Már legalább 16 éves korom óta tudom hogy szeretnék tetkót, de mindig túl fiatalnak éreztem magam hozzá. Féltem, hogy egy ilyen döntés meghatározza a jövőmet, és amíg nem éreztem magam eléggé kiforrott személyiségnek hozzá, addig inkább hagytam a csudába.

Aztán a 29. szülinapomon összeszedtem hogy mit is szeretnék még huszonévesen megcsinálni, így felkerült végre  az ezévi bakancslistámra a tetkó.

Több hónapon át vaciláltam rajta, aztán elkezdtem tetováló művészek után keresgélni. Elsőre beleszerettem Mirkába aki nemcsak tetkókat készít, de fest is. Elég elborult és elvont képei vannak ahhoz, hogy nekem tetszen, így végül mellette döntöttem.

Mindenképpen valami nagyon színeset szerettem volna, valami olyasmit ami emlékeztet a Coldplay - Charlie Brown című számára.

(Ez a dal az életem legboldogabb időszakaira emlékeztet. Gyakran hallgatom futás közben, vagy ha csak össze akarom szedni magam, és emlékezni arra, hogy ki vagyok.)

Imádom a hangulatát, a színeit, a mondandóját.

Szóval összeszedtem a nagy jelképeket az életemben, azokat amik boldoggá tesznek, és megkértem Mirkát, fesse le az elmondásaim alapján, hátha ráérez mit szeretnék.

Mondanom sem kell megszületett a nagy mű, Mirka abszolút tudta mit szeretnék.

Miután meglett a kép, lett egy időpontom is. A helyet volt a legnehezebb kitalálnom, mert mindenképpen el szerettem volna rejteni. Például nem szerettem volna ha egy esküvői ruhából kilátszódjon, vagy a munkahelyemen emiatt bármilyen hátrány érjen. Szóval a combom oldalát választottam, de úgy hogy még egy miniszoknyából se látszódjon ki.

Csak az enyém. Csak az enyém. Csak az enyém.

Az időponthoz közeledve azért kezdtem eléggé összekakkantani a nadrágot.

Az egyik hétvégén Lili barátnőmmel elmentünk táncolni egy pesti lebújba, amikor a női mosdóban láttam egy csaj combján egy tetkót. Gyorsan el is kezdtem faggatni, hogy fájt-e, meg megérte-e stb. Mire a csaj ennyit válaszolt:

"Húú bazdmeg! Nehogy csináltassál! Nekem annyira fájt, hogy abba kellett hagyni! 5 éve nem mertem visszamenni vágod?!?! VÁGOD? Kurvára fáj a combodra bazdmeg!"

És akkor elkezdődött nálam a para-maraton mert mindenfajta cikkeket meg videókat kezdtem nézegetni a tetkó készítés rejtelmeiről. Találtam egy csomó olyan videót amibe a csajok visítottak meg üvöltöztek közben, szóval rövid járaton elkezdtem rettegni.

Megvettem a tetkó utáni - ápolási időszakhoz minden lófaszt, (ráment a fél fizetésem) és minden ellenére elhatároztam magam.

Ha lemondom, egész életemben utálni fogom miatta. Hagyjuk el a komfortzónát és ugorjunk nagyot.

Szóval eljött a nagy nap, szakadt az eső, remegett kezem lábam, de benyomtam a fülembe a Coldplay Charlie Brown számát, és csak előre néztem. :)

Mivel több helyről hallottam, hogy érdemes csokit meg hasonlókat vinni, mivel leeshet a vércukor, meg ám rosszul lehet azért lenni, felkészültem mindenre.

Vettem a mekibe 4 sajtburit, 3 csokit és 2 energiaitalt.

Gondoltam biztosra megyek.

Vinnyogtam még fél órát Mirkának aztán mondtam essünk neki basszamegakurvaélet!

Nekilátott és baromira nem fájt. Kb. olyan volt mint a szemöldökszedés. Persze a vége felé már kapaszkodtam rendesen a szék karfájába 3 óra után, de az is teljesen elviselhető volt.

Mirka azt mondta, hogy baromi jó bőröm van a tetkóhoz, könnyű dolgozni rajta, nem pirosodik, és alig vérzik, szóval szuperjó. Plussz Mirka el volt képedve milyen jól bírom a fájdalmat, szerinte ritka jól viseltem az egészet.

Ezt kb. olyan bóknak értékeltem mintha azt mondták volna hogy én vagyok a legjobb nő a világon.

A végeredmény szerintem szuper jó lett, így a szakadó esőben hazabicektem. mint aki beszart.

Tegyük hozzá hogy nem valami egyszerű befóliázott combbal normálisan járni.

A nagy kihívást a tetkó utáni ápolási folyamatok jelentették, attól egészen nyűgös tudtam/tudok lenni.

4 óránként felkelni - lemosni - száradni hagyni - bekrémezni - visszafóliázni - művelet több évet öregített rajtam pár nap alatt.

Felkelni hajnal 3-kor és elvégezni körültekintően ezt a műveletet egészen idegtépő volt.

Most pedig lábadozom, és minden megbánás nélkül úgy érzem jól döntöttem.

Úgyhogy most be is rakom újra a Coldplaytől a Charlie Brownt.