Szerintem imádni fogjátok a következő részeket, vagyis törekszem, hogy Ti is imádjátok annyira mint én. :)
Elég hajtós heteken vagyok túl, ezért nem is írtam mostanában. Volt itt pörgés, délelőtt egyetem, délután meló ezerrel, családi szir-szarok, barátoknak futó-félórák, és a végére, egy megcseszett-megpihent pillanatom sem maradt.
Aztán fűzögetett már jóideje az Alex, hogy zúzassam le a kis picsám Pöstre.
Az Alexet már laza 2 éve nemláttam. Még a trógerkorszakos sörözős időkből ismerem, de akkor sem volt túl jó vége..
De ő csak írt nekem hétről-hétre, hogy ugyan menjek már le egy hétvégére kikapcsolódni. Na jó, üsse kavics, egy kis aktív pihenés nem árthat meg. Pestet utálom, de szarok rá, legyen.
Van-e valami kívánságom? - kérdezte
"Iktass be 1-2 üveg rosét és nemlesz baj."
Összeszedtem magam, irány Pöst, leszállás Zuglóban.
Örömmel konstatáltam, hogy itt 56' óta semmi sem változott. Az első percben kb. 3 hajléktalan támadt le, de nyugi kivédtem.
Alex sehol.
Húazannya blogsztori gyanús ha ittragadok.
Aztán a szakadt megállóban elkezdett fényleni valami/valaki. Nézem, nézem. Jé ez az Alex.
Fullos drága cumóka, ármáni ing-gyanús a helyzet. Hát kicsit alul öltöztem Alexhez, Zuglóhoz meg túl.
Segáz megoldjuk.
Nyugtáztam, hogy az elmúlt években Alex feltört mint a talajvíz, csak kicsit éreztem magam hülyén.
Megmutatta a szép kis lakását, meg a csodálatos villányi és szekszárdi roséját.
Menjünk le a Margitszigetre, igyuk meg ott.
Húúú hát én még nem voltam a Margitszigeten, szóval örömködés az volt. Mire eljutottunk a szigetig, elfogyott a boraink fele, és kellően mókamester hangulatba kerültünk.
- Az ott a mi buszunk, jó lenne nem lekésni!!
- Komoly?
- Aha! Futás!
Elkezdtem rohanni, mint akinek lopják az anyját, a busz felé.
...Csak vicceltem... lőtte el Alexúr.
Gyakorlatilag majdnem telibefejeltem a buszt a nagy rohanásban, de nembaj, lényeg hogy viccelt.
Megálltam a busz mellett, lihegtem mint a vadállat, még káromkodni, meg nevetni sem volt időm. Látom Alex mellém ért, és szépen komótosan felsétál a buszra.
- Te most szivatsz?
- Nem.
- Ez most mégis a mi buszunk?
- Igen.
- De az előbb aztmondtad vicceltél!!
- A mi buszunk, csak még negyed óra van az indulásig... Felszállnál azért?..
..óóóóhogykapdbeazt a jónagy lópéniszt amire gondolok..
Szóval így kezdődött a Pösti mókatár.
Megérkeztünk Margitanyó szigetére. Leültünk a stégre, volt itt rendkívüli Rosalindás - Homok titkais - Esmeraldás szappanoperás romantika. Fények a vizen, borospoharak, jó ízes kacagások.
Elrepült felettünk vagy 620 vadliba (DUPLA W-ben), ami nagy-nagy szerencsét jelent. Lányos hóbortom egyik vágyálma a fejem felett elszálló vadliba raj.
- Figyi Alex! Betehetem a gyújtóm a zsebedbe? Félek hogy beleejtem a vízbe.
- Ha kapok érte egy puszit.
Óhogybasszameg a nyugodt pihenés, hát nemhiszem el, dicsak egy férfi puszit kér.
Najó üsse kő, tessék.
-Adhatok énis egyet?
Hát jó.
Na így kezdődött az ALEX SZTORI.
Az Alex laza 3 és fél perc után (keményen boros mámorban) bekérdezte, nem e leszek a barátnője.
- Hát Alex, erre most így had ne válaszoljak már, hót' ittasak vagyunk, majd kérdezd meg holnap.
Kóvájogtunk a stégen, néztük a vizet, nyomattuk a hirtelen-kreált romantikát.
- Üljünk már le Alex, mert beszédülök itt a libegős, bolyongós, mozgolódós, hullámzós stégtől.
