A nemet mondás szellemében másodjára is nemet mondtam ebben az évben. Mégpedig a hurcolkodásra, az utazgatásra, meg a kimerültségre ami az ősellenségem.

Alex hívott a szüleihez, merthát névnapjuk, szülinapjuk meg mindenük lesz, de én mondtam: kizárt hogy menjek.

Ha jó szexet, önfeledt kacarászást, meg néhanapján felcsillanó ragyogó szemeket akarsz látni tőlem, akkor bizony én lazulni meg pihenni fogok. Ez van.

Szóval megmondtam Alexnek hogy NEM.

Elég rosszul érintik az ilyen felszabadult, emancipált, boldog akarok lenni kirohanásaim, de az ő érdeke is, hogy ne legyek egy megbaszott stresszbomba. Az nekünk sem jó.

Szóval itt maradtam Pesten egy hétvégére, Alex meg hazautazott a szüleihez. Titokban baromira örültem ennek. Minden elvárástól mentes hétvégét akartam.

Fel is keltem reggel 7-kor szombaton, és egészen délig az ágyban maradtam.

Megnéztem a Dian Fossey életéről szóló filmet, (http://www.imdb.com/title/tt0095243/) mivel most lenne az öreglány 85 éves. Nagyon szeretem az ilyen elvakult tűzön-vízen átgázoló igazságharcosokat mint ő volt. Kicsit retró volt a film, de nekem nagyon bejött.

Ezután nyakamba vettem a várost "most jól eltévedek, és felfedezek" mottóval.

Sajnos Pestet nem ismerem annyira mint amennyire 7 hónap után illene, (úristán már 7 hónap?!) szóval elindultam csatangolni.

Első körben bementem a Lidl-be, mert a világ legfinomabb kakaóscsigáját ott árulják.

Képes voltam egy Lidlis kakaóscsigáért  fél órát sorba állni. Alex ilyenkor már le szokta marni a bőrt az arcáról. Utálja a Lidl-t mert mindig kurvanagy tömeg van, és 10 perc után közli hogy takarodjunk innen a francba. Engem meg mindig elkap a Lidl-be a gépszíj, és mindig meglátok valamit amit fel kell fedezni meg ki kell próbálni.

Szóval most kurvanagy lelki nyugalommal álltam fél órán át sorba egy 79 Ft-os csigáért. (Ami valójában egy csoki, csak csiga alakú. Baromira nem sajnálják róla a cuccot, és lássuk be sehol sem kapsz 79 Ft-ért egy gasztronómiai csodát.)

Az, hogy délig az ágyban voltam, megfizethetetlen. A ráncaim teljesen kisimultak.

Elmajszoltam egy padon a kakaóscsigát, aztán jól megnéztem a környékünkön felrobbantott bankot. (tele van vele a hiradó)

Aztán felszálltam egy fogalmam sem volt hová megy villamosra, és leszálltam a végállomáson.

Ezután elégtétellel töltött el a tudat, hogy mégsem tudok eltévedni, mert bárhogy mentem, mindig ismert helyeken kötöttem ki. (vagy csak tudattalanul nem mertem eltévedni.)

Viszont, találtam egy kis csodát a dunaparton.

Van egy kis park, tele rózsákkal. Egy csomó költőnek-írónak rózsabokrokat ültettek, mellette kis névtáblákkal.

Sőt még az írók-költők szerelmeinek is.

Valamiért nagyon rácuppantam a rózsákra.

El is döntöttem hogyha meghalok, én is akarok egy rózsabokrot.