Szóval eljött a nagy nap, amikoris hosszú huzavona után végre megtaláltuk a megfelelő lakást, ami úgy tűnt minden igényünket kielégít, és a pénztárcánkat is kíméli.
Ígyhát nyélbe ütöttük a bizniszt, és vettünk egy lakást.
Tényleg szuper csodálatos, ősfás, patakos, csöndes, babakocsit tologatós, kutyát sétáltatós csoda.
Amikor végre megtörtént az adásvétel, vettünk egy üveg bort meg egy chipset és lekucorodtunk az üres lakás padlójára. Nagyon felemelő érzés volt, én mondom. Mindenkinek le kellene ülnie egy üres lakás padlójára egy üveg borral, azzal az érzéssel amivel mi ültünk le.
Természetesen minden csoda három napig tart. (Főleg nálam.)
Az albérletet felmondtuk, ígyhát lett 3 hetünk hogy rendbe vágjuk az új lakást, és elhagyjuk a mostanit.
Egyikőnk sem lakásfelújított még soha, szóval nagyjából mindennel kapcsolatban tippelgettünk. Az ilyen lakásfelújítás komoly párkapcsolati próbatétel, konkrétan az első 5 napban csak kurvaanyáztunk. A 6. napon rájöttünk hogyha így folytatjuk szakítunk, szóval abbahagytuk.
Az első komoly sokk ami ért minket, az az volt, hogy a betonnak érdemes 28 napig száradnia a padlón, de nekünk már csak másfél hetünk maradt a beköltözésig.
A lakást nagyon hamar szétkaptuk, úgy nézett ki (és néz még most is) mint egy homokozó.
Aztán rájöttünk, hogy a festékek amiket kinéztünk elfogytak. Ez igaz a kinézett csempékre, és a laminált padlóra is.
Bizonyos szinten sikerként könyveltem el, hogy mindenki ugyanazokat a szájbabaszott színeket, padlókat, csempéket viszi haza ami nekünk is tetszik, ugyanakkor abszolut meg kell tanulnod újratervezni fél óra alatt a praktikerben.
Közben Alexnek vizsgáznia kell a munkahelyén, nekem pedig beroppant a derekam.
Elmentem egy magánorvoshoz, "hé nézzed meg mi a fasz' van a derekammal kurvagyorsan, itt a pénz!" de csak pénzkidobás volt. Az orvos valami atomfurcsa lézerkarddal szétütvefúrózta a derekam (lökéshullám terápia) amitől csak szarabb lett. Én mondom szeressed a derekadat nagyon.
Szóval a napok azok úgy teltek, hogy Alex reggel tanult, én reggel orvoshoz mentem, nappal dolgoztam, Alex lakásfelújított. Este vendégül láttam Alex fél családját, akik este 10-re el is mentek, szóval kicsit hárd lett a tempó.
Az albérletünk átmeneti szállás lett, néha az após aludt nálunk, néha a testvére, attól függően, hogy éppen ki segített dolgozni a házon, vagy éppen kinek volt kedve nálunk lóbálni a lompost.
Mivel a derekam továbbra is szivatott, elmentem egy röntgenre, ami kimutatta, hogy van valami degeneratív izé a porckorongokkal. Szóval kértem is időpontot egy atomspeckó gerincklinikára. ...Ahol közölték, hogy februárra van időpont...
FEBRUÁR.
F.E.B.R.U.Á.R
Miután beletörődtem a feburárba (hátha addig sérvem lesz) megfájdult a kibaszott fülem. Természetesen mint már tudjuk nagy fülfájós vagyok, a nyomorom nem újdonság most sem. (http://namajdmost.blog.hu/2012/11/28/ful-orr-gege_362, http://namajdmost.blog.hu/2012/12/04/ful-orr-gege_854, http://namajdmost.blog.hu/2012/12/13/ful-orr-gege_446)
Itt kifogtam valami szadista, kiégett, arrogáns bácsit, amiről most nem mesélnék, mert akkora trauma volt.
Szóval miután a létező összes betegséget végigjártam egy felújítás közepén, próbáltam hasznossá tenni magam.
A hétvége azzal ment el, hogy másfél tonna homokot, sódert meg minden szart hordtunk fel a harmadikra, emellett etettem-itattam azokat akik besegítettek a felújításban.
Fontos infó, hogy Alex faterja betelepült az új lakásba, és a mi életünkbe.
Tudod ő az a fajta szülő aki mindenhogy segíteni szeretne, de végül csak topog jobbra-balra. Neked pedig bájos menyecskének kell lenned, szóval nem mondhatod neki hogy "Gyuribácsi hát menjél már arrébb az Isten szerelmére!!"
Körülbelül a 8. napon rájöttünk, hogy talán nem ártana megóvni a meglévő értékeket, pl beépített konyhabútor stb. Ígyhát a felújítás közepén jöttünk rá, - miután totál felismerhetetlenné vált a konyhabútor és az egyik szoba padlója, - hogy talán nem ártana letakarni.. Ezen a ponton azthiszem súlyos veszteséget szenvedtünk.
Szóval most itt tartunk.
Mondhatni sehol.
Ja de. Van időpontom februárra.
