Szerveztek kicsiny városomban egy fesztivált.
Igazi szociokultúr élmény, avagy összefújta a szemetet a szél.
Van nekem egy jóbarátom, Ricsi. Úgy döntött, jól meglep névnapom alkalmából egy fesztivál napijeggyel. Örültem mint vakgyerek a szemüvegnek, hát hogy a faszba ne mennék el, jófej vagy Ricsikém, egyem meg a szívedet!
Válság van meg csóróság, szóval minimál partira számoltam. Vettem is az összköltségemből valami szutyok 300Ft-os bort. Nem jellemző ez, de mint tudjuk, a szükség nagy úr.
Jól megbeszéltük a Ricsivel, hogy találkozunk a bejáratnál. Találkoztunk is, virítom a bort, aztán elkap az eufória, meg a tömeg által okozott sokk.
- Úúú Ricsikém, hagyjuk ezt az ivást, zúzzunk be míg világos van, had nézzek már szét, majd később kijövünk csövelni a borhoz!
- Okés, de hová tegyük?
Hát rájöttünk, elásni azt nem érdemes, eldugni se nagyon, bármelyik alkoholfüggő lecsap rá mint tyúk a takonyra. Be kell valljam, nagyon sajnáltam volna, ha az egyetlen értékem: a 300Ft-os boromat behúzza valaki.
Zseniális elmémből kipattant, mi sem egyszerűbb, mint beadni a bort a csomagmegőrzőbe!
Okéj, hát nem gáz hogy a csomagmegőrző 200 ft...
Szóval így kell növelni egy bor eszmei értékét.
Igen, képes voltam egy 300Ft-os bort, beadni 200Ft-ért. Éljen a logika!
Gondolom nem kell részletezzem a csomagmegőrzős lány tekintetét, akinek a kezébe belenyomtam egy bort. Kicsit sem vágta a sztorit, hogy nem óhajtok bent fogyasztani semmit.
Bemegyünk.
Itt valami látomás, hallucináció, eufória, katarzis, vette kezdetét, mert mint valami vadőrült, valóban sokkot kaptam.
- ÚRISTEN RICSI! NÉZD MENNYI EMBER! ÚÚÚRISTEN MENNYI EMBER! ÚÚÚRISTEN DE KURVAJÓ!
- Te jól vagy?
- ÚÚ NÉZD MENNYI ISMERŐS!!
- Hé, már voltál fesztiválon, mivan?
- BASSSZUS RICSI NÉÉÉZZEDMÁÁR!
- Látom, látom.
- ÚÚÚÚRISTEN! HÁT SZIASSSZTOK! EZER ÉVE NEM LÁTTALAK!
- Menjünk már...
- VÁRJÁL MÁR HAD NÉZZEK SZÉT! ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ
- Te ittál valamit mielőtt találkoztunk?
- RICSI BASZKI, NÉZD MENNYI EMBER!!!
- Látom...
- OTT A TANÁROM! OTT A VOLT PASIM! OTT A BARÁTNŐM! OTT A VOLT OSZTÁLYTÁRSAM! ÚÚÚÚ
- Szeded még azokat a gyógyszereket a hörghurutra?
- SZEDEM HÁT! NÉÉZZED MÁR ZSÍROSKENYÉRRR!
- Nem adnál belőlük nekemis?
- LEMOSHATÓ TETKÓ!
- Figyelj, menjünk, nézzük meg milyen koncertek vannak.
- CSÚÚÚSZDAAA!
- Gyere már..
- RICSI! ISTENEM, ÖLELJÉL MEG! KURVAJÓ!
- Ne táncolj mindenki előtt..
- ÁLLAT ZENE, ÉDESJÓISTENEM!
- Újra tini vagy?
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ DESZÉP FÉNYEK
Olyan másfél órába került mire megnyugodtam. Ahhoz, hogy Ricsi ideges legyen, ahhoz 5 perc kellett.
Keményen elkapott a drogos Woodstock fííling, táncoltam én mindenhol. Ott is, ahol nem volt zene.
Megöleltem mindenkit. Ellőttünk egy 500 képes portfóliót rólam.
Ricsi az Apocalyptica miatt jött ki, mondom nagyvonalú leszek: MEGNÉZHETI.
Gondolom ismered az Apocalypticát: zongora, hegedű, konga, fuvola, szájharmónika, és köcsögduda. Szóval éljen a hangszeres zene meg a kultúra.
Valahol a pubertás környékén én is nagyon szerettem, lássuk mit dob a gép.
Tudom az én zenei műveletlenségem az oka, de az Apocalyptica GECISZAR volt.
Konkrétan láttam, hogy ott állt a színpad előtt 5000 ember, és mind egytől egyig lefagyott, hogy MI A SZAR EZ?
