Telnek a hetek, de a betegség nemhogy múlna, mégrosszabb. 

Csodálatosnál csodálatosabb köhögőrohamok kapnak el, postán, boltban, munkában, alvás közben, meg kb. mindig ha pislogok egyet. Szóval átalakultam valamifajta idegesítő baktérium tenyészetté. A környéken már tuti azt hiszik valami halálos kórban szenvedek, kerülnek is ki jó nagy ívben. Látom hogy összenéznek: "Szegény kislány."

Rá se ránts -mondom magamban, lényeg hogy egészség legyen. 

Valamelyik nap bementem a zöldségeshez, csak gyorsba, nehogy onnan is kizavarjanak egészségkárosításért.

- Csókolom, csókolom vennék egy kis...

..hát nem sikerült befejezni a mondatot. Elkapott egy igazi traktoros köhögés, de úgy, hogy éreztem, most az életben maradásért játszom. 

Gyorsba el-activityztem hogy LÖKJÉL MÁR EGY POHÁR VIZET MERT IDEHALOK.

A néni csak néz és néz, és látom hogy árgus szemekkel figyeli az almáit, dinnyéit, paprikáit nehogy ráköhögjek. 

VIZET! KÉREMSZÉPEN! ADJON VIZET!

A néni látom vacilál, nemis érti mit szeretnék. 

Na mondom módszert váltok, jól ráköhögök a zöldségeire.

Megijed. Előkap egy poharat, tölt nekem vizet. 

Azzal a lendülettel fogom a poharat és kirohanok a boltból. A néni lefagy. 

A bolt előtt szent tornamutatványt hajtok végre. 

Köhög. Iszik. Lehajol. Köhög. Gubbaszt. Szenved. Iszik. Köhög. Levegőért kapkod. Iszik. Köhög. Köhög. 

Ó ne. 

Odarókázik. 

Igen. Fényes nappal a bolt elé rókáztam. Rá a lábtörlőre. Hát ilyen is van. Vagyis sosem volt, de mostmár ez is van. 

Eléggé megbénult a gyalogos forgalom a bolt előtt, többen aggódó tekintettel vizslattak:

"- Látod Bélám mondtam hogy nagyon beteg már ez a lány."

"- Nézd már azt a szégyentelent, ilyen fiatalon, ilyen részegen! Fényes nappal!"

Kijön a boltos néni, nézi a hányást a lábtörlőn. Nem szól egy szót sem. Látom mondana valamit, de nem mer. 

Próbálnám megnyugtatni úgyhogy legyintek egyet:

- Ne tessék aggódni, nincs semmi gond, lényeg hogy egészség legyen!