Irány dolgozni, frankó kis 12 óra vár rám.

Kelés 4-kor. Képzeletben lenyomok 120 fekvőtámaszt, megeszem a szuperegészséges reggelim, a zuhany alatt énekelek pár Korda Gyuri dalt, mosolygok, és ugrálok hogy jeeee mehetek dolgozni. Persze a nyers valóság egészen más, bambulok magam elé vagy fél órát, magamba erőltetek valami táplálékot, és Parov Stelart hallgatok.  (keressél rá, hallgassad) Nagynehezen vonzó nőt kreálok az álomszuszék maszlagból. Zene fülbe berak, és nekivágok az útnak. (azt így fontos jeleznem, hogy sem busz, sem vonat, sem helikopter, sem semmi nem visz ki dolgozni, így lazán legyaloglok vagy 4 km-t kezdésnek.)

A reggeli gyaloglás amúgy állatjó dolog, próbáljad ki, valami iszonyat energiákkal tölt fel, főleg ha csapatod közbe Parov Stelart. Kel fel a nap, csodálatos az égbolt, nagyszerű levegő van, alig vannak még az utcán. Többször is az az érzésem támad, hogy én vagyok Isten pici embere. :)

Szóval a reggeli katartikus élményemnek köszönhetően, nagy széles mosollyal érkezem meg. Rögtön bele is futok biztonságiőr Pistibe, benyom vagy 3 flörtölős pojént. Na mondom dejó naplesz. Átmosolygom magam az áruházon, be az öltözőbe. Ott vár rám valami takarítónő, a nevét nemtudni. Öltözik ő is, énis. Aztán a nagy csöndbe hozzám szól:

- Jó szar nap van ugye? Mi a faszér' kell bejönni dógozni mais?

(ó hogy bazdmeg, faszér öltözöl teis?)

- Utálok dógozni, már hányok mindentől. Jó szar nap van. Ugyi?

(nemkicsit felmérgel, hogy én kemény lelkierő árán képes vagyok mais örömködve nekivágni a napnak, ez meg itt már reggel 6-kor utálja a világot.)

- Nade mondjad mán, utálsz teis dolgozni ugyi?

- Ugyi (bazdmeg) utálok igen.

Gondoltam lezárjuk végre a diskurzust erről a munkaundoros meg világgyűlölős sztoriról, de képtelen voltam lerázni magamról. Nem hinném hogy gáz ha én szeretek dolgozni.. De féltem megüt ha nemet mondok..

Szóval indul a kasszás élet. Reggel 7 kor még nem igazán akar vásárolni senki,  (főleg ilyen kerti vackokat) így másfél órát azzal töltök el, hogy ülök és mosolygok. (ilyen körülmények között imádok "dógozni")

A Pisti fiú körbe-körbe mászkál, nézeget, beszélget, diskurál, flörtölget, pojénkodik, aranyoskodik. Mondjuk úgy, szinten tartja a mosolyom. Aztán beindul lassan az élet, és elkezd özönleni a vásárlótömeg. A mosolyom töretlen, bár a 15 db 50 kilás tehéntrágya pakolgatás kicsit elbizonyalanít. (amúgy jelzem: lassan a tehéntrágya ideje lejár, már feleannyit se vesznek mint azelőtt.)

Most a cserepes virág a menő, meg az ültetni való fa.  Nos. Ezeket a szép virágokat, mindet felpakolják elém, és csorog, ömlik belőle a víz meg a sár. Szóval megintcsak csupa mocsok vagyok pár órán belül. Jelenleg most ezeket a virágokat gyűlölöm. (kijelölve hivatalos cserepesvirág napnak.)

Jön valami fickó:

- Csááá!

- Jónapot.

- Adjál már nekem ebből egy óccsóóbbat!! (és letesz elém egy nemtudommit, csavar szerű izét)

- Menjen vissza és kérdezze meg az osztályon lévő kollégát.

- Hívd már fel lécci, vagy mondd már be, mer nagyon kéne egy óóócssóóbb!!

(hát ő még nemtudja, hogy én a kasszás tápláléklánc legalján vagyok)

- Az osztályon lévő kolléga majd tud segíteni önnek.

- Ne szivassá máá, kéne egy óccsóóbb!!

(TE SE SZIVASSÁ' MÁ' TE SÜKETNÉMA GYENGEELMÉJŰ)

- Kérem menjen vissza az osztályra, ott biztos tudnak segíteni.

- És ha nincs óccsóóbbbb??

(AKKOR BAZDMEG NEM VESZED MEG)

- Hát akkor marad a drágább.

.. És így megy ez egésznap.. Valahogy eltűnt a reggeli katarzis a szememből.

Az 50. macsó is a földbe döngöl az idióta kérdéseivel.

