Tudom, mindenki utálni fog.
Kaptam egy levelet Alextől amiben az állt, hogy: Boldog Valentin Napot, és ott mosolygott mellette egy repülőjegy Hamburgba.
most mégegyszer..
lassan...
REPÜLŐJEGY HAMBURGBA!
Szóval örültem mint vakgyerek a szemüvegnek, rögtön angol királynőnek éreztem magam.
Na én aztán megfogtam az Isten faszát lábát.
Mondanom sem kell, hogy a Valentin nap lett a kedvenc ünnepem, a szerelem indexem felszökött a magasba, az endorfinok elöntötték az agyam, és a lelki szemeim előtt már láttam az esküvőnket.
Szóval rendkívül visszafogottan és szerényen elfogadtam a repjegyet. úúúristen úúúristeeen repjegyettt kaptaaam!! kurvanagyyyy áááááá!! Hogy a faszba ne mennék el???!
Vettem egy nagy levegőt (szerintem Németország is) és nekifutásból összecsomagoltam.
(Persze előtte legüriztem a "gyárban" vagy laza 50 órát 3 nap alatt, hogy azért szó ne érje a ház elejét, mert én ugyan lazulgatni megyek HamburgCitybe.)
Elindultam hát hajnalok hajnalán egy kurvanagy bőrönddel Budapestre, ahol félperc alatt eláztam mint a szar.
A bőröndöm csak háromszor borult fel a csodálatos 200E jelzésű buszon a reptér felé, de segáz megyünk Hamburgba! (A haj még mindig tart.)
Előkaptam a reptér előtt a szép kis kinyomtatott repjegyem. Éppen bogarásztam melyik terminál felé kellene venni az útirányt, amikor..
- Édesaranyom, drágakedvesem! Lenne kedves megnézni az én jegyemet is, hová szól?
- Igen.
(minden egy ilyen ártatlan Igennel kezdődik.)
Előttem állt egy bigyibogyós, arannyal teleaggatott, fél lábával már a sírban járó néni, szorongatva a szétázott repjegyét. Mivel éppen beutazom a világot, boldog vagyok - életérzés tombolt nálam, gondoltam segítek neki.
A néni természetesen levakarhatatlanná vált, jött utánam mint egy kiskutya, én meg segítettem neki készségesen.
- Hová tetszik menni?
- Ó drágám, én Rómába. Ott lakik a lányom. Havonta leugrok hozzá egy kicsit.
(khm...khm.. édes nyugdíjas évek)
- Felvinné a bőröndöm kedvesem?
- Azt a laza 2 emeletet?.. Hát hogy a picsába ne?
A néniről kiderült, hogy ő Klárika és a csomagja gecinehéz. Majdnem kaptam is egy jó kis gerinc sérvet - mondtam is - csak Hamburgig bírjam ki valahogy.
- Mit tetszik vinni ebbe a nehéz bőröndbe?
- Ó drágám, ebbe nincsen se ruha, se semmi. Csak karalábét meg répát viszek az unokámnak. Ja meg jó kis kolbászt, meg füstölt szalonnát.
- Hogy tetszik mondani? (most tényleg egy komplett zöldségesbódét izmozok végig a reptéren?)
Szóval megtudtam, hogy Rómában, se karalábé, se répa, Magyarországról sunyizza be a néni havonta. Gondolom anyagilag rendkívül kifizetődő. (édes nyugdíj.)
A Klárika lerázhatatlannak bizonyult, sőt igényelte hogy mindent együtt csináljunk a reptéren. Pisiltünk együtt, neteztünk, kávéztunk, narancsleveztünk.
Ő shoppingolt én néztem.
Sminkelt, rúzsozott, én néztem.
Voltak percek, amikor elcsavargott mint egy rossz gyerek, én meg kicsit fellélegeztem.
Éppen egy ilyen lélegzős periódusba voltam, amikor rám mosolyog messziről valaki. Félperc múlva már integet.
Nem telt bele sok idő, odalép hozzám egy öltönyös Antonio Banderas.
Kérdezi beszélek-e inglisül. Mondtam beszélek. Kiderült, hogy olasz borász, szóval hamar kiépítettem a nemzetközi kapcsolatokat.
A wcben ki volt írva, hogy mosson gyakran kezet a H1N1 miatt, össze is fostam magam mint az állat, még a bőrt is lesúroltam a kezemről, úgyhogy szomorú búcsút vettem végül Klárikától és Antoniótól.
Felszálltam a repülőre, amiről kiderült, hogy egy kisgép szóval libegett/electrosokkolt/légörvényezett/szédített/imádkozásra késztetett.
A kezdeti félelmeimet viszont könnyen félre tettem miután kiderült, hogy első osztályon utazom, szóval volt habzsidőzsi, kólácska, narancslevecske, vizecske, borocska, szenyó, alma, meg joghurt, minden lófasz, amit a magyar gyerek mind megeszik ha ingyen van! (mondanom sem kell, hogy komoly gyomorbántalmakat garantál az első osztály kihasználása)
Szóval megérkeztem, volt nagy ölelkezés meg pusziosztás, így neki kezdtem Németország felfedezésének.
