Úgy alakult, hogy mindketten rájöttünk Alex barátommal, hogy érdemi időt kell együtt töltenünk. Olyan időt, ami nem a lakásvásárlásról szól, nem az elcseszett életemről, nem a konfliktusokról meg balhékról, csakis és kizárólag kettőnkről.

Szóval ennek örömére Alex azt mondta, válasszak egy helyet és töltsük együtt a hosszú hétvégét.

Mivel nekem régóta Bakancslistán volt ellátogatni a Krisnavölgybe, így azt választottam. Kiválasztottuk a völgyhöz legközelebb lévő valamire való települést a Balatonnál (Fonyódot) és elindultunk.

Vagyis elindultunk volna, ha nem követem el azt az orbitális bakit, hogy egy aznap vásárolt, vadiúj cipőben akarok útnak indulni.

Mire Pestre értem már szétbaszta a cipő a lábam. (pedig a vonaton csak ültem benne) Gondoltam, majd másnapra jobb lesz. (nem lett.)

Az indulás délelőttjén egy óriási hasmenéssel kezdtem, majdnem le is késtük a vonatot, mert nekem feltétlenül meg kellett szüljem az Antikrisztust. 

A Balatonhoz érve már csupa vér volt a lábam, így a túlélés eszközeként Alex cipőjét vettem fel, ami egy 43-as foci teremcipő volt. Rendkívül szexi voltam benne. (Az elkövetkező 4 napban csak Alex cipőjében jártam, amiben gyakorlatilag csónakázott a lábam, és abszolút megnövelte a baromi szexi nő vagyok érzésemet.)

Az első napon rengeteget barangoltunk, kajáltunk, napoztunk, fagyiztunk, tényleg éreztük hogy élünk. Az este felé közeledve Alex italozgatni akart, szóval találtunk egy presszó és disco között vergődő beazonosíthatatlan helyet, ahol dübörgött a dárembész, meg Britni Szpírsz meg Tankcsapda meg mindenféle vegyesvágott zene.

Itt nagyon gyorsan lecsúsztak a sörök meg a borok, és hát úgy benyomtunk mint a kurvaég. Alex pszichológusra itta magát, és annyi szerelmes önbeismerő, átértékelő-átelemző okosságot mondott, hogy én csak pislogtam mint hal a szatyorban. Olyan pasi volt, amilyenre mindig is vágytam, vicces, humoros, értelmes, átértékelős, elnézést kérős és udvarlós. Szóval beleszerettem újra.

Másnap kitaláltuk, hogy biciklit bérlünk és kicsit ráerősítünk a Krisnavölgyi túrára. Találtunk is egy biciklibérlős boltot, ahol majdnem sokkot kaptunk amikor megtudtuk, hogy le kell tenni 20.000 Ft kauciót. Kicsit erősnek éreztem a - gurulni alig tudó/foszlik az ülés - biciklikért. Alex aki nagy spórolós mester, kitalálta, hogy nézzünk másik biciklikölcsönzőt. Találtunk is egyet, de a falu sarkában. Így kapcsolatépítés gyanánt elsétáltunk az Istenhátamögé úgy, hogy a 43-as cipő is elkezdte törni a lábam!?!? (ez csak velem történik meg?)

Szóval mire a bolthoz  értünk, már másra sem vágytam mint felülni egy ütött-kopott biciklire és eltekerni a fene tudja hová. DE Alex közölte, hogy ez a hely 800 Ft-al drágább mint a másik, így menjünk már mégis vissza az előző helyre. 

Az ideg egy kicsit elkapott, mert csorgott rólam a víz, törte a cipő a lábam, és már éppen nem az a 800 Ft érdekelt. DE Alex ragaszkodott hozzá, hogy spóroljunk rajta, szóval visszaráncigált az első helyre. Mire odaértünk, épp az orrunk előtt zárták be az ajtót egy röpke 2 órás ebédszünetért.

Ezen a ponton nehéz volt türtőztetni ösztöni dominanciámat és sértettségemet, így közöltem, hogy Alex menjen a picsába. Miért nem lehet egy kicsit szem előtt tartani engem is?

Amire Alex felpattant és otthagyott. Igen. Otthagyott Fonyód közepén.

Én pedig felálltam és szintén otthagytam őt.

Ezután félórás sírdogálás következett a Balcsi parton, hogy milyen szar az élet. 

Ekkor természetesen jött egy gecinagy vihar, ami miatt félre kellett tegyem a sértettségem, és visszaindultam a szállásunkra. Útközben összefutottam édeskedves szerelmemmel, aki bokáig le volt izzadva. Körbe futotta fél Fonyódot miattam. 

