Tudod én már teljesen lenyugodtam, a dolgozó háziasszony szerep minden jele megtalálható rajtam.

Ritkán járok bulizni, örülök ha Lili barátnőmmel (http://namajdmost.blog.hu/2014/08/03/ejjelek_es_nappalok_680) legurítok egy sört munka után, és ennyi. (ennek is már több hónapja)

Akkor láttam utoljára alkoholt, amikor Lili átjött hozzám hajat festeni - körmöt lakkozni, és Alex meg betoppant. (Szeretem megkímélni őt az ilyen kötelező női programoktól, nem fontos ám látni neki hogyan készül a nő, elég ha a kész terméket kapja.)

Szóval akkor laktunk már 3 hete az új lakásban, még minden dobozokban volt, de nagyon kellett már egy hajfestés mint egy lélegzetvétel.

Alex meg betoppant és úgy megörült hogy vendégünk van, hogy leszaladt egy üveg borért. Ezzel felavatva a konyhát elkezdett forralt bort főzni. Mondanom sem kell hogy 1 hétig szagoltuk a forralt bor szagát az újonnan kifestett házban. Na ez volt az egyedüli alkoholos élményem az elmúlt időkben. 

Aztán jött a híres céges karácsonyi vacsora ami mindent megváltoztatott. 

Minden évben van a cégnél (ahol dolgozom) ilyen évzáró parti, avagy nagy puccparádé. Minden valamire való multinál van ilyesmi, de nekem még nem volt ebben részem. (tekintve hogy csak fél éve dolgozom itt.) úrisssteenn már fél éveee?!

Már hetek óta csak a céges vacsiról beszélt mindenki, a nők lázban égtek. Olyat is hallottam, hogy van aki esküvői ruhaszalonból kölcsönöz estélyit, meg koktélruhát. (Na hát mondanom sem kell, hogy ez nem én vagyok, már általánosban is utáltam kiöltözni az ünnepségekre. mondjuk arra ki nem?!)

A karácsonyi vacsora folyt a csapból is, kicsit eltúlzottnak véltem, így felcsaptam anti-karácsonyi-vacsoristának. 

Persze csak addig a percig amíg ki nem derült, hogy az ilyen estéken szokták bejelenteni, hogy kapunk e némi bónuszt, 13. havi fizetést vagy ilyesmit.

Többse kellett azonnal megjött a kedvem, és ugye elkezdtünk hajat festeni a Lilivel. (innentől meg már tudod a sztorit)

Szóval míg eljött a nagy nap én már leimádkoztam minden este az eget is a plusz pénzért, mégiscsak egy kis zöldfülű újjonc proligyerek vagyok, jó magyar vírtussal, szóval megjelentek a dollárjelek a szemem előtt és másra sem tudtam gondolni mint a céges karivacsira.

Felvettem a nyáron vásárolt baromi egyszerű és leértékelt fekete csipkés ruhámat, magamra aggattam némi giccset, aztán belőttem a hajam. (persze több hajlakk volt a számban mint a hajamon, de gondolom ez sem meglepő) 

Mikor megérkeztünk Lilivel a karivacsira szomorúan nyugtáztuk hogy itt bizony mindenki jobban nézni ki nálunk, de ugye minket a nagy cél vezérelt, szóval kezdésnek lenyomtunk egy pohár bort, és vártunk türelmesen a nagy bejelentésre.

Egy másfél órás évértékelő után, miután már azthittem mélyvénás trombózist kapok a sok üléstől, elkezdték felszolgálni az ételeket. 

Mindenfajta kis izébizé volt a tányéron, lazac meg furcsa kanálkányi krémek, aminek az ára szerintem vetekedett az aranyéval. Aztán ettem fasza hagymakrémlevest. Mire odatopogtam a svédasztalos pulthoz, már minden normális étel elfogyott. Szóval ettem virslisalátát krumplival és ígyis jó vót'. 

Aztán eljött a sorsdöntő pillanat és bejelentették, hogy kapunk 13. havi fizkót, 3%-os fizuemelést, és megmarad jövőre is a csodás cafatéria.

Több se kellett felpattantam a helyemről, és magamévá tettem két üveg bort. Kedves pultoslányoktól kértem bontót aztán megindultam a borokkal az asztalunk felé.

Furcsa szemmel nézett rám a főnököm, de játszi könnyedséggel dobtam neki oda hogy: "Ne nézzél, ha jó leszel kapsz te is!" és ezzel kezdetét vette a könyörtelen aljasodás.

Volt valami baromi jó együttes, már két szám után roptam a táncparketten, kezemben a pohárból kilötyögő borral. Jó volt látni, hogy a közeli munkatársaim is éppen arra a szintre igyekeznek eljutni mint én, szóval nem igazán zavart semmi. 

Aztán a táncos résztől kezdve már csak halovány emlékképeim vannak (ezeket is hosszú hetek munkája után sikerült elővadásznom az emlékezetemből.)

A kedvenc emlékeim:

- Vera barátnőmmel, akivel állandó fogyókúrázási lázban égünk, (http://namajdmost.blog.hu/2014/08/03/ejjelek_es_nappalok_680) állunk kint az épület előtt, és közben hahotázva röhögünk a tényen, miszerint a 3% fizuemelés azt jelenti, hogy plusz két pizzát rendelhetünk minden hónapban.

- Legalább 8 munkatársammal iszok egy újabb pohár bort. 

- Őrülten integetek az egyik fejlesztőnek, és odaordítok hogy: "Ééééén tesztelem az új programooodaaat!"

- Őrjöngök a táncparketten Christina Aguilera - Candyman című számára (hallgassad meg, érezzed át: https://www.youtube.com/watch?v=-ScjucUV8v0) és közben teljes tüdőből ordítom hogy: "Tizenharmadikhaviii fizetééééssss, Fizueeeemelééééésss!"

 - Ülök egy széken és bámulom az egyik magasbeosztású vezető testét. 

- Taxit hívok. Útközben megdícsérem a taxist, hogy milyen szép a keze. 

- Megkérem a taxist hogy álljunk be a Mc' Drive-ba, mert éhes vagyok és hamburgert akarok enni.

- A taxissal a Mc' Drive-ban sorban állunk. (az óra ketyeg)

- Hazaérek, hajnali 3-kor hamburgert eszem, de rájövök hogy nem ízlik és otthagyom. 

- Reggel nézem a telefonom, de nem értem miért viselkedik furcsán a kijelző. Aztán rájövök 10 perc után hogy fordítva tartom a telefont.

- Rájövök, hogy csak én lehetek akkora idióta, hogy másnap dolgozom.

- Délben a munkában még mindig több az alkohol a testemben mint egy kocsmában

Jövőre is karivacsit!

(ha addig nem rúgnak ki)