Az első napon sikeresen megismerkedtem egy nagyszerű szomszéddal, aki éjjel-nappal Rammsteint hallgatott, de olyan hangerővel, hogy nem tudta az ember eldönteni, hogy melyik irányból jöhet az übernémet gyilkolás. Mondtam is magamban, erős ez kicsit az első napon, hogy zúg a német harcizene minden irányból, de ne panaszkodjunk majdcsak túlélem.
Angolul beszélő németekkel egyáltalán nem találkoztam (bár a számuk 3-ra rúgott az utolsó napra) így tökélyre fejlesztettem a nemzetközi Activityt.
Kisebb fejtörést okozott azért, hogy hogyan is kellene elmutogatni hogy - Hol van a wc? Pisilnem kéne, de nincs hova - nagysikerű klasszikusokat. Megkérdeztem vagy 50 embert, hogy beszél-e inglisül, aztán végül mondták, hogy küldenek valakit aki tud. Na de király.
...Hát kikülték az áruház igazgatóját.
Így megkérdezhettem tőle hol a budi. Ő meg készségesen elmagyarázta. (Az élet apró örömei.. Nekem is, meg neki is.)
A németek nagyon kedvesek, meg tiszták, csak épp minden bevásárlóközpont előtt söröznek a lecsúszott 40év körüli punkok, akikkel szivélyesen cigarettáznak a biztonságiőrök.
Anarchista fiatal punkokkal van tele majdnem minden metróállomás, akik mocsokrészegen kéregetnek a csak inglisül beszélő magyar lányoktól is.
Sok pont volt azért, ahol a biztonságérzetem kicsit megingott, például éjfél körül a tv-ben nagyerőkkel ment egy fasza nácis film, tömegbe gyilkolt zsidókkal. (ezt prezentálnom kell.)
Igen, azok aminek látszanak...
Szóval éjnek-évadján kiabáltam Alexnek, hogy NÉÉÉZDMÁRRR NÁÁCIIK MEG ZSIDÓÓK VANNAK A TV-BEN!! (hogy ez hogyan lehetséges Németországban, azt nemtudom, illetve biztos hogy alul iskolázottságom lehet az oka, de kellően kiverte a biztosítékot..)
Több se kellett a nácis kiabálás után, negyed órával csengettek az ajtón, mi meg úgy összeszartuk magunkat mint még soha. Elvisz a rendőrség, megaláznak, elgázosítanak, meghalunk.. Aztán végül olyan kitartóan kuporogtunk a sarokban, hogy aki csengetett elment. Innentől tehát próbáltam nem használni a tabu szavakat mint például: náci, zsidó.
A liftben amúgy lazán beugrott mindig Schindler listája. Én nem tudom miért.
Szerintem amúgy a németek elég furcsa népségek, találtam például kertbe kiláncolt embert.
Illetve magam sem értettem, de tombol a BAJUSZ őrület. Lehet venni egy csomó bajuszos dolgot.
Bajuszos bögrét.
.
.
.
.
.
Bajuszos szalvétát.
.
.
.
.
.
Mégtöbb bajuszos szalvétát.
.
.
.
.
.
Bajuszos ragasztószalagot.
Hogy jól összebajuszozzál mindent.
.
.
.
.
Bajuszos dobozkát.
.
.
.
.
.
Bajuszos kézmosót.
.
.
.
.
.
És végül MŰBAJUSZT.
.
.
.
.
.
Pár szót ejtenem kell a fegyverekről is. Bárki vehet fegyvert. Meg sokkolót, meg mindenféle életre káros-bármit. Tessék. Itt is lementem azért hídba.
Mint egy szép cipőboltban. Nem szarakodnak. (Innentől kezdve mégjobban figyeltem a tabuszavakra.)
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Voltunk ám vigalmi negyedben is. Ott a csúnyabácsik a nénik bugyijába / nunijába dugják a pénzt. Ha párban megyünk be egy sztriptízbárba, akkor a belépés ingyenes. (Micsoda ajánlat?! Mondtam is Alexnek, ha eleget iszunk bemegyünk, de nemvolt annyi ital. - majd itthon pótoljuk.)
A szexshopok a vigalmi negyedben egymást érik, álló dákók és pucér nők mindenhol. Imádtam.
Ezen a vad német estén úgy döntöttünk iszunk már valahol egy rendeset. Alex választott helyet a berugásra.
Fasza kis hely volt, ömlött a sramli, a Spice Girls, meg mindenfajta régi nótával kevert lószar. Ahogy telt az idő, egyre csak tolongtak be a férfiak, örültem is mint majom a farkának, jééé ittcsak férfiak vannak, én vagyok az egyedüli nő! (lehet ám élvezni az ilyesmit ;)
Aztán szép lassan leesett a tantusz, hogy ez bizony egy melegbár. 100 egymás fenekét fogdosós férfi egyhelyen. Én ezt is imádtam, de Alex összeszorította a popsiját, és elhagytuk az objektumot.
Most pedig jöjjön egy rövid összefoglaló amit Németországról tudnotok kell:
Drága.
Mindenhol dohányoznak.
Sok a szexshop.
Sok a szex.
Sok a Rammstein.
Drága a sör.
Drága a kaja.
Szépek a parkok.
Fasza a kikötő.
Sok a punk.
Sok a nácis műsor a tv-ben.
Sok a fegyver.
Kevés az inglis.
Frankó metrók.
Activity fejlesztésére kiváló hely.
A világon bárhol városnézést vállalok.