Amikor láttam azokat az erőszakos izzadságcseppeket a homlokán, újra elöntött a szerelem meg az eufória, megfogtuk egymás kezét, és adtunk sok pici puszit egymásnak. Ígyhát a gyűlöllek-szeretlek hisztitenger közepén újra egymásra találtunk.

A biciklitémát egy jó 10 évre jegeltük, helyette elmentünk a Badacsonyba komppal és jól megáztunk. 

Másnap elindultunk Somogyvárra, ahonnan el kellett jutnunk Somogyvámosra, onnan pedig a Krisna-völgybe.

Természetesen vonat csak Somogyvárig ment, szóval várt ránk egy laza 15km a semmi szélén. 

Jó kis kalandtúrának tűnt akkor (széttört lábbal) amíg megnem láttuk, hogy tényleg a semmi közepén vagyunk. Egy teremtett lélek sem járt sehol, illetve nagy erdők között próbáltunk navigálni. A szél már akkor is borzasztóan fújt, és kezdett veszélyesnek tűnni egy közelgő vihar. 

Rengeteget sétáltunk, amikor megláttam egy Krisnást, aki szoknyában meg arcra festett jelekkel, épp beszállt egy autóba. Nosza utána szaladtam, és megkértem vigyen el minket a Krisnavölgybe. Állati jól jött.

A Krisnavölgy egy baromi nagy, 300 hektáros területen fekszik. Nagyon szép, rendezett önellátó gazdaság, szinte teljesen önfenntartóak. Rendkívül inspirálónak tartottam. Van saját iskolájuk, templomuk, házaik, és rengeteg gazdálkodni való földjük. Azt eszik amit megtermelnek, plusz a turizmusból bezsebelnek egy csomó pénzt. Abszolút rendben van. 

Régen ez nagyrészt a vallási elhivatottság miatt érdekelt, most, évekkel később inkább az egész rendszer ragadott magával.

Bementünk a szép kis templomba, ahol kaptunk egy nagyon jó kis tárlatvezetést.

 Volt itt egy kis szentély, ahová áldásért járnak az emberek. Na lehet találgatni mire kértem áldást. :)

Ezután lakomáztunk egy Isteni jót, és útnak indultunk. 

Csakhogy megint jött egy baromi veszélyesnek tűnő vihar, és a semmi szélén kicsit befostunk hogyan is fogunk haza jutni. Láttuk, hogy sok turista száll be a kis autójába, mennek hazafelé. Több se kellett, mondtam Alexnak hogy GYERÜNK, kérezkedjünk be valakihez!

"Én ugyan nem kérek szívességet senkitől."

Ezzel kezdődött minden. 

Borzasztóan felbaszott, hogy Alex nem kér szívességet senkitől még akkor se, ha kurvanagy viharnak nézünk elébe. Le kell gyalogoljunk még egy laza 10km-t erdőkön keresztül, úgy, hogy a csajának véresre törte a cipő a lábát. Szóval amikor a szemünk láttára ment el az utolsó autó is, iszonyat dühkitörést kaptam újfent. Itt már elhangzottak a:

"szakítsál ha akarsz" meg "lehet menni amerre látsz" mondatok is.

Erős volt. 

Ezután 1 órán át sétáltunk egymás mellett némán, úgy hogy az eső csapdosott minket szemből, a szél pedig könnyesre fújta a szemünket. 

Mikor Alex megnyugodott, mondta, hogy akkor stoppoljunk, de erre természetesen csak a sértett női egóm volt képes válaszolni, miszerint: "Te csak ne kérjél szívességet senkitől!"

Ígyhát Alex suttyomban kezdett stoppolgatni a hátam mögött, amikor megállt mellettünk egy leépült 60 éves verda. 

Beültünk, és akkor láttam, hogy egy cigány muksó ül a volánnál. Összecsurizott ősrégi retró hajviselet, 60 fux és gyűrű a kezén. 20 centis kereszt lóg az ablakból. A hangszóróból dübörgött valami ősmulatós zene. Igazán hangulatos volt.

Aztán megláttam a kézfején a jól ismert börtöntetoválást. (négy pont egymással szemben, amik a börtön falait szimbolizálják. Egészen kiokosodtam a börtönben.) Menő volt.

A fickó baromi jó fej volt, elvitt minket a vonatállomásig. Itt már persze egymás nyakába ugrottunk, újra honolt a béke és a szeretet.

Az elkövetkező napokban pedig tovább szakadt az eső és dúlt a vihar, mi pedig bebújtunk a kis fészkünkbe, és ki sem mozdultunk indulásig.

Maximális boldogság volt. Végre értékeltük, hogy milyen jó együtt.

És akkor hazafelé menet újra kitörte a cipő a lábam.