Nagynehezen sikerült valamennyire megszokni a Pesti életet. Olyan gyorsan húznak el a napok, szinte észre sem veszem hogy eltelt 1 hét, aztán mégegy, aztán mégegy. Kicsit örülök is neki, mert ez azt jelenti, hogy már régebb óta dolgozom itt, hogy túléltem már sok hetet, stb.
Kicsit még mindig ilyen túlélő üzemmódra vagyok kapcsolva, de már valamennyire ez is oldódni látszik.
Valamelyik nap óriási vihar volt itt nálunk. Alex és én mezítláb kiszaladtunk az utcára, és csak áztunk és áztunk a nyári zápor alatt. Mennyei volt. Aztán bebújtunk az ágyba és négercsókot eszegetve néztük bentről a vihart. Pazar volt, én mondom. Az egyik legjobb közös pillanatink egyike az elmúlt másfél hónap alatt.
Mostanában ha hazajövök Alex még nincs itthon, így felhangosítom maxra a zenét, jól nyitvahagyom az ablakokat hogy minden szomszéd hallhassa, és táncolok meg éneklek mint egy állat. De tényleg mint egy állat. Sokat segít levezetni a stresszt, meg kicsit feloldódni mire Alex hazaér a melóból.
A nagy kedvencem mostanában ez: https://www.youtube.com/watch?v=maxtQ9Gptrg
Hihetetlen mutatványokat vagyok képes táncolni rá. Nemis tánc ez, inkább valamifajta ősi paranormál transz. Imádom.
Amúgy nagyon hiányzik a tánc is, régen nyomtam ezerrel a Hip-Hop-ot, mostanra meg teljesen legatyásodtam. Sajnos itt pesten bőség zavara van, minden tánciskola kampányol, hogy hozzá menjél gecisok pénzért táncolni. Természetesen csak szeptembertől, addig meg hízlald a segged.
A pesti életemen sokat könnyít amúgy, hogy azthiszem igazi barátra leltem itt fent.
Lilinek hívják, és ugyanott dolgozik ahol én. Jóarc csaj, ilyen kicsit Depeche Mode-os, gótos, fekete-fehérben járó, nem teljesen százas lány. Mostanában vele tudom megvalósítani azt, ami Debrecenből a legjobban hiányzik. Random módon találkozunk meló után, sörözünk és csak dumálgatunk a semmiről. Sokszor szavalunk csakúgy verseket egymásnak, zenéket mutogatunk, és hajlandó velem kiülni az erkélyre este borozni.
Egyik este például azon kaptam megunkat, hogy ugrabugrálunk az erkélyen, a velünk szemben lakó néni pedig keresi a szemével hogy éppen kit jelentsen fel.
Szóval Lilivel igazi tinilányos barátság kezd kialakulni, amire igazán nagy szükségem van.
Aztán ittvan még Vera, aki igazi pufók-cukiság. Nagyon jó humora van, állati jófej csaj, és titokban mindig segít a melóban. Szóval magamat is megleptem ezekkel a hirtelen barátkozásokkal, pedig bizonyos szinten nehezen megközelíthető, és antiszoc tudok lenni.
Valószínű feltűnt hogy a lakásvásárlásról mostanában nem sokat írok. A tulaj aki eladná nekünk a vityillót, húzza halasztja az adásvételt, és mindenfajta mondvacsinált indokokkal mindig kér 1 2 3 4 5 hét haladékot, amitől természetesen eléggé bepöccentünk. Abszolút az az érzésünk, hogy a fasszopó geci bácsi nem is akarja eladni a házát.
5 hónap idegtépő meló volt megtalálni ezt a házat, erre a gyíkarc bácsi csak ül a seggén. Mintha nem kellene neki pénz. KI A FRANCNAK NEM KELL A MAI VILÁGBAN PÉNZ? Szóval nem értjük.
Alex bekeményített, és ultimátumot adott a mocskos szarházinak bácsinak, hogy vagy jövőhét péntekig megejtjük a kulcsátadást-fizetést, vagy köszönjük nem kérjük a házat.
A válasz az volt, hogy szeptemberben kiköltözik. Amire Alex meg aztmondta, hogy köszönjük nem kérjük így. Szóval lesz mivel foglalkozni ezután is..
Amúgy a legutóbbi Campus fesztiválozós alkalommal összefutottam egy volt barátommal. Nem a szívfacsarósan, már sokat hallottunk róla expasival, akinek már családja van meg gyereke, meg basszameg a kurvaanyját tróger, hanem ez egy másik. (najó énsem voltam szűzmária, szóval egy két exbarátos sztori még feljöhet..)
Szóval találkoztam ezzel a pasival, akivel anno elég nagy vehemenciával (vele is) szedtük szét egymást.
(Őt kifejezetten irritálta, hogy én egyetemre járok, meg tanulni akarok, és elképzelése volt, hogy én lenézem őt mert ő a nyomdában dolgozik évek óta. Őszintén szólva abszolut leszartam ezt a nyomda dolgot, egybekötve a ki a tanultabb kérdéssel, de ő állandóan akkora problémát csinált belőle, hogy rájöttem komoly gondjai vannak önmaga elfogadásával. Ígyhát a rengeteg veszekedés, meg vita vége az lett, hogy azt mondta, jobb lenne ha szakítanánk mert úgy érzi, egy következő veszekedéskor már nem fogja tudni visszafogni magát, és meg fog ütni. Na többse kellett szakítottam is gyorsan. Persze ettől ő überdurci lett és jóhamar a szemem láttára összejött egy mezei birkával, aki olyan egyszerű volt mint egy szög, és éppen a 8 osztályt kezdte.)
Szóóval találkoztunk a fesztiválon sok év távlatából újra. Mivel be voltam nyomva, nagyon kedves-vicces-dögös voltam vele, egész jót dumálgattunk.
A hiúságomnak pedig borzasztóan jót tett, hogy a napokban elkezdett írkászni nekem a neten.
Exbarátnő pacsi, rábasztál haver!
