Májusban volt a szülinapom. Eléggé meghatározta az elmúlt heteimet. Sokszor melankólikus hangulatba kerültem, és bizony ott mocorgott a gondolat, hogy már csak 365 napom maradt huszonévesnek lenni. Jövőre 30 leszek, és szinte sokkolt a gondolat, hogy ennyi az annyi.
Tudom, nem kellene ezen forognom hiszen még "csak" 29 vagyok, de akkor is megijeszt.
Szóval megfogadtam, hogy ez a 365 nap igazán tartalmas lesz, és el is kezdtem ezévi bakancslistát írni.
Elmenni szoliba, műkörmöt csináltatni, elmenni Olaszországba, körbe biciklizni a balatont, elmenni Florence and the Machine koncentre, látni-hallani élőben Paul Kalkbrennert, tetoválást csináltatni.
Igazából ezek naív-tinilányos elgondolások, de pont ez lenne a lényege ennek a 365 napnak, hogy kijátszak minden olyat ami úgy kezdődik, hogy "de jó lett volna ha.."
Ebben a melankóliában és álmodozásban teltek az elmúlt napok. Jó volt kicsit elbújni ilyesmikben. Jól beléjük bújni, és elképzelni milyen jó lenne ott lenni - megcsinálni - megélni.
Ezzel szemben persze szöges ellentétben telnek a napjaim, rengeteget dolgozom, szinte ki sem látok a munkából. Ezekben a hónapokban kifizetik ha túlórázunk, így fejest ugrottam a munka nagy óceánjába. Szinte minden másnap 10-12 órákat dolgozom, ami anyagilag végre egy kis gyűjtögetésre adhat okot, ugyanakkor úgy nézek ki a nap végére mint egy szivacs. Alex és én néha összefutunk reggel vagy késő este a házban, megöleljük egymást aztán nyomás aludni.
Ebben az álmodozós, ám túlhajszolt ambivalens világban élem az elmúlt heteim, hónapjaim. Kíváncsi leszek mi lesz a vége.
A sok meló mellett, meg hogy még izgalmasabb legyen, elkezdtem avonozni is, csakmertcsak érdekelt, illetve mert teljesen leköt. Emellett sokat kertészkedem itthon, bár az igazi tavaszi idójárásnak köszönhetően elég sokat bosszankodom, hiszen az elmúlt hónapok ültetgetős és gondoskodós munkáját, pár perc alatt képes tönkre tenni az időjárás. (Úgyhogy minden kinti bébinövényemet bemenekítettem a lakásba.)
Szemüvegem is lett, így közel a 30-hoz. Szénné trancsíroztam a monitor előtt a szemeimet, így mondtam az optikás néninek, hogy valami nagyon dögös és szexi titkárnős keretet adjon, mindent vagy semmit alapon.
És a jelenlegi favorit:
