha közepén, és nem tudta hogy sírjon vagy nevessen. Azt hitte viccelek. 

(Hát nem vicceltem.  Filozófus lettem.)

Az Eleven Holdas korszakhoz kötődik az első pasim is. Tominak hívták, pizzafutár volt, egyszerű ember, 10 évvel idősebb nálam. (ne vond fel a szemöldöködet) Ő hagyta hogy alterlánykodjak, koncerteken ugráljak meg sírjak, és hódolhassak a filozófia imádatának. Ja meg vezessem a kocsiját. 

Folk & Jazz:

Nosza, felvettek az egyetemre. Itt már saját kis zenekarom volt, énekeltem. Mindenfajta elvont zenét játszottunk, meg koncerteztünk, tollakat akasztottam a hajamba, és merengtem állandóan.

Aztán a gólyatáborban megismerkedtem Ákossal, aki ilyen mélybarna szemű, különösen csöndes teremtmény volt. Végignevettük a gólyatábort meg becsíptünk jó sokszor. Mondta hogy ő nagybőgőn játszik, én meg mondtam hogy pont basszusgitárost keresek a zenekarunkba. 

Ákossal jól elmélyítettük egymást a zene világában, de főleg ő mélyített el engem sok mindenben. Többek közt magában.

Én meséltem neki filozófiáról, Hamvas Béláról, meg Eleven Holdról, ő meg fáradhatatlanul játszott nekem nagybőgőn, megmutatta Pege Aladárt, Big Sam Thomsont, meg iszonyat jó folk zenéket.

Itt van a szívemben az a délután amikor feküdtünk egy domb tetején a fák között, és ezt a zenét dugta a fülembe:

(Itt most kérlek állj meg és hallgasd végig.) - Köszi

A lelkem szerelmes volt ezekbe a zenékbe, ebbe a korszakba. Abba hogy egyetemre járhatok, hogy zenélhetek, hogy élvezhetem a zenét, és tanulhatok állandóan emberektől, könyvektől, zenéktől. Szerelmes voltam. Nem véletlenül fáj a szívem mikor ezeket a zenéket hallgatom.

Ezekkel a zenékkel jött aztán Palya Bea, Szalóki Ági, Herczku Ágnes, Barabás Lőrinc, Balázs Elemér, és minden finomság.

A szép időszak végül azzal ért véget, hogy Ákossal nagyon csúnyán szakítottunk. Ezután többéves félig-szingli, félig-párkereső, félig-párkapcsolatos évek jöttek.

Hard korszak:

A hard korszak ismertetőjele, hogy a félig-szingli, félig-párkereső, félig-párkapcsolatos évek után egész nyugodt, meglehetősen jó kis párkapcsolatban éltem, amikor megjelent a színen Tibor és jól összekuszált mindent.

Tibor az a fajta rosszfiú volt, akiért a nők elhagyják a pasijukat, megbolondulnak, és akaratuk ellenére valamifajta mágikus erő vonzza őket a sráchoz. Tiborral eleinte titokban találkoztunk, jártunk bulizni, elmentünk diszkóba. Én azt sem tudtam mi fán terem a dizsi, de ő akaratom ellenére jól megtáncoltatott mindig.

Itt aztán dúlt az erotika, bömbölt az autóból a zene, én meg újra 16 éves tinipicsának éreztem magam. (pedig ekkor már 24 voltam)

Ebben az időszakban eléggé ráizgultam amúgy a techno-ra, Bricklake-re, Paul Kalkbrennerre és minden monoton szarra, ami pörget mint az állat.

Hajnal 3-kor még zúgott az autóban a zene, csókolóztunk, vágyakoztunk, és pörgettük az élményt ilyen, és ehhez hasonló zenékkel. Utólag belegondolva eléggé félelmetes. Pedig akkor a legnagyobb kielégülés volt elmerülni ebben:

 Sírós korszak:

A Hard korszakot csak a sírós korszakkal lehetett túlélni-elütni-felváltani. Mindenképpen meg kellett találjam magam, mert a nagy szexuális forradalomban és szerelemben elvesztem valahol félúton. Egyértelmű volt hogy a hőn szeretett kaszanova tőlem is továbbállt, és ezt felfogni elég lassú és fájdalmas folyamat volt. Akkoriban rengeteg Szalóki Ágit, és sírós dalt hallgattam.

Hát ilyen ez. Minimum egyszer meg kell dögleni a szerelemben. 

Amúgy ekkor kezdtem el írni a blogot, olyansfajta gyógyírként, hogy jól lekössem magam.

Felépülős: 

A felépülős korszakban rájöttem, hogy magányosan már tényleg egészen szar, szóval elkezdtem randizgatni. Persze lépten nyomon idiótákba futottam, meghát énis lelkisérült voltam.

Nagyhirtelen aztán egymásra találtunk Istvánnal. Egy Dubstep bulin jöttünk össze, így a kapcsolatunk meghatározó zenei vonala is a dubstep meg a drum&bass volt.

István falun lakott, sokat kellett utazgatni,  de igazi falu bikája kőkemény csávó volt. Sajnos túlságosan is akaratos és domináns volt ahhoz, hogy ne harapjuk el egymás torkát. Így egy váratlan pillanatban ő is kidobott, merthát egy nőnek ne legyen véleménye.

Szóval itt is jól összetörtem, és akkor eldöntöttem hogy jegelem ezt a pasi témát kb mindörökre, amikoris megtaláltam a jelenlegi barátomat Alexet. (szerintem már megszánt a Jóisten)

Jelen:

Mostanra teljesen összeszedtem magam, összehoztam 2 diplomát (most csinálom a 3.-at) van egy frankó munkahelyem, és van egy nekem teremtett pasim. Mostanra a zenei stílusom is beállni látszik. Az elvontság továbbra is mérvadó, de inkább a csajos, dallamos, önmegvalósítós nő zenéi ezek.

Például itt van az Mr Ms.

Állatjó zenéi vannak, bármeddig képes vagyok hallgatni:

Alex barátommal nincsenek közös zenéink, inkább mindenféle vadőrült nótákat éneklünk amikor eszünkbe jut.

Ő poénból Szécsi Pált énekel, én meg alá-léggitározok.