Délután felé már totálba kezdtem kiégni. Az egyedüli szuperjó dolog, a csodás-segítőkész kasszás lányok kedvessége, amitől újra és újra erőre kapok.

Pistike meg folyamatosan körülöttem héderel. A szusszanásnyi szüneteimben, amikor nem rohan le 120ezer ember, ő nagy boldogan csapja a szelet, meg meséli az életét agyba főbe.

A biztonsági őrök dolga, lecsekkolni néha minket, random elvenni a vásárlótól a blokkot, és átnézni a kosarukban lévő holmit, hogy egyezik-e a blokkon szereplő cumókkal. (avagy - a havernak odaadok e ingyér bármit is)

Namost, ezzel nincsen gond. Frankó dolog. A baj csak az, hogyha a Pisti folyton körülöttem mászkál, meg nézeget, értelemszerűen az én vásárlóim blokkjait nézegeti legtöbbször, és ENGEM ellenőriz a legtöbbször. ...merthát így a közelemben lehet..

....De arra a hülye NEM GONDOL, hogyha engem ellenőriz a legtöbbször, akkor a nagy számok törvénye szerint, nálam találhat leginkább valami defektet. És LÁSS CSODÁT.

Hallom valami akció történik a hátam mögött, nagy diskurzus folyik Pisti és a vásárló között. Jön oda ez a gyerek aztmondja..

- Ebbe a kosárba 3 virág van, de a blokk szerint csak egyet fizettek ki.

(hát igen, innen is látni hogy ember vagyok, énis tévedek, rontok, tekintve hogy ez a 3. napom..)

Vevő jön, virágot kifizet.

Aztán jön a Pisti.

- Ne haragudj de jegyzőkönyvet kell írjak az esetről.

(MIVAAAAN?)

- Fel kell küldenem Pestre a biztonsági igazgatónak.

(MIVAAAAAAAAAN??)

- Tényleg ne haragudj.

- Háát semmi baj.

(kibaszottul kurvára nem haragszom bazdmeg, a faszér lebzselsz körülöttem, hogy rohadnál meg a flörtölős, tekergős, héderelős, lecsekkolós, bemártós, kirugatós szádat)

Megírja a jegyzőkönyvet, tehát hivatalba veszi hogy elbénáztam valamit, nemkicsit.. nagyon.

Persze ezután az akció után, 2 napon át mászkál megint körülöttem, most éppen azzal az indokkal hogy:

- Ne haragudj ráám!

- Nem haragszom. (kurvára haragszom, magamra is, rád is.)

- Muszáj voltam jelenteni.

- Semmi baj. (nekem meg nem muszáj veled beszélgetni)

- Haragszol még rám?

- Nem. (Pisti húzzál már a francba)

Nagyjából ilyen csodákkal telik a nap. Előkapom a reggeli takarítónő mottóját, miszerint "szar nap, utálok dolgozni"

A nap vége felé, mindig jön valami speckós ember, aki lecsekkolja éppen aktuálisan mennyi pénz van a kasszában, hogy véletlenül se lopjak el semmit bla bla. (pedig én csak hotelekből lopok kést, kanalat, törölközőt meg sokmást) Szóval mindig jön egy ilyen "kódos fiú" és kér egy kódot a gépből. Énmeg baromi kedvesen meg szoktam adni neki.

Úgy a 12. órám végefelé járván, mikor már csak pislogok mint hal a szatyorban, jön a srác, köszön, mosolyog, kérdezi mi a helyzet.

- Szia kódos srác! (köszönök nagy pojénosan)

- Kódos srác? (.. és nevet.)

- Hát igen, te vagy a kódos srác :)

(még elsütök vagy 620 mocsokszar fáradt poént, de úgylátszik veszi a lapot, jóarc.)

Aztán jön sok vásárló, a srác megy, énmeg dolgozok tovább.

Másnap, totál kiszartan, nekiindulok újra egy fincsi 12 órának.

Ülök a kasszába, látom jön a jóarc "kódos srác".

Ráköszönök nagy vígan:

- Hejhó kódos srác!

- Hejhó kasszás lány!

- Tegnap kellemes pillanatokat okoztál nekem.. (mondja mosolyogva)

- Igen? :)

- Engedd meg hogy bemutatkozzak: (nyújtja a kezét)   Nagy Béla vagyok,  az osztályvezető igazgató.

.....

(lesápadok.. nagyot nyelek..)

- Hátt ööö , izé elnézést, akarom mondani.. Izé..

- Semmi gond, hívj csak ezután kódos srácnak.

- Hát öö, izé khm

- Semmi gond, még senki sem hívott kódos srácnak.

- Tényleg sajnálom..

- Ne sajnáld, majd egy kávé közben megbocsájtok...