Keljünk át.

Valami ilyesmit jelent az Attraversiamo.

Az ízek, imák, szerelmek című nagysikerű, melankóliában és elgondolkodásban úszó filmben hallottam először. Rendszerint előjön ez a kifejezés az életemben.

Viszont most sokkal inkább aktuálisabb mint bármikor máskor.

Azthiszem sikerült legyőznöm magamban a szar is ízetlen korszakot. Az elmúlt 3 hónap nagyon rögös volt, mind párkapcsolatban, mind a munka, a költözés, és városváltás tekintetében.

Aztán a múlt hétvégén azon kaptam magam, hogy béke van bennem. Hazautaztam egy pár napra augusztus 20.-a örömére. Kivettem 2 nap szabit, és csak magammal foglalkoztam. Mászkáltam Ricsi barátommal a Virágkarneváli forgatagban, jól leégtünk néztünk tüzijátékot, és elmentünk az egyik este inni is.

Napközben rengeteg filmet megnéztem. Természetesen atom lehangoló drámákat. (Imádom a drámákat, de ezeket csak akkor tudom nézni, ha lelkileg rendben van minden.) Mivel legalább 4 ilyen halálosbeteg-meghalós-szenvedős-szomorú-sírós filmet megnéztem, rájöttem hogy totál jól kezdek lenni. Van idegrendszerem ilyen filmeket végignézni, és elgondolkodni rajtuk. Nagyon jó volt, imádtam. Közben levest szürcsöltem, és popcornt ettem. Muter néha bejött hozzám, beszélgettünk, szóval tényleg nagyon meghitt volt.

Elmentem a könyvtárba is, ami minden debreceni hazautazásomkor rituálévá vált. A könyvek világa volt az, ahová itt pesten igazán el lehetett menekülni, szóval elkezdtem falni őket. Az utóbbi években nemnagyon volt időm csak úgy hobbiból olvasgatni. (most sincs, de szakítok rá időt, ha tetszik ha nem.)

Igazi kincsekre találtam itt az elmúlt hetekben. Elolvastam a Papírsárkányok című könyvet, ami az elmúlt 10 év legmagávalragadóbb könyve volt. Nagyon drámai, elgondolkodós, az első lapjától kezdve letehetetlen könyv. Sokat tanít az emberségről, mindenkinek nagyon ajánlom. Szerintem főleg férfiaknak szól, legalábbis minden férfinak el kellene olvasnia. Egy Afganisztánban élő testvérpárról szól. Nagyon tetszett, hogy nem volt kiszámítható a könyv, legalább kétszer sírtam is. Olvasás közben még soha életemben nem sírtam, szóval tényleg odavert. Az író iszonyat jól ír, szóval el kell olvasnom a többi könyvét is.

A másik könyv ami nagyon tetszett a Tedd meg magadért. Igazi nőknek szóló könyv. Pont annyira laza és könnyed, mint amilyenre szükségem volt. A történet azzal kezdődik, hogy felgyógyul a rákból a főszereplő, és a barátnőitől ajándékba kap egy elég vad utazást. Ő cserébe minden barátnőjének ad egy feladatot. Természetesen olyanokat, amiket nehezükre esik megvalósítani ilyen, vagy olyan okok miatt. Ez is nagy felismeréses könyv volt, szóval hajrá. :)

Most a Mielőtt megismertelek című csodát olvasom. Ez is letehetetlen. Szóval óriási mákkal sikerült könyveket választanom mostanában.

Nagyon jó volt felfedezni újra, hogy a könyvtár nem csak azért van, hogy szakirodalmat szerezz a vizsgáidhoz, hogy kötelező jeleggel fénymásolj belőlük, hogy rohanj és megszerezd a kulcsfontosságú irodalmakat a szakdogádhoz, hanem azért is, hogy kikapcsolódj, és megtaláld a szívedhez legközelebb álló olvasnivalókat.

Valahol itt a könyvtárban éreztem meg először, hogy megvan a maga szépsége a felnőtt létnek, a tanulásmentes időnek. Végre a saját szórakoztatásomért olvasok újra, és nem azért, hogy mérföldkövekként átrágjam magam a legfontosabb tanulmányokon.

