Van nekem egy fodrászom, Anita. Elég friss az ismeretség, hamar egymásra is hangolódtunk.

Az Anita az olyan lány, hogy amíg csinálja a hajad egy kurva szót sem szól. Téged meg baromira idegesít, hogy nem beszél, nem csacsog, nem kérdez semmiről, csak festi órákig a hajad. Az ilyen csöndet aztán úgy döntöttem megtöröm egy váratlan pillanatban.

- Anita! Úgy csináljad a hajam, hogyha elbaszod nem lesz fizetés. (orosz rulett - vagy bejön, vagy nem)

- Ezt a hajat? Elbaszni? Ne hülyéskedj, nincs hová..

Na, szóval így kezdődött a kapcsolatunk. Azóta Anita csacsog-fecseg, éjjel nappal szivatjuk egymást, szóval jó hozzá járni. 

Egy napon azonban Anita megkérdezte tőlem, szeretem-e a mulatós zenét.

Mondtam neki, hogy sok barátot elvesztettem már emiatt, de szeretem. Otthon ugyan nem hallgatom, de mulatni jól tudok rá.

Anitának több se kellett, elhívott a szülinapjára.

"Mulatós buli lesz, úgy készüljél!"

Örültem a meghívásnak nagyon, mert az utóbbi 1 évben lefokozódtam otthonülős-dolgozós-elfáradós-inkább nézzünk meg egy filmet-megy a faszom-inkább alszom lánykává.

Mondta Anita hogy nagyon durva buli lesz, úgy készüljek.

Nem is értettem miért ijesztget engem, régebben még igazi partykirálynő voltam, szóval azért még halványan dereng, hogy mit is jelent bulizni, főleg mulatósra.

Rákészültem az estére egy jó kis szépítő alvással. Másfél óráig zuhanyoztam. Borotválkoztam. Ruhát válogattam. Sminkeltem. (legalábbis imitáltam)

A buli a Nagysándor telep kellős közepén volt, tőlem baromi messze, szóval éltem a luxussal, és kitaxiztam.

A Nagysándor telep bizonyos részeiről tudni kell, hogy akár indián rezervátumnak is tűnhet. Sok a bantu, dzsipánó, kisebbségi.  Persze engem semmi sem tántoríthat el.

A taxis megállt a semmi közepén, és kitett a kocsmánál. 

Ott már nyeltem egy nagyot, mert a kocsma előtt felsorakozott egy pár több füle van mint foga fiatalember. 

Mondtam is a taxisnak:

"Na idefigyelj, ha 5 perc múlva szaladok kifelé, te már nyitod az ajtót, én meg ugrok be! Akkor te majd nem kérdezel semmit, csak nyomod a gázt mint az állat!"

A taxis vette a lapot, baromi jófej volt, megvárta míg beilleszkedem a közösségbe.

Namost én bementem a Csilla presszóba. Amit ott láttam, szavakkal el nem mondható.

A dohányzásról szóló törvény, miszerint tilos dohányozni odabent, a Csilla presszóban még nem lépett hatályba. Gondolom még nem ért el oda az információ.

Az első 5 percben már kaptam egy masszív asztmát. 

Nekifutásból megkerestem Anitát, aki már akkor olyan állapotban volt, hogy félpercig gondolkozott hogy ki lehetek. Mindenesetre az ajándékot elfogadta. Az ajándék mindig jól jön.

Bemutatott két barátnőjének, - jelezvén hogy szórakozzunk együtt - akik már akkor itták az istentudja hanyadik viszkikólát. 

- Nagyon jó óccsó most a viszkikóla! Azt igyál!

Hát én akkor sem ittam viszkikólát meg energiaitalos-viszkis szarokat amikor még hasítottam az éjszakába, nemhogy most.

Mivel láttam, hogy az alkohol szintet már amúgy sem lehet behozni, elkezdtem sörözgetni és felmértem a terepet.

Kurvára nem ismertem senkit, viszont az ismerkedést már az első létező percben elvetettem.

Lehetett választani:

A kocsmában délután 2-óta munkásruhában asztalon fekvő 50 évesek, vagy a fiatal mezítlábas pinája kintvan cigánylányok. (az nem gázos hogy február van, egy jó kis felfázás bármikor jól jöhet)

Szóval eléggé elszomorodtam, mert a hely annyira hárd volt, hogy még nevetni sem tudtam rajta. 

A helyiek végig nagyon furcsán néztek rám, nem értették ki lehet ez a külföldi. 

 A kabátomat és a táskámat végig magamnál tartottam, a százalékos esélye több volt 100-nál egy lopásnak. 

Az esti program így nagyrészt abból állt, hogy topogtam egyik helyről a másikra. Nem akartam feltűnően szar kedvű sem lenni, mert akkor mindig odajött az atomrészeg Anita és a barátnői. Olyankor jól beleordították a fülembe hogy:

"HÁÁÁ TÁNCOLJÁÁ MÁÁ! IGYÁÁ MÁ!! ÓCCSÓÓ A VISZKIKÓLAA!"

(mellette dübörög a mulatós, pörög-forog a mezítlábas cigány, a szemedet meg kiégeti a füst)

Ettől rövidtávon nagyon ideges lettem, szóval inkább kimentem a kerthelyiségbe, ahol két csodálatos férfi fogadott. 

- Há' te meg kivagy? Üjjé má ide, oszt mutatkozzá' be!

- Ö sziasztok. A szülinapra jöttem.

- Na adjá' má' egy puszit HE! Attó' mert szakadék vagyok, még adhatol egy puszit!

- Nem adok puszit ezen most kár is vitatkozni.

- Jóva' akkor, milyen vagy!

Közbe ilyen baromi értelmes tekintettel bámulnak az arcodba:

- Oszt' honnan jöttél meg micsinálsz'?

- Ezt most túl hosszú lenne elmondani.

- Há' hülyének nézek ki, vagy minek HE? Attól mer' munkás vagyok még megértelek, te engem ne nézzé le'

- Jójó, oké. Te akartad. Pesten dolgozom, Debrecenben tanulok. Van barátom mielőtt megkérdeznéd. Ő most Pesten van, igen mielőtt megkérdeznéd távkapcsolat. Akkor most hol lakok? A muterommal. Minek tanulok? Tökmindegy. Mit dolgozok? Azis. Van kérdés? Nincs. Bemegyek. Örültem.

- Nade' elne siessé' má'. Énis mondok valamit. Nekem van egy feleségem, de külön vagyunk má'. Bemegyek most veled oszt' járunk egy csárdást.

- Egy csárdást?

- Igen, jó lesz meglásd, úgy csárdásozok hogy majd meggondolod honnan gyütté'

 (És akkor elővettem a telefonom és írtam Ricsi haveromnak egy smst, hogy kurvagyorsan jöjjön értem. De nem jött. Hagyott szenvedni.)

Eközben Anita berángatott táncolni. 3 szám erejéig sikerült. 

Amikor észrevettem, hogy az egyik cigánylány a másik haját készül éppen kitépni, akkor feltűnés mentesen kisétáltam, hívtam egy taxit és haza húztam.

Másnap Anita közölte, hogy ellopták a pénztárcáját.