Leültem.
Leült.
RECCS.
CSATT.
Alex beleült a borospohárba.
Na így kell ezt csinálni, ez a fiú pont hozzám való lesz.
- Nézd már meg a fenekem, szerintem vérzik!
- Ne szivass már!
Az Alex fenekén egy lyuk tátongott.
- Kiszakadt a nacid. Meg az alsógatyád is.
- Nézdmármeg vérzik-e!
- Mégis hogy?
- Dugd be az újjad!
- A fenekedbe?
- Ahol a lyuk van.
- Háááát.
- Dugd mááár bee!
Szóval találkozásunk első estéjén jól benyúltam az Alex nadrágjába, és végigbolyongtam az újjammal a vérző területeken. Rendkívül impozáns jelenség lehettünk a mólón, ahogyan kutatok egy férfi fenekében.
Vettük a bátorságot, és inkább hazaindultunk vérző fenekű cimborámmal. Hazafelé menet betoltunk egy pizzát, és királyság volt.
Mondjuk csak addig volt királyság, amíg fel nem ébredtem hajnal 5-kor, hogy én bizony GECISZARUL VAGYOK, szóval inkább ki kéne menjek a mosdóba meditálni, mert még mindig imbolygó stéget vizionáltam magam köré.
Felkeltsem? Ne keltsem? Hányjak? Éljem túl? Aludjak? Ne? Konyhában? Mosdóban? Erkélyen?
Megszavaztam a konyhát, ahol átértékeltem az életem, meg ezeket a borozásokat. Nyomtam egy másfél órás relaxot a konyhaszéken. Hogy miért ott, és nem az ágyban, azt ne kérdezd. Reális cselekvést ittasan ritkán produkál az ember, vagyis Én.
Reggel felkeltem mint a mosottszarhugy-ócskakihánytlószar. Ilyenkor kifejezetten jó arra ébredni, hogy figyel két éber szempár.
Laza 1-2 óra alatt túllendültem a reggeli sokkon, és kezdődhetett az újabb nap.
- Mit szeretnél ma csinálni? Azon kívül hogy járunk?
- Hogymivan? (Ez most tényleg azt gondolja velem szeretne járni? A vérző kis popsijával, meg az én übermásnapommal?)
- Járni? Halaszthatnánk ezt megintcsak későbbre?
- Éppen lehet.
- Na mit szeretne a kisasszony ma csinálni?
- Hát mondjuk hajóznék a Dunán. (tudom hogy merész így elsőre, de basszameg, 2 évente egyszer járok Pöstön, akkor is csak a Parlamentben, mert szakmázni azt kell.)
-Okés, akkor hajózunk.
FUCKYEAH (érik az a járás)
Az Alex az rendkívül intelligens, úriemberes dzsentlömen, szóval elvitt hajókázni.
Vagyis ezt megelőzte 4 és félóra eltévedés, ami "Dunaparti séta" fedőnévvel lett eladva, de olyan 2 óra bizonytalan jobbra-balra nézegetés után rájöttem, hogy az Alexnek fogalma sincs, hogy honnan indul a nekünk szánt hajó. A 3.óra eltelte után felvetettem tudja-e hová tartunk.
Természetesen tudja, csak várni kell még, amíg a GPS a telefonban belövi a pozíciónk. Namost 4 óra eltelte után, az egész 21. századot, meg az okostelefonos baszást belekúrtam volna a Dunába.
Az 5.órához közelítve, felvett minket egy DKV-s ladik, és jól elhajókáztunk egy másfél órát.
Megfogta a kezem.
Én meg ettől rendkívül Rose-nak éreztem magam a Titanicból, és nagyonhirtelen: egy tök szerencsés lánynak.
Ebédeltünk, napoztunk. ittnemtudok vicceset írni.
A hazaút is tartogatott egy teljesen spontán 3 és fél órás városnézést.
(Alex erről is állította hogy tudatos, csak itt már nemtudtam butaszőkésen bólogatni, szóval megmondtam, hogy KAPSZ EGY FÉLÓRÁT HOGY HAZATALÁLJ LESSIE, VAGY HÍVSZ EGY TAXIT.)
Inkább hazatalált.
Este volt már, zuhanyzott.
Nagy dübbenés.
Elcsúszott a kádban.
CSATT.
DURR.
RECCS.
Kacagás. Szeretem.