Mostanában a munkában is enyhülni látszik a helyzet, már nem basznak fel a cuki munkatársak, és kezdek egyre inkább szót érteni velük. Ehhez hozzátartozik, hogy sokkal önállóbb lettem, kevésbé vagyok stresszes, és már egészen magabiztosan tudok csinálni nehéz munkafolyamatokat. Már többször meg is dícsértek, méghozzá pont olyan munkák kapcsán, ahol 50 fajta kamatot kell számolni, és elmondhatatlanul nagy összegekről van szó. Emiatt igazán büszke vagyok, mert alapjáraton ha számokat látok szédülök. :)

A másik nagy újdonság, hogy Alex és én mostanában jól vagyunk. Azthiszem megtaláltuk újra az egyensúlyunkat. Ehhez rengeteg indokolatlan vitán kellett átmennünk, ajtócsapkodós elköltözős szarokon át. Aztán valahogy rájöttünk, hogy egyik vita sem ér annyit, hogy fél óránál többet szánjunk rá. Emellett a helyzetünkön sokat segített, hogy elkezdtünk újra gőzerővel házakat nézni.

Munka után megnéztünk 4-5 házat egyhuzamban minden második nap. Lejártuk a lábunkat, mosolyogtunk kényszerűen ingatlanosokkal és eladókkal, amíg végül, úgy tűnik megtaláltuk az igazit.

Az, hogy munka után nem önsajnálatban és magányban fetrengtem, hanem helyette közös programként, mégis csak közös célként házakat néztünk rogyásig, nagyon jót tett nekünk.

2 napja már annyira hiányzott ez a fajta kimerítő mászkálás, hogy hazagyalogoltam Istentudja honnan. Természetesen eltévedtem, és idegeneket kellett leszólítgatnom, hogy pontosan hol vagyok, és hogyan is jutok haza. Ezt is imádtam, volt benne felfedezés meg Élet.

Egy pár napja szintén felülmúltam önmagam, ugyanis Alex testvérének - Daninak - segítségre volt szüksége. Egy hete műtötték a térdét, mert kosarazás közben a térde szétloccsant a betonon. Ezen apropóból a műtét után véralvadásgátló szurit kellett kapnia 10 napig, de a barátnője elutazott mikor máskor? így a mi segítségünket kérte. Bár eléggé tartok az ilyen injekciós dolgoktól, bevállaltam hogy megcsinálom. Még soha nem adtam szurit senkinek, főleg nem valaki HASFALÁBA, és főleg nem akkor, ha az illető a sógorom.

Látnotok kellett volna az arcát amikor elmondtam, hogy még sosem csináltam ilyesmit.

Ő is nagyon félt, és énis. De megcsináltuk. Miután beadtam kivert a víz, és szarul lettem, de igazán büszke voltam magamra.

A másnapi szuribeadás már könnyebben ment, gondoltam is hogy beállítok egy perverz nővérke jelmezben, de mégsem lett volna helyénvaló pont a pasim testvérét megviccelni ilyesmivel. vagy pont őt kellett volna?!

Az utolsó hírem pedig, hogy hosszú várakozás után megvettem az első luxuscikket a fizetésemből. Vettem egy csodálatosanszép telefont, egy Samsung Galaxy S3-at. Már nagyon régóta vágytam rá, mivel sajnos nincsen pesten számítógépem. Néha Alex laptopját tudom használni, de nagyrészt a kapcsolataimat az ősrégi telefonomon élem. Már jó ideje nagyon idegesítő volt egy kis képernyős telóról emaileket olvasni, és az ismerőseimmel beszélgetni. Szóval beadtam a derekam. Nagyon jó volt érezni, hogy nem függök senkitől, csakis az én belátásomon múlik, áldozok-e erre a fizetésemből. Nekem a telefonvásárlás nem csak telefonvásárlást jelentett, hanem azt is, hogy egy kicsit megízleljem az új életem adta örömöket.

El is döntöttem, hogy csinálni fogok vele soksok képet. Mindenfélét. Lássátok az elsőt az erkélyünkről. (Természetesen még van hová fejlődni)

Azthiszem az elmúlt hetekben kicsit kinyílt az adóvevőm a jóra, és mintha a szürke fellegek távolodnának a fejem felől.

Ja és mégvalami.. Voltunk esküvőn. Van valami újfajta divat, miszerint nemcsak a menyasszony csokrát dobják el a csajoknak, de mostmár a pasiknak is eldobják a menyasszony harisnyakötőjét. Én atombéna módon nem kaptam el, de Alex megmentette a becsületünket és elkapta a harisnyakötőt.. Szóóval ő lesz az új vőlegény. ;)

Apropó. tényleg az utolsó.

Voltam templomban. Volt egy olyan érzésem, hogyha új városba költözöm, valahogy le kell jelentkezzek az adott helyen Isten előtt. butaság, baromság, Isten mindenhol ottvan, stb.

Végigpityeregtem az utolsó sorban a misét, hazafelé menet pedig adtam egy hajléktalannak pénzt. Jóvolt. 

Attraversiamo.

https://www.youtube.com/watch?v=wJdgkyOzWOs