A legutóbbi bejegyzésemben leírtam, hogy mennyire kusza lett minden az életemben mostanában. Jelentem, mostanra egészen kitisztult az ég, és tisztábban látok mint korábban.
A munkahelyemen a feladataimmal egészen jól elkezdtem haladni, baromi büszke voltam, hogy minden határidős munkámmal szépen a tervezettek szerint végeztem. Az is óriási öröm, hogy lassan az embereim kezdenek befogadni, lassan mindenki megismerte a másik határait. A dühöngő ügyfelek sem okoznak már problémát, szerintem egészen szépen kezelem őket. Kaptam sok felelősségteljes melót, pl. pénzügyi kimutatást csináltam a cégünk vezérigazgatójának. Tényleg nagyon büszke voltam magamra.
Alex és én az utóbbi időben kimozdultunk egy kicsit, elhagytuk a koszos pestet és elmentünk a hegyekbe. Barlang túrára mentünk a Pál-völgyi barlangba, aztán lógattuk a lábunkat Szentendrén. Ezen a napon több órát aludtam egy isteni mezőn a hegyek között. Abszolút nem érdekelt, hogy körbezsonganak a darazsak és katicák másznak a fülembe. Teljesen Buddhaként ébredtem, és még napokig tartott ez az áhitat.
Alex amúgy nagyon jó társam az utóbbi időben, rengeteget segít nekem az ügyesbajos dolgaimban. Volt hogy hétvégente behúzódtam a szobámba és dolgoztam, ő pedig takarított és főzött. Mivel sosem úszom meg ezt a tanulás dolgot, megint vizsgáznom kellett ebből-abból, és a tanulás kapcsán is tudtam rá számítani. Szóval jó ember nagyon, szeretni kell, ezvan. :)
A barátok terén sok fejlemény történt, nem igazán happy end lett a vége. Megfogadtam, hogy igyekszem helyre állítani a "nem túl napfényes" barátságaimat akikkel eléggé eltávolodtunk egymástól. Rengeteg energiát tettem bele, minden programom elé állítottam a velük való találkozást. Minden létező alkalmat megragadtam, hogy velük legyek, és visszamazsolázzam azt, ami eltűnni látszott. Teljes erőmmel igyekeztem, Isten látja lelkem. Ennek ellenére ugyanazt a közönyt tapasztaltam amit már jóideje, így bevallom derekasan eltört a mécses. Kiöntöttem a szívem a barinőnek, elmondtam hogy minden mekkora szar lett, és szeretném ha figyelne rám, mert szükségem van rá.
Ennek ellenére csak hideg/üres/semmilyen/semmitmondó szavakat és tekintetet kaptam. Na ekkor világosodtam meg végérvényesen.
Itt nem mostanában tűnt el a barátság, hanem valószínüleg már nagyon régóta elmentünk egymás mellett. Kinőttem ebből a barátságból, sajnos már nem tudok naphosszat szarós/hányós/fingós vicceken röhögni.
Ehelyett borzasztóan nagy igényem van a mély kapcsolatokra.
Az egyik reggel úgy keltem fel, hogy már nem érdekel az egész, fényt/szeretetet/kismacskákat/pónilovat meg szivárványt küldök az exbarátnők felé, és istenvele mindenkinek.
Iszonyatosan felszabadító érzés volt, mintha 5 tonna súlytól szabadultam volna meg.
Alex az én nagy tanítóm azt mondta: "Csak járj nyitott szívvel baby, és hagyd a többit a francba"
Imádom, hogy Alex 2 és fél mondatban megoldja azokat a dolgokat amiken én hetekig forgok. Az ő szájából minden olyan természetes és egyszerű. Szeretnék ilyen természetesen egyszerű lenni.
Amúgy pár hét és 30 éves leszek. Lassan eltelik a híres 365 nap. http://namajdmost.blog.hu/2015/05/25/365_nap_100
Eléggé stresszben voltam miatta mostanában, mert mindenfélét akartam szervezni, de az isten se akarja, hogy összejöjjön. Elég labilis is voltam érzelmileg ilyen szülinapos/barátos szervezkedéshez, úgyhogy végül elengedtem ezt is. Kivettem egy nap szabit, Alex és én kiülünk a szentendrei dunapartra és borozunk majd. Ennyi lesz, több kívánságom nincs. :)
mondjuk egy autónak örülnék
