Nos, írtam a veszett esténk után a Tominak valami sablon maszlag üzenetet, hogy Kösz az estét pápuszi. 

Na erre jött is az, hogy randizzunk. 

Hát akkor így überhirtelenbe összefostam magam, mert már tudjuk nemvagyok egy randicsászárnő. 

Őszintén szólva fogalmam sem volt, mit akarok én ettől a sráctól, annyit tudtam hogy gecijó volt vele. Viszont.. Randizni azt nem akartam, meghát még kapcsolatot sem, szóval JÓ NAGY SZARBAN VAGYOK. 

Sajnos a srácnak túl jó a szövege, szóval kénytelen voltam összekaparni magam és már aznap találkozni vele.

Bár volt még egy pár problémás terület.. Nemnagyon rémlett róla sok infó, kicsit a külseje is homály maradt, szóval akár vakrandira is mehettem volna. 

Már 45ezerszer megfogadtam, hogy nem megyek randizni, mert ilyenkor sokkot kapok mint a nyuszi a fényszóró előtt. Baromira nem nekem találták ki. (ha nem emlékszel, elevenítsd fel: Gazdabolt vége 2)

Na, hová menjünk, mit csináljunk?  Előkapta ezis a teaházas ötletet..

Én komolyan nemértem, miért kell minden férfinak teaházba elhurcibálni a nőt. (gondolom a nők elvárásként támasztották ezt a teaházas dolgot, mert szép, meg hangulatos, meg gecidrága, meg szinte a bejáratra van írva hogy RANDIHELYSZÍN, amitől ugye szintén sokkot kapok.) Én egy ilyen teaházban oly mély, meditatív hangulatba kerülök, hogy inkább őszintén szólva lefeküdnék aludni, mintsem a legaktívabb, legpezsdítőbb és legizgalmasabb énemet mutassam be valakinek. 

Szerintem fontos a spontaneitás, szóval csajok kreativitásra fel! Sokkal többre értékelek egy csillagos ég alatti borozást, vagy fagyizást, vagy tökömtudja közös kutyasétáltatást, mint ezt a nagyon konkrét MOST NAGYON RANDIZUNK, és bámuljuk erőltetetten egymást, és mosolygunk mint a vadalma a semmitől. Szóval gondoljátok át, mert én mégegy teaházba nemvagyok hajlandó elmenni csávóval, szóval szoktassátok rá őket valami igazán felvillanyozó programra.. Valami életszerűre..

Szóval végül megnyertem a randiháborúmat, és meggyőztem menjünk ki az erdőre, és toljunk be valahol egy jégkrémet. 

Kicsíptem magam mint a kurvaég, izgultam is, meg szitkozódtam, Mi a faszér' kell nekem randizni?

Nagyjából belőtte, hogy az előző este hol hagyott cserben, szóval odajött a házunk elé.

Sikerült elbaszni az időt ilyen hajszárítós művelettel, meg mi a faszt vegyek fel dolgokkal. Szóval kaptam egy sms-t:

"Szerintem sikerült megközelíteni az ojjektumot, de van itt egy gonosztekintetű macska, és engem bámul. Mit tegyek?"

Megérkeztem. Ránéztem. Hát nem vitte túlzásba a randiszerkót.

Póló, rövidnadrág, meg focicipő. Nagyonfasza. Én meg éppen bálba megyek. Szóval ki kell fejlesztenem ezt a spontán-kreatívrandi technikát, hogyha erdőbe mész, meg a közértbe, meg az orvoshoz, meg bótba randizni, akkor mégis mit vegyél fel..

Vettünk jégkrémet, kisétáltunk a tóhoz az erdőben. Leültünk egy padra, ahol olyan laza 10 perc alatt összecsípett 620 szúnyog, mer' ugye azok jönnek a parfümre.. Én meg magamra borítottam olyan másfél litert, úgyhogy kisállatparkot nyitottam a testem közelibe'.

Gondolod mennyire volt izgalmas a beszélgetés.. Mindig aggódtunk, hogy ki üti le hamarabb a másikat a nagy szúnyogirtásban. Szóval kereshettünk távolabbi helyet jégkrémezni, amikoris a jól megszokott módon ÚJRA széttörte a lábam a cípő. 

Szóval eddig és netovább. Leültünk valami csövesek által fenntartott padra, és akkor jól elkezdtük ezt a randizást.

Kiderült hogy van neki 120 testvére, és egyik se normális. 

Aszondja:

- Hát a nővérem állandóan iszik.. 

- Komolyan?

- persze.. van neki 3 gyereke.. hát még jó hogy iszik..

Szóval el vannak szórva a degenerált poénok, amiken jókat nevetek.

Kiderül hogy 31 éves, saját kéró, fasza fizetés, nincsenek feldúlt exek, gyerekkori traumák, nem vált el, nincsen dugigyereke, nem lelkibeteg, épelméjű, normális, okos, szóval így faszán nagyon egybevan. Azt is elmondja, hogy ő már totálba készenáll gyerekre, meg asszonykára szóval komoly kapcsolatot keres, nem akar szarakodni. Kicsit el se hiszem amit mondd, dehát így szép ez. 

Aztán rám kerül a sor, és kérdezget rólam.

Fényszórós nyuszi üzemmód beindul, bekussolok, zavarba jövök. Mit is mondjak magamról..

Szóval onnantól hogy nálam a labda, sem szórakoztató, sem jófej nemvagyok. Ajánlom is zúzzunk haza, mer hideg van, meg szúnyogvan, meg fáj a lábam. 

Lerúgom a topánkám, megyek haza mezitláb, feszengés meg lószar. 

Hihetetlen de igaz, továbbra sem adja fel, megint bepróbálja azt az elköszönős csókot. 

(Én meg továbbra sem szeretném ezt, nem tartok itt. Kivárok. Majd akkor kavargatok, ha már tudom tutira, hogy akarom a másikat)

SZÓVAL: centrifugális erő beindul, kitérek, elfordulok, bemozdulok, arrébb tessékelem, elirányítom, levitálok. 

Mostmár látom kezdi felbaszni magát, éljenek a türelmetlen férfiak, meg éljenek a lelkisérült lányok. 

- Figyelj, nem egyezhetnénk ki egyelőre egy ölelésben?

Látom hogy néz rám hülyén, de kitárja a karjait, és jól megölel.

Megölelni faszakirály, szóval úgy is maradok laza negyed órára. Aztán.. valami nemstimmel..

Valami idegen létforma "üti fel a fejét" a lábamnál.

És láss csodát, áll a dákesz. Elkezdek röhögni, ő meg hihetetlen zavarba jön.

Jól berág, otthagy.

Utána szaladok, jól megmondom hogy ne haragudjon, de újra tizenévesnek érzem magam. (a mellékelt ábra mutatja, hogy ő is)

Szóval cuki a srác, lett nagy röhögés, éljen a férfi, meg a bioritmusa. 

Gondolta, a nagy nevetgélés közepette mégiscsak összejöhet az a csók téma, amit nekifutásból újra elutasítok. Úgyhogy újra berág, sarkon fordul és köszönés nélkül otthagy. 

Én meg állok mezítláb a ház előtt, és nem értem miért kellene első randin szétsmárolni a világmindenséget. 

Nézek bambán.. Eztis elbasztam?

Folyt. köv ;)