Mostanában egészen új dolgok történnek velem. Lehet a nagy nemet mondás, meg boldog akarok lenni életfilozófiának köszönhetően. Úgy döntöttem felhívom magamhoz a munkatársakat, akik már nagyrészt barátnőkké váltak.

Persze minél többet melózol, annál távolabbiak lesznek a barátságaid, kicsit a mélységek is eltűnnek.

Már tök régóta szerettem volna egy csajos estét nálam, több apropóból is.

Muteron kívül még egy barátom, vagy ismerősöm sem járt nálam, így már kezdett furdalni a kíváncsiság, hogy vajon mit szólhatnak a kis házikónkhoz. Ezenkívül mindenképpen akartam egy ilyen igyunk már egy isteneset estét is.

Szóval megbeszéltem a csajokkal, hogy meló után feljönnek hozzám és ISZUNK.

(El sem tudom mondani mennyire hiányoznak a héderelős, bebaszcsizós, délig alvós évek)

Én hazarohatnam, kicsit összepakoltam a dolgokat, embert varázsoltam magamból az egész napi meló után.

Csináltam melegszendót, gyújtottam gyertyákat, szóval próbáltam megadni a módját a vendégvárásnak.

Később megjöttek csajok, izgultam is mint az állat. (tuti öregszem)

És tök ledöbbentem, mert oda meg vissza voltak a házunktól.

Egy csomó ilyen volt hogy:

"de szééép a házaatoook"

"de szívesen laknééék itt"

"milyen szép tisztaság van itt nálatok"

És ez bizony kurvajól esett.

Aztán az este csúcspontja volt (az iváson kívül) hogy az egyik lánnyal amikor ketten maradtunk, rám nézett és tök őszintén azt mondta:

"Nagyon szép életet építettetek itt fel. Tényleg szívből gratulálok nektek. Nagyon szépen éltek itt."

És akkor nekem tényleg párás lett a szemem, mert ekkor kaptam először visszaigazolást a kis életünkről.

Ez egy fontos csúcspontja volt a januárnak. (örültem ennek nagyon, mint majom a farkának)

Aztán történnek velünk szépen a dolgok, ugyanis Alex lakást szeretne venni.

Szóval valószínüleg megvesszük életünk első lakását együtt.

Engem ez nagyon felkavar, mert roppant szegény családból jöttem, és még nem is volt olyan rég, amikor nekiindultam Budapestnek 2 bőrönddel. Most pedig megvesszük életünk első hitelmentes lakását.

Ez kuurrrvaanagydoloooog. Szóval néha elkap az eufória, és napi háromszor mondok hálát azért, hogy az Isten éppen ide dobott le a bolygón, pont ezekbe a helyzetekbe, pont oda ahová kellett.

Ígyhát beindult a lakásnézegetés is, ami első nekifutásra abszolut nem egyszerű folyamat.

Nemsokára jönnek ingatlanos kalandjaink. :)