Talán ott követtem el tavasszal a legnagyobb hibát, hogy mindenfajta növényt ültettem az erkélyre. Az elmúlt hónapban rengeteg mezei poloska jelentkezett be az erkélyünkre, ezzel meghiúsítva minden közösségi programot, laza olvasgatást, esti égbolt nézegető merengést, borozgatást.

Minden gyerekkori rémálmom valóra vált az elmúlt hónapban a poloskák érkezésével. 

Ezek a repülő vackok óriási erővel csapódnak az ember testének.

Kis ocsmány lábaik vannak, nagy csúnya szívó szervvel. 

Amikor a virágaimon napoztak, éreztem hogy az ökoszisztéma csodálatos részese vagyok, és hálás nekem minden bogárka, hogy itt lehet. Őértük pedig a pókocskák és denevérek hálásak. Így éltünk mi csodás szimbiózisban, addig amíg ezek az átkozott kis gecik bogarak nem kezdtek el komoly támadást indítani ellenem. 

Alattomos módon elkezdtek beszállni a lakásba, és kurvanagy koppanásokkal jelezni a plafonon hogy itt vannak.

Alex nem valami nagy bogár hajkurászó, fél óráig nézi őket amíg rászánja magát az öldöklésre. Én ezalatt mindig sokkos állapotba kerülök, és mindig eljutok addig a pontig amíg a bogár elkezd kergetni a lakásban.

Ezek a szarlapátolók bogarak egyre több havert hívtak az elmúlt hetekben, ami után a teljes idegi kimerültség határára kerültem. Rendszerint a fejemnek, testemnek szállnak neki teljes erőből, kb egy negyed óra alatt háromszor.

Komolyabb esettanulmányokat és kutatómunkálatokat végezve arra a megállapításra jutottam, hogy pesten fasza kis poloska invázió van, természetes ellenségük nincsen, csak a fizikai bántalmazás vezethet sikerre.

Az egyik napon annyira megviselt a sok támadás, hogy kidobtuk az összes erkélyünkön lévő virágot, kidobva ezzel az összes virággondozásba rakott energiát is. 

A mélypont akkor volt, amikor kiszaladtam egy bugyiban az erkélyre valamiért, és megcsapott egy poloska. Azonnal a legagresszívebb technikát alkalmazva szétpüföltem a földön, miközben megéreztem hogy valami mászik a fejemen..

Ez egy igazi célzott csapatban történő támadás volt, amitől megint pánikrohamot kaptam. Fogtam a telefonom és próbáltam a fejemről lecsapkodni a poloskát. Sikertelenül.

A kis szarházi  bogár a kis furmányos karjaival annyira belekapaszkodott az én csodálatos hajkoronámba, hogy csak a legnagyobb erőkifejtéssel tudtam szétverni a fejemen.

Képzeld el a jelenetet:

Egy csaj az erkélyen bugyiban visít, az egyik kezével pedig a fején veri szét a telefonját.

Üdvözöllek a világomban.