Na rendkívül sportember vagyok (ezt már tudjátok) és hála az égnek Alex is nagyon sportember.
Sőt, ő valójában is az.
Aztmondja nekem tud egy frankó programot.
- Na mondjad!
- Mi lenne ha elmennénk túrázni?
- Túrázni..
(mondanom sem kell, hogy sok sok 12órás meló után másra sem vágysz mint túrázni...)
- Mennyi lenne az a túra?
- Csak 22km-re gondoltunk a srácokkal, laza lesz.
- 22 km...
- Aha, igen annyi. Jó lesz meglátod.
- Nem.
- Mi nem?
- Nem.
- Kevés?
- Sok.
- Ó dehogylesz sok.
- Nem.
- Nem jösz?
- Nem.
Na itt indult el az első NEM a kapcsolatunkban.
Nagy örömködve aztán eltelt 1 hónap, és az én úriember pasasom úgy döntött, hogy meglep 2 hónapos hófordulónk alkalmából. (hát nem igazán voltam elkapatva a témakörben, szóval örültem mint nyugdíjas az Orbán Viktor levélnek.)
- Van egy kis meglepetésem neked.
- Komolyaaan??
- Igen.
- A 2 hónapunkra elviszlek külföldre..
- úúúúú dejóóóó
(nyakba beleugrás, puszik, meg minden hipercuki dolog)
- Akkor elvihetem a nőcimet egy külföldi hétvégére?
- Elllllllllllllllllllllll (Hogyapicsábane?!!)
- És hová megyünk?
- Örülök, hogy igent mondtál. :) A Tátrára gondoltam. Nagyszerűeket fogunk túrázni.
WTF?!
