Mivel SPORTEMBER VAGYOK, (remélem senki sem felejtette el..) fogtuk magunkat a Zsuzsikával és elindultunk esti biciklitúránkra.

(igen mostanában ez az új hobbim. Ha valaki neked megy, fellök, elesik, ordít veled, az nem én leszek. Én bájos vagyok, meg kedves, és megköszönöm ha arrébb mész ha csilingelek. Szóval mondhatni minden gyalogos álma vagyok. Főleg akkor, amikor naivan miniszoknyát veszek fel. Nos, az mindenképpen megér egy mosolyt.)

Na rákaptunk a Zsuzsikával az esti bicajozásra, mindenfajta kietlen tájak felé vesszük az irányt. Néha megpihenünk, jól megbeszéljük a világ dolgait, merengünk a csillagokban ésatöbbi. 

Egy ilyen merengés alkalmával megütött a magyar virtus. Szétnézek: mindenfelé kukoricaföldek. 

- Te Zsuzsi!

- Mondjad!

- Ez itt sok sok kukorica.

- Igen.

- Én viszek haza egy párat.

- Komoly?

- Hát nézd, van itt nemtudom hány tonna kukorica, most elveszek 3 darabot.. Mi baj lehet?

- Te most kukoricát akarsz lopni?

- Ez nem lopás kérlek. Nincsen elkerítve, ez az anyaföld ajándéka!

- Hát nemtudom..

- Zsuzsi, nézz csak rá, ezt a 3 kukoricát még a hernyók is lerágnák. Hazaviszem, lemeózom, ha szar visszahozom.

- Hááát

- Zsuzsi, szerinted ez véletlen? Nyár van, mi ittvagyunk, ez meg egy nagyrakás kukorica. Darabja 60-ft a piacon. Ha gondolod itthagyok 180ft-ot. Azért nem a piacon hagyom ott, mert ez itt kérlek az ANYAFÖLD, amit most a kezem munkájával leszedek.

- Piac..

- Mivan a piaccal?

- Piac...

- Zsuzsika mivan? Fényt kaptál?

- Énis viszek kukoricát és eladom a piacon!

- MIVAAN?

- Úgyám!

Zsuzsika már rohan is a kukoricásba, halámolja a motyóba a kukoricát.  Persze nyakon csap vagy 3 hernyó. Van itt visítozás, meg : Hová tűnt az a tetves állat? - költői eposz.

Zsuzsika is hazavisz 3 kukoricát. Azt mondja lecsekkolja. Ha finom, akkor kijön ide nagy motyóval és viszi a piacra. 

Ez az élet, ezért megérte lediplomázni. Dehát elkap minket a földművelő-kereskedő mentalitás, ja meg a tolvajkodás - nincs mit tenni. 

Hazahozzuk a zsákmányt, mellette hernyók párosodnak a táskánkban, meg a hajunkban, de segáz, földanya megajándékozott minket. 

- Anya, anya! Hoztam kukoricát!

- Vetted? (muter ráérez a turpisságra)

- Hoztam! Kukorica földről!

- Te?

- Igen! Földanya adta! Megfőzzük és megesszük! 

- Háát..

- Szeretném ha megfőznénk! Finom lesz. Ha meg finom, Zsuzsika szerez még.

- Ezt megfőzni?

- Persze!! Ez maga a csoda! Nézz már rá, milyen szépek és nagyok!

- Te figyelj már ez disznóknak van..

- Disznóóknak??

- Igen, ez nem ehető kukorica..

- BASZKI

- Ja, és van egy hernyó a hajadban...