Elérkezett a Ricsivel elkövetett tradicionális éves fesztiválozás. Az elmúlt években nagy változáson mentünk keresztül, ugyanis már nem veszünk 300 ft-os bort és adjuk le a ruhatárban. Már teljesen önállóan vásárolunk a benti standokon.
Az első sokk akkor ért amikor rájöttem, hogy ez egy "készpénz mentes" fesztivál. (csak kártyával lehet odabent fizetni) Aki ezt kitalálta tuti soha életében nem fesztiválozott még. Természetesen kártya nem volt nálam. így legalább Ricsi fizetett.
Én elhiszem hogy a világ változik, és változni kell vele, de az isten szerelmére ez egy fesztivál!? Miután beljebb lépkedtünk, szintén megrázó élmény volt látni, hogy már teljesen más az emberek összetétele. Családok pici gyerekekkel, új - picsába gyűrt rövidnadrágos fekete toppos kisjányok, koravénné sminkelve. Izomgyúrka gelesztás fiúcskák cicije-kint atlétában. bár ez egészen tetszett
Nehezen találtuk meg itt a helyünket, mert egyetlenegy hasonszőrűvel találkoztunk csak, Ritu barátnőmmel az egyetemről. Ritu amikor meglátott örömében hozzám szaladt, amitől megijedtem és magamra borítottam a bort. (jobb félni mint megijedni alapon)
Voltunk Zagar koncerten, de elég langyi volt. Aztán voltunk Cloud9-on, ami az év eddigi legjobb koncertjének bizonyult. Ricsi kiugrálta magából a szart is, én meg a másfél liter fröccstől távolba bámulós hangulatba estem.
Az este további részében határozottan éreztem hogy öregszem, mert csak topogtunk ide-oda. Voltunk totyogós diszkóban ahol a minimal house a hangszórókból beledübörgött a tüdőmbe. Mivel a körülöttünk táncolók IQ-ja sajnos nem érte el az 50-et, illetve mert 5 percenként a cipőmbe locsolták a csapolt sört, beadtunk a kulcsot.
Hát ez van, öregszünk.
Azt mindenképpen el kell mondjam, hogy az IQ-tlan diszkóban mellettem táncolt Chris Lawyer amitől újra 15 éves tininek éreztem magam. 5 percenként szelfit akartam készíteni vele, de Ricsi mondta, hogy ne legyek már ekkora zseblámpa, úgyhogy inkább hagytam.
Hazafelé sem ettünk már minden zsírban tocsogós vackot pedig milyen jó lett volna mert vigyáztunk az alakunkra. Sőt, a hajnali hazaséta helyett nagyvilági emberekként taxiztunk haza.
Hát itt tartunk.