(Oké, volt vagy laza 20 sor elől, ahol lobogott a haj, meg mindenki meg akarta érinteni az eget, de mondom ezek úgyis fanok, erre kelnek, erre fekszenek.)
Már az első számnál tudtam, hogy számolni fogom visszafelé a másodperceket. Előadták a világ összes temetői, és sirató nótáját. Gondoltam is rá, hogy a kulcsomat beledöföm a torkomba, de végül arra jutottam, nem ér annyit az egész. Nem meghalni jöttem rituálisan a zombi zenére, hanem mulatni.
- Ricsi elzúzok, szétnézek, te nyugodtan sírjál itt 5000 emberrel, majd jövök!
Benéztem egy sátorba, éppen valami koncert kezdődik. Na ki áll a színpad mellett?
Hát a fasza Ganxsta Zoleeee.
Mondtam is magamban, szeretem az ilyen ezoterikus-szappanopera-nótaTV zenéket, belehallgatok mán, hátha jó lesz.
Meg a legjobb tudomásom szerint, vagyok akkora faszarc néha mint a Ganxsta Zoleeeee, hát nehogymá' ne nézzem meg.
Nézem, nézem ezt az embert. Valami iszonyat dzsukerül beállt egy pózba, mereven bámulta a színpadot.
Felfedeztem bepozícionált testtartásában a klasszikus görög civilizáció művészeti fejlődését, illetve a Mükénéi kultúra egybeolvadását.
Valahogy így nézhetett ki.
A Zoleee az akkora laza ember, hogy úgy szívja el a cigarettát, hogy nem ér hozzá. Pöfékeli ki ezerrel a szmogot a világba, akkora gettósan ahogyan csak lehet. El kell sajátítsam.
Valamiért már nem vártam meg a kezdést, ennyi is elég volt. Közben meg kezdtek befelé menekülni az emberek a köcsögdudás siratóasszonyok zenéje elől (hát én má' akkor tudtam, hogy ez lesz a vége amikor elkezdték, csakhát másoknak lassabb a felfogásuk.)
Összeszedtem a Ricsit, aki szintén bevallotta, hogy geciszar volt az orgonaest, szóval mehetünk borozni.
1 óra volt kijutni a fesztiválról, ezenkívül még egy óra a sorban állás a borért. (tipikus, hogy előttem van kasszaváltás, szóval szépen várd végig amíg átszámolják a pénzt, kimennek a csajok kaja szünetre, meg cigiszünetre, meg kakkantani.)
Komoly lelki munkát jelentett higgadtnak maradni, amikor egy 300Ft-os borra vársz 1 órát. (bocs. Eszmei értéke: 500.)
Nagynehezen megsajnált a mindenható, szóval 3 és félperc alatt bepusziltuk a bort.
Pont jókor, mert végre elkövetkezett a várva várt pillanat.
Tudjátok engem egyszerű lánynak neveltek, mit számít a metamorfózis, vagy Apu-kalitkája, vagy hogy hívják, világrengető skótduda est.
Én a Parno Grasztért mentem, mulatni.
Namost a Parno Graszt tudjad: cigányzene.
Piros szoknya, befont haj, barna bőr, samale romale, zsamo zsazsé ganyé, hopp-hoppá, azanyádat húzdrá cigány, kanalak meg kannák. Dzsuker gyerekek, shukár asszonyok.
Iszonyat kultúrsokk volt, szétmentem rajta 120szor. Be is álltam jól középre, pörögtem forogtam. Itt az emberek megölelték, szerették egymást. Mindenkinek volt egy kedves szava hozzám. Üvöltöttem a beléd vágom a kést, meg a devla mentsen meg, nagysikerű nótákat. A Ricsi az leült hátrébb, nem bírta a kiképzést, sőt már az alvás szélén járt, de én önző módon mulattam. A gyerekkori álmom valóra vált, egy estére énis shukár cigánylány lehettem.
Aztán a Ricsi bejött értem, megfogta a kezem, és közölte, húzunk innen a halálba, mert ő már rosszul van a mulatóstól. Mondom ez nem mulatós, hanem cigányzene, de ha menni kell, menni kell.
Hát mégis csak Ricsi a szponzor.
Faszán belógtunk a V.I.P sátorba. Nem mondom, biztos görcsöltünk rajta fél órát hogyan is kellene kivitelezni az akciót. De a lényeg, sikerült. Bementünk, örömködtünk, amikoris feltűnt, hogy már mindenkit beengednek a sátorba.
Nagyon fasza, belógtunk valahová, ahová simán is be lehetett volna menni. Tapsvihar. Van amihez tehetség kell.
Nyomattuk a diszkót még egy óráig, amikor egy szent pillanatban...
KAPASZKODJÁL
...széttörte a cipő a lábam.
..igen.. megint..
NEM.. ez egy másik cipő..
A lábam nem kompatibilis a cipőkkel. Éljenek a neandervölgyiek.
