Rettegve vártam mikor jön a bejelentett, baromi hideg, esős őszi idő. 

Reggel felkeltem és nem tudtam eldönteni, hogy este van, vagy este van? Az a csodás nyári napfényes bőrödet/szemedet/lelkedet megsimogatós életérzés perceken belül szertefoszlott. 

Látom csepereg az eső, - velem ugyan nem fogsz ki - nekiindultam, hogy én bizony bicajjal megyek egyetemre.

Lemegyek a hűséges társamért, amikor hirtelen elkezd szakadni az eső. Kaptam egy 3 perces kékhalált - namost milesz, gondolkozz, gondolkozz.

Ha elindulok bicajjal, úgy fogok kinézni mint egy elázott veszett menyét, ha gyalog megyek esernyővel, akkor szintén elázott vizipocokként jelenek meg 20 perces késéssel. 

A kurvajóédesanyját az őszi lófasz esős-szeles ellehetetlenítő utazgatásba.

(pedig higgyétek el, ki vagyok képezve, éltem egy kis időt Angliában, szóval én tényleg azt hittem, időjárásban nem lehet újat mutatni.) ...De lehet...

Szóval a kékhalál után újra betöltött a rendszer, visszajöttem a lakásba, leültem és szidtam az eget, hogy miért kell nekem a szakadó eső miatt itthon maradni. Vártam 2 órát, újra nekiindultam, és igen! Mire az egyetemre értem átváltoztam szakadék barlanglakóvá. Egész nap ültem a vizes ruhákban, mert hála az égnek volt olyan hideg, hogy este 6-ig egyik ruhám sem volt képes regenerálódni. 

Este piciny imáim közé foglaltam hogy:

"Ééédesjóistenem, adjál nekem szépnapot, napsütést, ragyogást meg meleget. Ha ez mind meglesz, tudom semmibaj sem történhet, csak jó napom lehet. Lécci lécci!"

Másnap felkeltem, ragyogó napsütés.

Felpattantam hát kicsiny biciklimre, suhantam a reggeli fényben. A hajamat csapdosta a finom szellő, zúgattam a jó zenét a fülembe (éppen a Rudimental - Feel the love Ft. John Newman című nagysikerű nótát. - hallgassad meg, képzeljed el.)

Igen.. most megvárom míg beteszed a számot.

Nem, nem.. ne olvasd tovább.. keresd csak meg a dalt, és hallgassál bele, képzeljed már el!

Na.. bízom a képességeidben, és az alázatosságodban, mostmár tudom beraktad a dalt.

Szóval suhantam tova az elégedettség és a jóidő érzésével.

Tudod éreztem, hogy fiatal vagyok, előttem az élet, lófaszságok. Megérkeztem az egyetem elé, vagyis csak szerettem volna.. Ugyanis a nagy önimádatomban, és suhanásomban:

DOBTAM EGY KURVANAGY POFÁST AZ EGYETEM ELŐTT.

Mindenki látta.

Olyan 150 ember biztos. 

Az ülés belefúródott a gerincembe. A fenekembe meg a lábam. 

A tudatomba meg a keserédes valóság, hogy ezt nálam jobban senki sem csinálja.